Termékteszt: saját márkás élelmiszerek

Az Aldi, a Lidl, a Penny Market és a CBA saját márkás termékeit hasonlítottuk össze.

Ugyan kinek ne lenne ismerős az élmény: ba­­la­to­ni bolt, amelyben ret­ró díszletek közt, falnyi polcokon kínálják a Pi­ros Aranyat, másik falnyin a mustárt (egyfélét, természetesen), a húspultban fáradt zalai figyel, mindenből csak egyféle márka szerepel a kínálatban, és abból is általában a legsilányabb. Mindenki járhatott ilyen üzletben Magyarországon. Nem, most nem ifjúkorunk legszebb nyarára gondolunk, hanem az ideire. Néhány éve ellepték a Balaton környékét a Coop üzletek, amelyeknek finoman szólva nem erényük a választék (2012-ben a CBA 48, a Coop 62 Profi és Match üzletet vett meg). Arra, hogy itt vaníliarudat, jó minőségű kakaóport, minőségi tonhalat vagy a legalapvetőbb fűszereken kívül bármi extrábbat lehessen kapni, általában esélyünk sincs. A zöldségesládákban gyakran rohadt hagymát találunk, a gyümölcskínálat sokszor a nyár közepén is hervasztó, nem beszélve a húspultról, amelynek már csak azért sem igen megy senki a közelébe, mert a kongó üzletbe csak viszonylag ritkán tér be vevő. Ha hirtelen, nagyon kell valami. Vagy ha nincs autó, amellyel elérhetővé válna egy diszkont vagy hipermarket valamelyik közeli nagyobb településen. Csak azt nem értjük: miért csodálkozik most bárki a híren, hogy minden állami segítség ellenére sorra bezárnak ezek az üzletek?

Az okok persze ennél kicsit összetettebbek, de végső soron a vevők döntenek, és azt kell mondanunk: megalapozottan. A Coop mellett másik két hazai üzletlánc, a Reál és a CBA is nagy területet vesztett az elmúlt időszakban. Összesen majd ötszáz bolttal zsugorodott a hálózatuk, a legnagyobb veszteséget a CBA szenvedte el, amelynek ma 271 áruházzal van kevesebbje, mint három évvel ezelőtt, míg a Coop 220 bolttal lett karcsúbb. A magyar üzletláncok visszaesésével párhuzamosan – a kormány minden intézkedése ellenére – gyarapodtak a német diszkontok, amelyek 2013 és 2015 között összesen 26 boltot nyitottak. (Ezek több mint a felét a legutoljára piacra lépett Aldi jegyzi.)

Tudvalevő, az állami döntéshozók a 2015. már­cius 15-én életbe lépett vasárnapi boltzártól éppúgy a hazai üzletláncok megerősödését remélték, mint a plázastoptól (2014 végéig a háromszáz, 2015-től a négyszáz négyzetméternél nagyobb áruházak építése vált tilossá), amely végül azt eredményezte, hogy az Aldi és a Lidl – a már meglévő üzleteket felvásárolva – megjelent a belvárosi terepen, ezzel is tovább gyengítve magyar konkurenseit.

A blokkk.com címen elérhető fogyasztóvédelmi portál összesen hét olyan helycserét számolt össze, amikor Coop vagy CBA helyén német diszkontlánc nyitott üzletet a közelmúltban. A folyamatnak voltak előjelei, hiszen a GfK Hungária felmérése szerint már néhány hónappal a vasárnapi boltzár bevezetését követően 6,8 százalékkal esett a hazai láncok piaci részesedése, és ugyanennyi idő alatt a diszkontoké – a Lidl, az Aldi és a Penny – a háztartások forgalmából 5,4 százalékkal erősödött. Tavaly októberben Csepreghy Nándor államtitkár úgy nyilatkozott a Népszabadságnak: a kormánynak kötelessége, hogy az EU versenyjogi szabályainak maximális betartása mellett segítse a hazai vállalkozásokat, s hogy ennek megfelelően a jelenlegi kormányzat „a falig elmenve pozicionálja” is a magyar szereplőket. (Tesztünk készítésekor a CBA észak-magyarországi lánca, a Palóc Kft. bedőlése még nem következett be, ezért adataink enélkül értendők.)

Mindez, úgy tűnik, mégis kevés volt. Bár a CBA külső megjelenése és választéka egy fokkal jobb, mint szintén magyar versenytársáé, a Coopé, az európai színvonaltól mégis elmarad, miközben árban gyakran felülkerekedik. A fogyasztók nemcsak azt fontolják meg, mennyi időt és pénzt szánnak a vásárlásra, de a minőség is fontos a számukra. És sajnos úgy tűnik, a magyar üzletek ennek a hármas elvárásnak nem tudnak – vagy nem akarnak – megfelelni úgy, mint német versenytársaik.

Ezt támasztja alá tesztünk is, amelyben négy üzletlánc, az Aldi, a Lidl, a Penny Market és a CBA saját márkás termékeit hasonlítottuk össze. (A Coo­pot azért hagytuk ki a sorból, mert ők nem forgalmaznak saját márkás terméket az összes vizsgált közül.) A vakteszt egyértelmű eredményt hozott. Az esetek túlnyomó többségében az Aldiban vásárolt élelmiszer bizonyult a legjobbnak, utána a Lidlé, majd a Pennyé következett, és a legvégén, jócskán leszakadva, a CBA élelmiszerei kullogtak a sorban.

A tesztelésben Csíki Sándor gasztronómiai szak­író, étteremkritikus és Bákonyi Lajos Sámson séf volt a segítségünkre. (Akárcsak korábbi terméktesztünknél: Szétfőtt májgombóc. Magyar Nemzet Magazin, 2016. augusztus 6.) Olyan alapvető, minden háztartásban sűrűn előforduló élelmiszereket választottunk, amelyek magyar termelőktől, helyben is beszerezhetők. Arra voltunk kíváncsiak, van-e jelentős különbség – árban és minőségben – azon élelmiszerek között, amelyeket a különböző üzletláncok érdemesnek ítéltek arra, hogy a saját márkájukat hordozzák, nyilván azért, mert hitelesen tükrözik az általuk kínált színvonalat.

Tejföl. Az első vizsgált termék a tejföl volt. Nem bíztuk a véletlenre, 12 és 20 százalékost is vettünk belőle, és mindkettőnél ugyanazt az eredményt kaptuk. Szemre és ízre is az Aldi tejföle bizonyult a legkiválóbbnak. Homogén, van tartása, de nem törik zselésen, mint a Lidlé, nem lötyög savó a tetején, mint a Penny Marketben és a CBA-ban kapható tejfölök esetében. A CBA-s végzett a legutolsó helyen, nemcsak a nagy mennyiségű savó miatt, de azért is, mert ez volt a legsemlegesebb ízű, ráadásul a 20 százalékos fajtája zsíros réteget is vont a szájpadlásra. 

Sertéspárizsi. A következő termék a sertéspárizsi volt. Míg a Lidlben vett mintát túl rózsaszínűnek, felületét kissé nyálkásnak ítélték szakértőink, a Pennyben kaphatót szintén vizes hatásúnak és kicsit sósabbnak a kelleténél, addig ránézésre és a kóstolás után is az Aldiban kapható párizsi nyerte el leginkább a tetszésüket.

– Szép, harmonikus, és fűszerezésben sem lóg ki az ízéből semmi – fogalmazott Csíki Sándor, aki Bákonyi Lajos Sámsonnal teljes egyetértésben a CBA termékét találta a legkevésbé homogénnek. – Elázott, megviselt kis testvére a többinek, puhább, és egy kis büdösséget is érzek benne. Rossz állagú, ragacsos kinézetű, nem szívesen ennék ilyet – mondta a szakember.

Míg a Lidl és a Penny Market egységesen 199 forintért ad 15 dekagrammot ebből a párizsiból, addig az Aldi 189 forintért kínálja a maga (egyébként a Pick által előállított) termékét. A CBA-ser­tés­pá­rizsiból ez a mennyiség jóval olcsóbban, 104 forintért vásárolható meg. Ha csak az áfát vonjuk le ennek az árából, akkor is 77 forintra jön ki 15 de­ka­gramm párizsi, ennyiért nincs hús a piacon. 

„Macisajt”. Az ömlesztett macisajt, „háromszögsajt” esetében az általunk felkért szakemberek nem tudtak különbséget tenni a Lidl, a Penny és a CBA terméke között. A sorból egyedül az Aldiban vásárolt áru emelkedett ki, kissé karakteresebb ízvilágával, árban viszont a CBA-s vitte a prímet. 

Túró. Mivel túrófogyasztó nemzetnek valljuk magunkat, a kiválasztott ételek között szerepelnie kellett ennek a tejterméknek is. A szakembereink a négy minta végigkóstolása után egyként szögezték le: érthetetlen, hogy miért nincs a piacon zsíros, ízes túró, ha már ennyire szeretjük főzéshez használni ezt a terméket, s hogy az itt is felsorakoztatott félzsíros túrók közül egyiket sem ennék meg szívesen fűszerek, só, fokhagyma vagy cukor nélkül, csak úgy, magában.

Csíki Sándor és Bákonyi Lajos Sámson a négy minta közül egyet ítélt kicsit jobbnak a többinél, és ez volt az egyetlen eset, amikor a CBA terméke némileg felülkerekedett többi versenytársáén. Bár a szakemberek a kóstolt minták mindegyikénél felrótták a száraz, kissé fojtó, gumis állagot, a három diszkontban saját márkásként árusított Alföldi Tej-termékek helyett végül a CBA által forgalmazott Sole-Mizo-túrót részesítették előnyben. 

Vaj. Amikor a vajakat felsorakoztattuk a két szakember előtt az asztalon, Csíki Sándor úgy fogalmazott: normál esetben egy kézműves vajnál a szín alapján meg lehet állapítani, hogy ízre mit produkál. Amelyik a legsárgább, annak lesz a legteltebb íze. Persze a színt lehet finoman manipulálni is ka­rotinoiddal, amelyet a szabad földön tartott tehén a táplálkozással együtt vesz magához, így a gyártásból kikerülő eredmény csalóka lehet.

Bár a legsárgább az Aldi vaja volt, és a szakértők egy ideig vacilláltak is, ízre végül a Lidlé bizonyult számukra a leggazdagabbnak. A Penny vaja „nagyon keveset ad”, a CBA-é a leghaloványabb, „olyan, amilyen”. Nem mintha nem kóstolhatnánk idehaza igazán jó minőségű – kézműves – vajat, de a német diszkontok nem bíztak a magyar minőségben, ezért a tejtermékért mindegyik a saját hazájába tér vissza, és olyan is van köztük, amelyik ezt a csomagoláson „német minőség” felirattal is hangsúlyozza. A Lidl-vaj Hamburgban készül, a Pennyé „Németországban előállított termék”, az Aldiét a Tübingeni Ellenőrző Hivatal kontrollálja. A CBA ezúttal is a Sole-Mizo tejüzemétől vásárol, bár ez most nem tűnik olyan jó választásnak a többiekével szemben. Ha viszont az árakat tesszük egymás mellé, a fentiek fényében igen elgondolkodtató skálát kapunk: a Penny és az Aldi vaja (10 deka­gramm) a legolcsóbb a maga 159 forintjával, utána a Lidlé következik 199 forinttal, és a sort a CBA zárja 219 forintos termékével.

Baconszalonna. Vásároltunk egy-egy mintát a négy üzletlánc baconszalonnáiból is. Az eredmény meglepő lett: ízre az győzött, amelyiket kinézetre nem használta volna föl séfünk. Bákonyi Lajos Sámson a négy bacon fölött azt fejtegette, egy szakács illat, íz, tapintás, látvány alapján dönti el, mi az, ami felhasználható. Ezen a szűrőn nem ment volna át az Aldi baconje, amely ízben végül mégis vitte a prímet. A Pennyé, amely a zsír-hús szövet arányt tekintve a legszebbnek tűnt, „teljesen semleges ízű, gumis állagú”, és éppúgy, mint a Lidlben kapható, a Tamási-Hús Kft. üzeméből került ki. A CBA-s szintén, amely „nem jelent különösebb élményt, inkább a só dominál benne”. A „paraszti” ízvilághoz az Aldi baconje közelít, állapítják meg végül a szakemberek. 

Tej. A sor végén következzen az egyik leggyakrabban fogyasztott termékünk, a tej. Ebből is vettünk 1,5 és 2,8 százalékost, és, ahogy a tejföl esetében, itt is fedte egymást a két teszt eredménye: ez esetben a Lidl jött ki győztesen. A „legteltebbhez” képest a legrosszabbnak, „vízízű, nincs tartalma, illatra, színre a leggyengébb” kifejezésekkel minősített CBA-tej egyébként nem kis bosszúságot okozott a csomagolásával nekünk. Ugyanis mindkét dobozból szivárgott a tej, reggelre kis tócsát engedve maga körül a hűtőszekrényben. Míg a diszkontok láthatóan a csomagolásra is szívesebben áldoznak, addig ezen a magyar üzletlánc szemmel láthatóan spórol. Így a vacak minőségű papírdobozok költségeivel sem magyarázható a nagy talány: mitől ez a legdrágább az összes kipróbált tej közül? Míg ugyanis az Aldi egy liter tejet – legyen az sovány vagy zsírosabb – 149 forintért ad, a Lidlnél 155, illetve 169 forintba kerül az 1,5, illetve a 2,8 százalékos tej, addig a Penny már 179, illetve 169 forintért kínálja ugyanezt. A három német árát azonban messze túlszárnyalja a CBA saját márkás teje, amelyet 229, illetve 249 forintos áron vásárolhatunk meg.

A csomagolás és a minőség a cégek választása, amelyre pénzt, figyelmet áldoznak, mert tudják, mindez üzenetet hordoz vevőik számára. Mit üzen az Aldi a minőségi termékekkel? És mit a magyar üzletlánc a maga választásaival? A vásárlók, a jelek szerint, értenek ezekből az üzenetekből. Sőt, válaszaik is vannak.