Belépés csak fehéreknek!

Sok egykori Sundown Townban, vagyis alkonyatvárosban ma sem laknak feketék.

Nem sokkal később az utcán szíven szúrták. Meghalt. Többen elmentek mellette, elvették a táskájából kihullott dolgokat, de nem segítettek rajta.

A Jenkinst befogadó házaspárt évekig zaklatták, ajtójukat, ablakukat betörték, azért, mert segítettek egy „niggernek”. A rendőrség jó darabig nem foglalkozott a lány halálával. Egészen 2002-ig, amikor egy indianai férfi, Kenneth C. Richmond lánya fel nem hívta őket, hogy közölje velük: valószínűleg apja áll a több mint harminc évvel ezelőtti gyilkosság mögött. Richmond nem élte meg a tárgyalását, a vádemelés után nem sokkal rákban meghalt. A lányt befogadó házaspár szerint azonban két férfi volt az autóban, így nem lehet, hogy Richmond az egyedüli tettes. Az ügyet még nem zárták le.

A városban a helyiek ma sem szívesen beszélnek a gyilkosságról vagy általában az afroamerikaiakról. Ez olyan téma, ami miatt bajba kerülhet az, aki feszegeti.

Ugyanúgy, mint az Illinois állambeli Viennában. Itt egy 1954-es eset szabadította el az indulatokat. Egy színes bőrű férfi behatolt egy családi házba, ahol megerőszakolt egy fiatal lányt, és megverte annak nagymamáját. A rémtetten felbuzdulva a helyiek a teljes színes bőrű lakosságon vezették le dühüket. Először felgyújtották a házaikat, majd elűzték őket a városból, és Sundown Townná nyilvánították magukat.

A többség hozzáállása itt sem változott sokat. A dokumentumfilm egyik készítője betért néhány helyi étterembe, ahol a mosdóban nigger feliratokat és horogkereszteket talált a falon, és fehéreken kívül senki mást az asztaloknál vagy az utcákon. A várost 97 százalékban fehérek lakják.

Loewen szerint hozzávetőleg ezer település lehetett alkonyatváros Amerikában 1890 és 1930 között. Erre az állításra több történész is felkapta a fejét, és nekiment Loewennek. Szerintük komoly statisztikai adatok nélkül vagdalkozik, amikor az alkonyatvárosok számát összegzi. Úgy vélik, jóval kevesebb helyen ért atrocitás színes bőrűeket, mint azt a professzor állítja. Azt is kifogásolják, hogy egyetlen ép táblát sikerült csak felmutatnia, a többit csak fényképen. A másik sarkalatos pont Loewen kritikusai szerint az, hogy bár egyes területeken valóban nem vásárolhattak színes bőrűek lakást, nem voltak kitiltva a helyről sötétedés után. „Nem hiszem, hogy a kettő között nagy különbség lenne. Azt gondolom, ha egy közösség nem akarja, hogy fekete legyen a szomszédja, akkor az az ember ott este sincs biztonságban. Persze voltak és vannak kifinomultabb és visszafogottabb rasszisták, de attól még rasszisták maradnak” – reagált a vádakra a professzor.