Szerdán tényleg felkelt a nap. Igaz, esős reggelre ébredt a keleti part, de délre kiderült, és újra gyönyörű, napos őszi idő lett; hasonlóan a keddi időjáráshoz. Obama is ezt jósolta a Twitteren: holnap is fel fog kelni a nap. Az elnöki üzenet éppen akkor került ki a közösségi oldalra, amikor a demokrata táboron kezdett eluralkodni a rettegés. Mert a lassan csordogáló választási eredmények alapján körvonalazódni látszott, amire közülük senki sem gondolt. Ők ünnepelni készültek a Manhattan nyugati részén lévő Jacob K. Javits Convention Centerben; zászlókkal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel érkeztek, és most csak álltak egymás mellett, üres tekintettel a semmibe bámulva.
A januárban leköszönő elnök nem azért írt a napkeltéről, mert a meteorológia vagy a csillagászat érdekelné. Hanem hogy jelezze, Trump alatt is lesz élet. Valószínűleg ő sem örült, hogy nem egykori külügyminiszterének, Hillary Clintonnak kell átadnia a Fehér Ház kulcsait, de elfogadta a választók döntését.
A CNN-nek ez nem ment olyan könnyen: nem tudom, hogy csodavárásból vagy pitiáner konokságból-e, de visszatartották az adatokat az éjszaka második felében is, amikor már egyértelmű volt, hogy Trump a következő elnök. Arról beszéltek, melyik megyében hány szavazattal kellene nyernie Clintonnak, hogy megfordítsa az állást.
Már ötödik napja vagyok az Államokban. Állítólag minden idők legmocskosabb kampánya zajlott, de nem látom a nyomait. A hazai kvótanépszavazás eseményein edzett szemmel keresem a plakátokat, és sehol nem találom őket. Itt, a reklám hazájában csaknem ismeretlen a műfaj. Az oszlopokat sem ragasztják tele hirdetésekkel. Hosszú gyaloglás után láttam néhány családi ház utcára néző kertjében leszúrt, A3-as nagyságú bannert, amely azt jelezte, hogy a telek tulajdonosa Hillary Clintonnak szurkol.
Hasonló meglepetés ért a televíziót nézve is. Otthon a népszavazás előtt fél évvel egy focimeccset nem tudtam úgy megnézni, hogy legalább ötször ne tolják az arcomba a „tudta?”-kampány aktuális epizódját. Itt hiába váltogattam a csatornákat, egyetlenegyszer sem(!) láttam politikai hirdetést. Amerikai ismerőseim szerint szerencsém volt, mert ők éppen eleget láttak belőlük. De azért úgy vélem, habonyi értelemben cseppet sem tolták túl itt a biciklit.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!