Kevés olyan pillanat van a történelemben, amikor egy emberként mozdul meg egy nemzet. 1956. október 23-án ez történt: magyarok ezrei vonultak az utcára a diktatúra ellen tiltakozva. Wünsch Pál, a földművelésügyi minisztérium egyik részlegének osztályvezetője is csatlakozott a tömeghez. A férfi hosszú évek múlva is pontosan emlékezett arra, hogy amikor híre kelt a megmozdulásnak, pár perc múlva már senki sem volt az irodákban. Lenn az utcákon ekkor már több tízezren meneteltek, elsősorban értelmiségiek, ami nem is véletlen, hiszen a környéken többnyire tervezőirodák és más minisztériumok voltak. De akkor mind kiürültek. Mindenki kiment az utcára.
Az elkövetkező napokban a fiatal minisztériumi dolgozó magával vitte fényképezőgépét, és bejárta a fontos helyszíneket. A ledöntött Sztálin-szoborhoz előszeretettel jártak az emberek, voltak, akik még fel is másztak a hatalmas csizmákra, hogy onnan lobogtassák meg a magyar zászlót. A Szabadság téren álló szovjet emlékművet pedig éppen akkor „kopasztották meg” a forradalmárok, amikor Wünsch Pál arra járt. A súlyos összecsapások után is volt mit fotózni: rengeteg épület hevert romokban, de a járókelők arca is komorabb, dühösebb lett.
A forradalom leverése után a fiatal osztályvezető megtartotta a fényképtekercseket, majd később fotós barátjával előhívatta a negatívokat. Mivel ekkorra már az ilyen fényképek alapján azonosították be a hatóságok a forradalmárokat, sosem mutatta ezeket másoknak. Inkább eltette, és otthon, az íróasztal fiókjában őrizgette őket. A most előkerült fotók Wünsch Pál fényképezőgépének lencséjén keresztül mutatják be a hatvan évvel ezelőtti eseményeket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!