Lassú hullám

Csernobil, Three Mile-sziget, Challenger, Exxon Valdez. Négy katasztrófa, amelyek között egy rejtett körülmény teremt kapcsolatot.

A rövid távú alvásmegvonásnak elsősorban neuropszichológiai következményei vannak. Károsodik az emlékezet, az összpontosítás és az agy homloklebenyéhez köthető végrehajtó funkciók.

– Ezektől ember az ember. Ezek segítenek abban, hogy bonyolult feladatokban meglássuk a megoldást. A kialvatlanságnak butító, debilizáló hatása van – folytatja Szakács Zoltán. – De ennél még súlyosabbak a rendszeres alváshiány hosszú távú hatásai. Azon betegeknél, akik alvászavarral fordulnak hozzánk, gyakran kiderül, hogy valójában alvásmegvonásban szenvednek. Későn fekszenek, és korán kelnek, sokan két órával is kevesebbet alszanak mindennap, mint amennyit a szervezetük igényelne.

Gyakran kezdődnek az egészségi ártalmakkal foglalkozó cikkek azzal, hogy modern, felgyorsult világunkban… Miközben ez legtöbbször csak üres frázis, ebben az esetben a probléma lényegét ragadja meg. A villanyvilágítás elterjedése óta az egész világ másfél-két órával kevesebbet alszik, mint annak előtte. Tovább rontott a helyzeten, amikor néhány évvel ezelőtt elterjedtek az érintőképernyős eszközök, amelyek a látható fényspektrum kékes árnyalataiban sugároznak a legintenzívebben. Márpedig ez a fény blokkolja legerősebben a melatoninhormon termelését az agyi tobozmirigyben. A melatonin főként az alvás-ébrenlét ciklus egészséges betartásáért felelős, és az alvást serkenti. Ha termelése csökken, nehezebben alszunk el, és összességében kevesebbet alszunk. A mobiltelefon vagy a táblagép lefekvés előtti nézegetése tehát ébresztő hatású.

Minél fejlettebb egy társadalom, annál inkább erősödik benne az igény (vagy kényszer), hogy az őt működtető folyamatok megszakítás nélkül, a nap 24 órájában üzemeljenek. Ma már éjjel-nappal lehet vásárolni, bármikor mehetünk konditerembe, az emberek jelentős része három műszakban, hol éjjel, hol nappal dolgozik. A munkavégzés, az ember ébrenléti periódusának legaktívabb szakasza a hagyományos „munkaidő” helyett bármely napszakban történhet. Ez pedig az alvás szempontjából végtelenül káros, és teljesen ellentétes az evolúció során a Föld forgásához alkalmazkodott biológiai óránk diktálta ritmussal. Eredetileg ugyanis nappali állatok lennénk.

– Régen az átlagember számára sokkal nehezebben volt megfizethető a világítás: a gyertya, a petróleum. Márpedig sötétben nem sok mindent lehet csinálni az alváson kívül. Ma már viszont könnyűszerrel átrendezhetjük a napszakokat, ami a gyakorlatban legtöbbször a munkaidő kitolását jelenti – tartja az alvásspecialista. – A természeti népek öt-hat órát foglalatoskodnak munkaszerűen, nálunk ez – a munkahelyi és az otthoni munkát összeadva – akár tizenegy óra is lehet. Mindez pedig az alvás rovására megy. A civilizáció az alvás kontójára honosította meg a legtöbb vívmányát.

Belső óránk tipikus tevékenységeinket is felhasználja arra, hogy időzítse elalvásunk és felébredésünk időpontját. E tevékenységek, például az intenzív testmozgás, a nyugodt étkezés azonban megint csak teljesen rendszertelenné váltak az elmúlt évtizedekben. A fitnesztermek este tízkor még javában üzemelnek, éjjel futók köröznek a Margitszigeten, hétköznap alig jut idő arra, hogy leüljünk az asztalhoz nyugodtan enni. De a fény gyakorolja a legnagyobb hatást alvásciklusunkra. A mesterséges fény éjjel és nappal is megzavarja belső óránkat. Éjjel világítunk, holott sötétnek kéne lennie, nappal pedig nem a szabadban, a napfényben tartózkodunk, hanem ennél sokkal kevésbé megvilágított helyiségekben.

Az alvásmegvonásnak tehát vannak azonnali pszichikai következményei. Ezzel mindenki tisztában van, aki már látta a hétfő reggeli egyetemi előadásokon általánosnak számító üveges tekinteteket. Ugyanakkor rengeteg hír érkezik folyamatosan arról, hogy a rendszeres elégtelen alvásmennyiség közép- vagy hosszú távon növeli a rák, a diabétesz vagy a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Kérdés ugyanakkor, hogy ezek a tanulmányok az alapvetően egészségtelen életmódot folytató emberek szervezetére nehezedő ezernyi faktort sikeresen választották-e szét egymástól. Aki ugyanis keveset alszik, az feltételezhetően sokat dolgozik, cigarettázik, sok a stressz az életében, vélhetően keveset sportol, sok zsírt, szénhidrátot eszik, és így tovább.

– Direkt kapcsolatot a súlyos betegségek és a kevés alvás között nem lehet kimutatni, így megalapozottan azt sem állíthatjuk, hogy ha valaki sokat alszik, akkor nem kaphat el valamilyen kórt. Az viszont biztos, hogy az elégtelen alvás miatt zavart szenvednek a szervezet regeneráló funkciói – mondja Szakács Zoltán. – Ennek következményei egyértelműen jelentkeznek például az ember hangulatában. A depresszió már ma is a harmadik legsúlyosabb munkát gátló betegség Magyarországon, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint néhány éven belül a világon ez lesz az első számú munkaképtelenséget okozó kór.

De sok más tünetegyüttes is az alvásdepriváció számlájára írható. Így a vegetatív idegrendszer működésének felborulásából fakadó emésztőszervi betegségek, például a reflux, a krónikus hasmenés. Az immunrendszer károsodása pedig hosszú távon valóban rákkeltő hatású lehet. Szervezetünkben ugyanis nap mint nap jönnek létre tumorsejtek a bennük keletkezett mutációk eredményeképpen. Immunrendszerünk sejtjeinek lenne a feladatuk az, hogy ezeket még idejekorán felismerjék és semlegesítsék. Ha az alváshiány miatt erre nem képesek, megnövekszik a daganatok kialakulásának veszélye. A WHO emiatt a több műszakos munkaköröket egyenesen rákkeltő hatásúaknak minősítette. Ezt az is erősíti, hogy az alvásmegvonás magával hoz számos más egészségtelen szokást is. Az álmos ember hajlamosabb több szénhidrátot, alkoholt fogyasztani, és kevesebbet mozogni.

Hogy az alvásmegvonás összes veszélyével tisztában legyünk, érdemes tudnunk, mi is végső soron az alvás szerepe az életünkben. Pontosabban érdemes lenne tudnunk.

– Arra, hogy miért alszunk, a mai napig nem tud egyértelmű választ adni a tudomány. Egyet tudunk: ha nem alszunk, meghalunk. Bizonyítottan tizenegy napig tudott valaki ébren maradni. Ezután olyan súlyos élettani problémák lépnek föl, amelyek halállal végződnek – tájékoztat Szakács Zoltán. – Vannak olyan agyi funkciók, amelyek csak alvás közben működnek. Vannak hormonok, amelyek csak ekkor termelődhetnek. A növekedési hormon például elengedhetetlen a gyermekek növekedéséhez. A memória rögzüléséhez is szükséges az alvás álomfázisa. Az agykéreg alvás közben több energiát használ el, mint éber állapotban. Tehát alvás közben nagyon komoly munka folyik az agyunkban. Az agy nem abban az értelemben alszik, mint a szervezet egésze. Bár a működése megváltozik, de az intenzitása nem csökken.