Miért gyilkol egy anya?

„Jó anya, bekattanhatott nála valami.” Mi játszódik le egy nő fejében, amikor 19 szúrással megöli csecsemőjét?

A múlt héten elrendelték annak a ceglédi nőnek az előzetes letartóztatását, aki október harmincadikán többször földhöz vágta másfél éves kisfiát. A fiú belehalt fejsérüléseibe.

B. Mónika állítólag dührohamot kapott, mikor síró gyerekét nem tudta megnyugtatni, ekkor történt a tragédia. Ügyvédje a sajtóban többször is hangsúlyozta, hogy a nő nem szándékosan ölte meg gyermekét. Azt is cáfolta, hogy csapkodta volna. Elmondása szerint megrángatta, és közben a gyerek véletlenül beverte a fejét. A védő szerint a most is várandós nőt hormonjai és családi körülményei befolyásolták. Azt is be akarja bizonyítani, hogy beszámíthatatlan volt a tett pillanatában.

B. Mónika párjával két gyermeket nevelt. Anyagi gondokkal küszködtek, az apa elvesztette állását, és csak alkalmi munkákból tartotta fenn a családot. A mindennapi gondok és stressz miatt a nő sokszor volt ideges, nem egyszer elveszítette a türelmét, amikor a gyerekeivel foglalkozott. A nő párja ennek ellenére azt bizonygatja, hogy B. Mónika jó anya, minden bizonnyal „bekattanhatott nála valami”.

- Amikor valaki egy legalább egy napja született gyereket öl meg, az morálisan és jogilag is sokkal nagyobb bűnnek számít, mintha újszülött csecsemővel végezne. Előbbinél már minden esetben emberölés minősített esetéről beszélünk – magyarázza a gyerekgyilkosságok jogi oldalát Tamási Erzsébet kriminológus, egyetemi oktató. Valójában legtöbbször a gyerekgyilkosoknál mutatható ki az, amit a csecsemőgyilkosságnál felmentő körülményként vesznek figyelembe. Ez a szülés utáni depresszió, ami néhány héttel a szülés után kezdődik, nem pedig a szülés utáni percekben – magyarázza a kriminológus. Tamási szerint ez a tünet még fennállhat a ceglédi anya esetében is, aki ráadásul éppen várandós, ezért hormonális változásokon megy keresztül. Ezt tetézi a nyomás, amit a rossz anyagi körülmények okoznak.

Tamási Erzsébet ezzel nem azt akarja mondani, hogy a fenti okok felmentenék a nőt. Már csak azért sem, mert, ahogyan fogalmaz, vannak olyan kétségbeejtő szituációk, amelyeket minden egyes gyermeket szülő nő, körülményektől, temperamentumtól függetlenül átél. „Amikor megszületik a kicsi és az anya egyedül marad vele, rádöbben, hogy az eddig ismert életvitelének vége. Amit tanult, amivel készült, egy fabatkát sem ér akkor, mert abban a percben olyasmit érez, amiről még beszélni sem mer. Egyfajta függőséget érez, vagyis azt, hogy »ez már örökre szól, örök felelősség«. Megijed, bizonyos fokú pánikot él át. E mellé társul az aggodalom, amit nem lehet senkire sem átruházni. Meg lehet majd kérni a nagyszülőket vagy az apát, hogy vigyázzon a gyerekre, de az aggodalom akkor is elkíséri az anyát, ha elhagyja a lakást. – Ezt vagy megtanulja feldolgozni, együtt élni vele, vagy jön a hárítás, akár a düh is” – magyarázza Tamási.

Sokan ennek az érzésnek a csillapítására választják a csoportos, baráti, családi elfoglaltságokat, nyaralásokat, kirándulásokat a gyerekkel. Megosztani a felelősséget, a figyelmet, ehhez igénylik a segítséget, támogatást. A kriminológus szerint akkor van baj, ha valaki magára marad ezzel az érzéssel, és nem tudja feldolgozni. Mindenkivel előfordulhat, hogy kiborul. Ekkor pedig szüksége van támogatásra. Ha ezt nem kapja meg és a tetejében nem működik benne az az evolúciós fék, ami az embert gyilkosság ellen programozta, akkor történhet tragédia.

A kriminológus úgy gondolja, az érzelmi intelligencia is közrejátszik abban, hogy valaki uralni tudja a gondolatait, és nem váltja azokat cselekedetté. Tamási Erzsébet úgy véli, ezért sem ártana, ha a tárgyi tudás mellett az érzelmeket is tanítanák a gyerekeknek. „Nem véletlen, hogy a legokosabb embernek sem biztos, hogy rendben van az érzelmi világa. Ahogyan az sem, hogy az elhanyagolt gyereknek nincs rendben. Szükség van arra, hogy az érzelmeket már kis korban megtanítsuk. A szeretetet vagy a félelmet, ami alapvető, meghatározó érzései az életünknek. Sokan felháborodnak, hogy a mesékben ijesztő lények vannak, mint a hétfejű sárkány. Pedig a gyereknek a félelmet is gyakorolnia kell, a mesével pedig még biztonságosan tudja ezt megtenni.”

Bár első pillantásra meglepő lehet, hogy egy anya a gyermeke ellen fordul, a kutatások azt mutatják, hogy ez egyáltalán nem ritka. Tamási Erzsébet szerint a nők főként családtagjaik, partnerük vagy gyermekük, esetleg szűkebb ismeretségi körük ellen követnek el bűncselekményt. Kutatásából az is kiderül, hogy a nőkkel kapcsolatos társadalmi és az önmaguk iránti elvárások, azaz az ideális anya és a munkahelyén maximálisan teljesítő nő modellje konfliktusokat és stresszt idéz elő bennük. A következmény pedig látható. Gondok a családi környezetben, az anyai szerepben és problémák a férfiakkal, az egyenrangú női lét megélésével az élet minden területén.

Tamási itt kiemeli, hogy az egyenrangúságra törekvés ellenére, abban mindenki egyetért, hogy a nők azok, akik képesek szülni, ez az, ami elsősorban megkülönbözteti őket biológiailag a férfiaktól. Valószínűleg ezért, minden a nők és a gyerekek körül zajló anomáliát más szempontokból tartunk elbírálandónak, mintha ugyanazt a cselekményt egy férfi követné el. „Ha egy nő megöli a gyerekét, a védelemnél minden esetben előkerülnek mentségek, a körülmények vagy valamilyen egészségügyi ok, a »biztosan azért tette, mert...«. Ugyanezek az érvek nem érvényesülnek egy férfi esetében, ezért ők jóval súlyosabb büntetésre számíthatnak. Pedig már bebizonyították, hogy egy apánál, aki készül a gyerek fogadására, ugyanúgy hormonális változások állnak be, mint egy anyánál.

A büntetés súlyossága attól is függ, hogy a gyermek újszülött, vagy már 24 órája életben van, azaz gyermek. A kriminológus tapasztalatai szerint nem csak a jog, de a társadalom is jóval elfogadóbb azokkal, akik csecsemőiket ölik meg, mint azokkal, akik gyermeküket. Mint mondja, ennek evolúciós okai vannak. Az úgynevezett elsőbbségi elmélet alapján, nem mindig részesítjük előnyben a mindenáron való túlélést, ha nagyobb az esély arra, hogy a nő később, jobb körülmények között vállalhat gyereket. Ez az ősi biológiai berögződés különösen akkor kapcsolhat be valakinél, ha kialakulatlan a személyisége, és testi fejlődésének kritikus pontján van. Ilyen lehet például egy zárkózott kamaszlány.

Példa erre az a tizenhét éves tinédzser, akinek esetét a kriminológus tanulmánya is említi. A lány nagyszüleivel élt együtt egy kisvárosban, korábban falun nevelkedett. Apját nem ismerte, nevelőapja volt, aki sokat veszekedett a lány anyjával. Később a szülők elváltak, és a lány bolti eladóként dolgozó anyjával a nagyszülőkhöz költözött. A környezetváltás megviselte, nagyapjával nem jött ki, nagyanyjával sem tudott bensőséges viszonyt kialakítani. Anyjával ezzel szemben igen, ő, amennyire munkája engedte, törődött is vele. A lánynak fő örömforrása egy fiú volt, akivel az iskolában lett jóban. Tőle fogant a gyermeke, de későn vette észre, hogy terhes, és nem mert róla szólni senkinek.

A szülés estéjén kihívták a körzeti orvost a lány korábbi gerincferdülésből adódó hátfájása miatt. Az orvos megvizsgálta, lumbágót állapított meg nála, de a terhességet nem észlelte. A lány ezután beült egy meleg vízzel teli kádba, hogy csillapítsa fájdalmát. Ekkor született meg a kicsi. Ollóval elvágta a köldökzsinórt, majd tizenkilencszer megszúrta a csecsemőt. Ezután törölközőbe tekerte és a szekrénybe rejtette. Reggel szólt a fiújának, aki először el akarta tüntetni a babát, majd meggondolta magát, és apjával kórházba szállította a lányt, és a rendőrségen jelentette az esetet. A lány másodfokon négy év, fiatalkorúak börtönében letöltendő büntetést kapott.

Tamási Erzsébet szerint a csecsemőgyilkosságokat döntően két csoport követi el, a huszonöt év alatti, első terhességüket viselő, tartós kapcsolatban nem élő, mentálisan egészséges nők, valamint a többgyerekes anyák, tettük súlyának teljes tudatában. Ezért is nevezte több kutató is a csecsemőgyilkosságot „szülés utáni abortusznak”. A bíróság a fiatal lányok esetében figyelembe veszi a fiatal életkort, a felkészületlenségüket, az egzisztenciahiányukat, a szégyent és sok minden mást. Míg a huszonnégy óránál idősebb gyerek esetében már jóval kevesebb enyhítési lehetőséggel számolhatnak a vádlottak, akkor is, ha döntő többségük súlyos mentális zavarokkal küzd.

Amikor ilyen tragédia történik, sokan nem is az anyát, hanem a rendszert hibáztatják, a védőnők felelősségét firtatják. Sokan azonban nem tudják, hogy bármennyire is szeretnének segíteni, meg van kötve a kezük. Az általunk megkérdezett szakember szerint a védőnőknek csak akkor van jelentési kötelezettségük, ha a gyerek életét veszélyeztető tényezőt látnak. És akkor sem biztos, hogy időben érkezik segítség.

Ha a védőnőhöz egy várandós anya érkezik, ajánlhatják neki, hogy töltsön ki egy pszichológiai tesztet. Ezt a harmadik trimeszterben és a szülés után hat héttel is megismételhetik az anyák. Ha akarják. A tesztnek kétféle típusa van. Az egyik sok kérdésből áll, de időigényes. A másik egyszerűbb, harminc kérdést tartalmaz, és az anya alap lelki beállítottságát vizsgálja. Ha a tesztből a védőnő azt észleli, hogy az anya szorong vagy mentális problémával küzd, a megállapítását nem jelentheti, mivel ő nem diagnosztizálhat. Tehát ezek a tesztek csak arra jók, hogy felhívják a nő figyelmét arra, hogy baj van, érdemes lenne felkeresnie egy pszichiátert vagy pszichológust. A hangsúly tehát az ajánláson van.

Ha a védőnő gondot észlel a családban, maximum annyit tehet, hogy szól a gyermekjóléti szolgálatnak. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy várandós nők esetében a szolgálat nagyon nehezen lép. A megkérdezett védőnőnek éppen folyamatban van egy ügye, ami ennek az iskolapéldája. Még augusztus 8-án jelezte az illetékeseknek, hogy gond van az anyával. Azóta azonban senki nem tett semmit, végül a gyerek a napokban bántalmazás áldozata lett.

A védőnő szerint a megoldást talán az jelentené, ha több elérhető pszichológus lenne. Főként vidéken. Idő és szakember hiányában sokszor azonban még az sem garancia, ha egy anya pszichiáterhez kerül. „Megesett, hogy egy bipoláris, érzelmi hullámvasútban élő anyát csupán egy ülésen vizsgált a pszichiáter. A nőnek ekkor valószínűleg jó napja volt, az orvos pedig kiadta a negatív leletet” – panaszolta a védőnő.

A kérdés bonyolultságát mutatja, hogy a ceglédi gyilkossághoz hasonló eseteket szinte lehetetlen megelőzni a szakemberek szerint. Az ilyen cselekményeket általában pszichotikus állapotba került anyák követik el. Ezeket a veszélyeket pedig sokszor nem lehet előre látni. A védőnő szerint a depresszió diagnosztizálása nem jelenti egyenesen azt, hogy az anya a gyereke ellen fog fordulni. De az sem garancia, hogy valaki egy ideig – a külvilág számára – kiegyensúlyozottan viselkedik, mert bármikor elpattanhat benne valami.