Kevés happy enddel záruló történet zajlik ma Magyarországon, ha kultúráról van szó, ezek egyike a székesfehérvári Szabad Színházé. Az amatőr színtársulat helyzete hosszú távra is rendeződni látszik. Az 1958-ban Videoton Színház néven indult csapat (igen, a gyárról kapták a nevüket, ott alakultak meg, ám a privatizáció után az új tulajdonosok nem csupán a csoportot ebrudalták ki, a névhasználatot is megtiltották) sok mindenen keresztülment már (erről az a két alapító tag mesélhetne a legtöbbet, aki máig játszik), de arra valószínűleg sosem gondoltak, hogy egyszer azért jelentik majd fel őket, mert egy előadás után málnaszörpöt osztanak a gyerekeknek.
A színház ellen tett feljelentésben tényleg ez is benne volt, meg az is, hogy egy téli napon „engedély nélkül” teát is kaptak a gyerekek egy szabadtéri program után. Ha már az italoknál tartunk: a szorgos feljelentő figyelmét az sem kerülte el, hogy a színház kukájában egyszer látott néhány sörösüveget. Az erről készített fényképeket is csatolta.
A feljelentés „legsúlyosabb” kitételei mégis azok voltak, hogy a társulat az előadásokkal hangoskodik, „zenét sugároz”, és a tagok esténként nem átallanak kihangosítva mesét olvasni az érdeklődőknek.
Ez csak azután következett be, hogy a társulattal egy épületben lakó – bár már nem ott élő – hölgy panaszait a város önkormányzata elutasította. A város vezetése szerint ugyanis szép és hasznos tevékenységet végez a Szabad Színház, fontos része Székesfehérvár kulturális életének. A társulat a város főutcáján, egy egykori bank épületében nyitotta meg Igéző néven a kulturális központot, ahol színdarabokat adnak elő (nem csak gyerekeknek), kiállításokat rendeznek, és szakmai programokat is szerveznek. Most éppen egy színháztörténeti konferenciát. Mesélnek is. Minden este hatkor egy társulati tag kiül az egykori bankkirakatba, és felolvas egy mesét, amit valóban kihangosítanak, hogy az utcán arra sétálók is hallhassák. Leginkább Lázár Ervint, akinek születésnapján – a magyar mese napján – minden évben egész napos meseolvasást tartanak.
„Ötvenfős a nézőterünk, ehhez képest évente átlagosan háromezer néző jön el csak a színielőadásokra, de ha minden program közönségét összeadjuk, évente mintegy húszezer látogatót tudhatunk a magunkénak” – mondta a Magyar Nemzetnek Fertő László, a társulat tagja. Számára a feljelentésekkel kapcsolatban az volt a legfurcsább, hogy tudomása szerint a hölgy korábban magyar nyelv-, és irodalomtanár volt, mégis éppen egy amatőr színtársulat zavarta ennyire.
A történtek szerencsére csak múló zavart okoztak, a bíróságon megnyugtatóan rendeződött a helyzet, a társulat tovább működhet. Ráadásul a város is számít rájuk.
„A város és az itt élők számára fontos az a tevékenység, amelyet a Szabad Színház végez, emiatt voltunk partnerek abban, hogy a frekventált belvárosi helyiséget az Igéző számára biztosítsuk. A kortárs kultúra tere az Igéző, ahol kísérleti színházi előadások, kiállítások, beszélgetős estek, gyermekelőadások sora zajlik rendszeresen. Ebbe a sorba illeszkedik a gyermekes családoknak szervezett kora esti mese is, amelyet, ha a Fő utcán akkor arra jártam, már én is többször meghallgattam” – mondta az MNO megkeresésére a város fideszes polgármestere. Cser-Palkovics András szerint ezért „Székesfehérvár önkormányzata is kiáll az Igézőben szervezett kora esti mese, valamint a Szabad Színház mellett, amit jól példáz, hogy éppen most készülünk szerződéses formában is megerősíteni a hosszú távú együttműködésünket”.
