De nemcsak Budapesten fotózott Pedrazzini, az osztrák határon lévő Mosontarcsán (Andau) is készített megrázó felvételeket. Menekült férfiak levelüket postagalamb lábára kötözve küldik haza. A szomorúság és a remény egyszerre tükröződik arcukon. Vajon jól döntöttek, hogy eljöttek hazájukból? A Paris Match újságírója így ír erről: „Magyarországról már csak a csendet lehet hallani. Egy felkiáltójel, ami azt hiteti el, hogy a szabadság szenvedélye elhalt, és lerombolták az elnyomás alatt. Budapest, a mi öreg Európánk egyik fővárosa mintha már más világ lenne, nagyon messzi és nagyon kegyetlen. Milyen most ez a város az ünnep árnyékában? Találkozhatunk-e még a felforgatott és a kibelezett utcákon a szabad világ gondolataival és imáival?”
Így fogalmazott pár éve az amerikai Quentin Tarantino, megannyi kultikus mozifilm rendezője, amikor a melbourne-i híres vízilabda-elődöntőről kérdezték. A neves filmrendező támogatta A szabadság vihara című dokumentumfilm elkészítését, amely az 1956-os forradalom és a szovjetekkel vívott véres elődöntőnek állít emléket. A film a fiatal és tehetséges Zádor Ervin sorsán keresztül mutatja be az eseményeket. A december 6-i – melbourne-i vérfürdőként elhíresült – elődöntőről készült képeket a korabeli Paris Match szerkesztői is érdekesnek találták. Ahogy Tarantino, ők is érezték a levert forradalom és a szovjetek ellen megnyert meccs közti párhuzam tragédiáját. A lerombolt Budapest és az andaui tábor képei után a híres melbourne-i elődöntő fotóit láthatjuk. Zádor Ervin vérző fejjel mászik ki a medencéből. Egy másik felvétel a tomboló közönségre fókuszál, akik a véres medence láttán a szovjet játékosok fejét követelik, alig lehet őket megfékezni. A szovjetek elleni mérkőzést hatalmas fölénnyel nyerték meg a magyarok. 4:0-nál azonban egy szovjet játékos könyökkel arcon ütötte Zádor Ervint, akinek a szemöldöke felszakadt, és véres arccal kellett kimásznia a medencéből. Ez a mérkőzés vége előtt készült kép bejárta a világsajtót, és a forradalom egyik szimbóluma lett.
