Berencsi Attila egy budai társasház pincéjében alakította ki műtermét, de nem mindig azt fest, amit szeretne. Ha kérik tőle, a megélhetés miatt olykor Velázquezt, Veronesét, Picassót, Csontváryt másol. Időnként dalszerzői estekkel jelentkezik.
A nyolcvanas évek második felében, a Szerelem első vérig című mozifilm hatalmas sikerét követően az 1967-ben született Berencsi Attila poszterét minden második kamasz lány kiragasztotta a szobája falára. Sokan voltak szerelmesek a filmben alakított Fügedi Feribe, de akarata ellenére Beri Aryként ismerték meg. Ezt nem tudta megemészteni.
– A Beri Ary középiskolai gúnynév. Egy Kovács Antal nevű fiú ruházta rám, és amíg el nem kezdett gyúrni, mindig megvertem érte. A Szerelem első vérig című film premierjén döbbentem rá, hogy mint főszereplő ezen a néven élek tovább, azaz a filmesek csináltak belőle életre szóló gúnynevet, ráadásul Beri Ary helyett Bery Arit írtak. Amíg a nevemnek nem volt tétje, a literes kőbányai sörök mellett a parkokban nagyon jól elszórakoztunk rajta. De hogy egy ország ezt olvassa rosszul kiírva ! Mert az emberek úgy vették, mit képzel ez az első filmes tahó magáról, hogy művésznevet vesz fel. Bárhová mentem, felismertek, és ezt is a képembe mondták. Előfordult, hogy tettlegességig fajult a dolog – emlékezik vissza a kezdetekre Berencsi Attila.
Kevesen tudják róla, hogy a Szerelem első vérig után forgatott, a balassagyarmati kollégiumi túszdrámát felelevenítő Túsztörténet című filmben nyújtott szerepéért 1989-ben a San Sebastián-i filmfesztivál legjobb férfi szereplőjének járó díjat kapta. Előtte egyetlen magyarként Latinovits Zoltánt érdemesítették az elismerésre, a világsztárok közül megkapta Kirk Douglas, Peter Sellers, Jack Lemmon, Vittorio Gassman, Al Pacino és Nicolas Cage is.
Marcello Mastroianni adta át a díjat, de Berencsi nem utazhatott ki, azt hazudták neki, hogy nem lehet elérni a nagykövetet, ezért nem készült el a vízum. Csupán rá egy évre hívták be a filmgyárba, hogy vigye el a raktárból az időközben kettétört díját.
Még néhány filmben játszott, sőt 2002-ben – a Szerelem utolsó vérig című film forgatása miatt – feladott egy nagyon jó grafikusi állást is. A filmet finanszírozási nehézségek közepette készítették, és elképesztően sikertelen lett. Ebből nemhogy lakásvásárlás nem lesz, lakáskulcsra sem futja, gondolta annak idején.
A korábbi hatalmas sikerek ellenére eltávolodott a szakmától. Szegeden asztalossegédként dolgozott, majd anyagilag egyre jobban ellehetetlenült. Előfordult, hogy az utcán húzta meg magát. Londonból stabil lehetőséggel biztatták, ezért kiment, és egy zenei stúdiót működtetett. Ám egyre inkább leáldozott az üzlet, s egyszer csak ott állt hatvan kilométerre a metropolisztól, zuhogó esőben az út közepén. Kifestett még egy pubot körképpel, majd étteremben mosogatott. A rendszeres tizennyolc órai munka után felült egy körjárati buszra, úgy aludt valamicskét.
Hét éve letette a cigit, nem él könnyű drogokkal, és nem iszik alkoholt, sem koffeines kávét. Bár egy képzeletbeli, tízmillió évvel ezelőtti kultúra nyomait szeretné megfesteni, mint mondja, szüksége van a megélhetési art bűnözésre is, mert a lakbért és a műterem bérét ki kell fizetnie.
– Az én bölcsességem abban merül ki, hogy megvan a véleményem a világról, de már nem mondom el mindenkinek. Sokkal rosszabb életeket látok, mint az enyém.
– Elkerülhetetlen a kérdés: felismerik-e az emberek Fügedi Feriként az utcán?
– Nagyon ritkán. Olyankor bökdösik egymást, hú, felszedett jó néhány kilót, hú, de megöregedett. És egész életemben nem történt meg, hogy Beri Aryként mutatkoztam volna be. A Szerelem első vérig bemutatása óta eltelt 31 év. Most volt egy felmérés a Beatlesről. A tinédzserek nem is hallottak róluk, pedig húsz éve még azt mondták róluk: halhatatlanok.
Az 1967-ben Kiskunmajsán született Czinkóczi Zsuzsa gyermekként az Árvácska című film főszereplője volt. Bár felvették a színművészeti főiskolára, fiatal anyaként inkább a gyermeknevelést választotta. Sohasem élt a színészetből, felszolgálóként és házmesterként dolgozott, manapság pedig takarítócéget vezet.
A hatéves kislányt annak idején Ranódy László rendező ötezer gyerek közül választotta ki Csöre szerepére Móricz Zsigmond kisregényének megrendítően szép feldolgozásához. A film forgatása előtt Czinkóczi Zsuzsa villanyvilágítással még nem találkozott, és fürdőszobát sem látott. Furcsa volt számára az az élethelyzet is, hogy a filmgyár rendszeresen taxit küldött érte a tanyára. A forgatásokra egyébként tanítónője is elkísérte. Az Árvácskáért nyolcezer forintot kapott, annyit ért akkor a család egyetlen tehene.
A meghatározó szerepet több megbízás követte, a jászszentlászlói általános iskolai évek alatt nyolc filmben szerepelt. Emlékezetes alakításai voltak az Allegro barbaro (1979) című Jancsó-filmben, majd később Mészáros Márta Napló gyermekeimnek (1984), Napló szerelmeimnek (1986–1987) és Napló apámnak, anyámnak (1990) trilógiájának darabjaiban. A Napló gyermekeimnek című filmben nyújtott szerepéért Czinkóczi Zsuzsa 1984-ben Cannes-ban díjat nyert, de a piros szőnyeges fesztiválra nem utazott el. Ennek egészen egyszerű oka volt: nem tehette meg. Egy kecskeméti barakknegyedben élt, és csecsemőjét gondozta. Nagy botrány kerekedett abból, hogy Kepes András a Stúdió ’84-ben a Napló gyermekeimnek cannes-i bemutatója után férjével és gyermekével egy szükséglakásban élve mutatta be a tizenhét éves színésznőt. Három nappal később az önkormányzat kiutalt nekik egy huszonhét négyzetméteres garzonlakást. Később a férje elhagyta, és már egyedül nevelte fiát, amikor felvették a színművészeti főiskolára, de ő nem tudta, nem akarta másra bízni a gyermek felügyeletét, így inkább Kecskeméten maradt.
Filmszerepeiben volt pokoli házasságból menekülő édesanya, az abortusz rémével küzdő várandós nő, magyar emigráns s szövőgyári munkásnő. A Fellini-díjat a Napló-trilógia harmadik filmjéért kapta, ám személyesen azt sem volt módja átvenni 1990-ben a viareggiói fesztiválon. Legutóbb hat évvel ezelőtt a Karinthy Színházban lépett fel Federico Fellini Cabiria éjszakái című darabjában.
Czinkóczi Zsuzsa gyakran küzdött anyagi problémákkal. Hosszú évekig egyedül nevelte fiát, aki karatéban ért el nemzetközi sportsikereket. Bár a művésznő tehetsége révén örökké reflektorfényben állhatna, egészen más életet él. Évek is eltelhetnek úgy, hogy kopogtatna a média az ajtaján. Ha pedig igen – mint esetünkben –, az év végi hajrásra és más elfoglaltságokra hivatkozva utasítja el a személyes interjú lehetőségét.
– A legnagyobb sikereknél is végigkísérte életemet a kettősség saját civil valóságom és a filmezés között. Ugyanakkor egyszerűen nem létszükségletem, hogy mindennap címlapon legyek, és ha két évig nem írnak rólam, akkor sem történik semmi. Nem vagyok rosszul, ha nem szerepelhetek – nyilatkozta néhány éve a Filmkultúrának.
– Időnként budapesti színházakban kapok kisebb szerepeket, de a színészet nem tölti ki hétköznapjaimat – mondta megkeresésünkre telefonon.
Gáti Oszkár távozik a színpadi világtól, mert az „hazug”. Bejelentését a Győri Nemzeti Színház 2008-as évadzáró ülésén tette, az ügyből óriási botrány lett. A negyven évet a pályán eltöltő Gáti akkor bízott benne, hogy kiállása lélegzetvételnyi időre megtisztíthatja a színházi világot. Megfélemlítésről, megalázottságról, a szellemi vezetés hiányáról beszélt.
Az 1949-ben született Gáti Oszkár elsősorban színpadi színész volt, a Madách Színház tagja, majd Szegeden társulati tag, de sok filmben is szerepelt, mint a Mephistóban, a Régimódi történetben, a Redl ezredesben vagy éppen a Szomszédok televíziós sorozatban. Sokat foglalkoztatott szinkronszínész, sajátosan mély hangját többen ismerik az országban, mint szerepeit. Liam Neeson és Jean-Paul Belmondo mellett Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone magyar hangja is.
– Volt nekünk Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész alkoholistánk és vezető dramaturgunk, akinek a neve ott szerepelt a plakáton mint rendező, de mi tudtuk, köze sincs a darabhoz. Csak a kártya és a pia érdekelte – mondta annak idején az ominózus győri társulati ülésen. Akkor úgy vélekedett, nagyon jól meg lehet élni színészet nélkül is, kapálgat majd, és kertészettel foglalja el magát. És így is lett. A nevezetes „beolvasós estje” óta sok minden történt vele. A két és fél hektáron elterülő győri zsidó temető gondnokaként sokat megtudott a növényekről, nagyon jól tud sövényt nyírni, elboldogul a kapával is. Palántát nevelt, növényt ültetett.
– Győrt szeretem, és ezzel a munkalehetőséggel felkínálták a csendet, amelyre akkor és ma is mindennél jobban vágyom. Egy temetőnél csendesebb helyet nem tudna senki mondani. A békét és a nyugalmat választottam a folyamatos zizegés helyett – vallott új munkájáról.
Nemrégiben – megtartva gondnoki állását – az egykori zsidó menház épületének egyik szárnyában létrehozott pódium, a Menház Színpad művészeti vezetője lett. A nyolcvan férőhelyes nézőtérből és tizenöt négyzetméteres színpadból álló színházterem a hozzá tartozó helyiségekkel minden szempontból alkalmas két-három fős produkciók befogadására. Szerinte nem szegte meg fogadalmát, nem jött vissza a színpadra, nem szerepel. Inkább úgy működik, mint egy színházi szervező: napközben egyeztet a színészekkel és igazgatókkal, neves színészeket csábít egy-egy előadásra Győrbe, az előadás után pedig ő rak rendet, teszi vissza a szőnyegeket a helyükre, és tolja be a pianínót oda, ahol nem zavar senkit.
