Nagyon kevés vak ismeri a Braille-írást

Ami annak idején a látássérültek esélyegyenlőségének biztosítását szolgálta, a technika fejlődésének köszönhetően mára kezd háttérbe szorulni.

Louis Braille a franciaországi Coupvray-ban született 1809. január 4-én. Hároméves volt, amikor apja nyeregkészítő műhelyében hegyes késsel megsértette a szemét. A seb elfertőződött, a kis Louis mindkét szemére megvakult. Bár akkoriban a vakoknak nem sok esélyük volt a tanulásra, éles eszű fiúcska lévén Louis az iskolában hallás után elsajátította a tananyagot.

Tízéves korától a vakok intézetébe járt Párizsban. Tizenkettő volt, amikor Charles Barbier, a francia hadseregben szolgáló tüzér százados ellátogatott az intézménybe, hogy bemutassa az általa kifejlesztett „éjszakai írást”. Úgy gondolta, hasznos lehet a vakok számára is. Mivel a harctéren az írásos parancsokat nehéz volt olvasni a sötétben, Barbier pontokat nyomtatott kartonlapra, melynek a hátoldalán kitapogatható írás jött létre. A fiatal Louis ennek alapján dolgozta ki a Braille-írást, amelyben a betűket hat pont kombinációjával jelölte, két függőleges sorban.

A találmányt az 1844-es párizsi ipari kiállításon is bemutatták. Nem sokkal később hivatalosan elfogadott írásrendszer lett, és a vakok iskoláiban használatos nemzetközi módszerré nyilvánították. Magyarországon 1893-ban vezették be. Ma már majdnem minden nyelvnek megvan a Braille-változata, s léteznek kottaírási és tudományokhoz kapcsolódó jelek is.

A Braille-rendszer korábban elképzelhetetlen lehetőségeket biztosított a látássérült emberek számára. Ma már van vak újságíró, aki Braille-írással készített híreket olvas a televízióban, kiadtak Braille-írásos Bibliát és Koránt is, illetve Braille-gépek segítségével integráltan, látók között is tanulhatnak vakok az iskolában. Létezik látássérültek számára készített kártya, szavazólap, sőt kiállítást is szerveznek vakoknak és gyengénlátóknak. 1952-ben, Louis Braille halálának századik évfordulóján az ünnepélyes megemlékezésen jelen volt Helen Keller, az első siket-vak ember, aki egyetemi diplomát szerzett.

Talán meglepő, de az utóbbi időben a Braille-írás egyre kevésbé népszerű. Felmérések szerint Magyarországon csak a látássérültek tíz százaléka ismeri jól és használja is a pontírást. Ennek egyik oka, hogy a vakok többsége időskorban veszíti el a látását, és ilyenkor már nehezebb megtanulni, miközben a tapintásos érzékelés minősége is romlik. Másrészt a modern technikának köszönhetően a megfelelő programok a számítógép hangszóróján keresztül immár felolvassák a leütött billentyűket, a képernyőn látható üzeneteket, így a pontírás ismerete nem létszükséglet a látássérültek számára. Ráadásul a Braille-írással nyomtatott könyvek nagyok és jóval terjedelmesebbek, mint a síkírással készült kötetek. Egy példa: Fekete István Tüskevár című regényének Braille-írásos változata tíz kötetben fér el. Manapság a Braille-t elsősorban a vakon születők vagy látásukat kisgyermekkorukban elveszítők tanulják meg, pedig önálló életvitelük esélyét korlátozzák, akik nem ismerik és bizonyos szituációkban nem alkalmazzák.

Nagy Sándor, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke szerint annak ellenére, hogy ma már a vak emberek is – a képernyőolvasó program segítségével – elsősorban az internetről tájékozódnak, a pontírásra szükség van. Adódhatnak élethelyzetek, amikor nagyon jól jön ez a fajta tudás. Nagy könnyebbség például, ha a látássérült el tudja olvasni a gyógyszeres dobozokon szereplő Braille-feliratot. Az Európai Unióban élő látássérülteket képviselő szervezetek arra törekszenek, hogy más – például élelmiszeres – termékek csomagolásán is ott legyen pontírással, mi van a dobozban. A speciális intézmények növendékeinek nyelv- és zenetanulásához is elengedhetetlen az adott idegen nyelv pontírásának, valamint a Braille-kottának az ismerete és használata. Ráadásul aki birtokában van ennek a tudásnak, szövegértése és nyelvi készségei is jobbak, mint aki csak hangzó formában tanul.

– Az iskolákban kezdetben Braille-táblák voltak. Segítségükkel a pontokat egyenként kellett megformálni a kemény papíron sablon segítségével. Aztán feltalálták a pontíró gépet, így egy betűt egy leütéssel lehetett leírni. Ezzel már gyorsabban tudtak jegyzetelni. A könyvek is ezeknek a szerkezeteknek a segítségével készültek, igaz, meglehetősen lassan. Ma már van számítógéphez köthető Braille-nyomtató is. A vakok szövetsége folyamatosan fejleszti az 1896-ban megnyílt Braille-könyvtár állományát. Felméréseket végzünk, mely könyvekre van igény. A Vakok Világa című lapot, a rádió- és tévéműsort is rendszeresen kiadjuk, tankönyveket, kottákat nyomtatunk pontírással az iskolában tanuló gyerekek számára – vázolja a lépcsőfokokat az elnök.

Nagy Sándor szerint a tanulást illetően jók a látássérült emberek esélyei. Ma is dolgoznak vak jogászok, szociális munkások, nyelv- és zenetanárok. A vakok iskolájában szinte bármely tárgyat oktathat vak tanár. A problémát inkább az jelenti, hogy a korábban jól bevált „vakszakmák” – kefekötő, kosárfonó, zongorahangoló, telefonközpont-kezelő – egy része megszűnt, és bár régen a vak masszőrök is keresettek voltak, mióta a szakmában elektromos kezeléseket is végezni kell, vakokat nem képeznek gyógymasszőrnek.

– Aki nem akar továbbtanulni, leginkább betanított munkás lehet, ha birtokában van valamiféle látásmaradvány. Alapvető változásra lenne szükség a szakképzés területén, meg kell találni azokat a szakmákat, amelyekben helyt tudnak állni a vakok – mondja Nagy Sándor.

Ami pedig a modern technikát illeti, az internet segítségével már a vakok is vásárolhatnak, s ügyeket is intézhetnének, ha a weboldalak készítői biztosítanák, hogy az internetes felület kompatibilis legyen az általuk használt képernyőolvasó programokkal. Ez nem mindig van így, az ügyfélkapukat és az olyan webes felületeket, amelyeken elektromos beadványokat lehet benyújtani, általában nem tudják használni a látássérültek. Sokszor még azokat a honlapokat sem, amelyeken fogyatékkal élőknek írnak ki pályázatot.

Segíthetnek a vakoknak az okostelefonok is, amelyekhez szintén kifejlesztettek képernyőolvasó programokat. Sőt: ma már léteznek vakok számára kialakított bankjegy-, szín-, szöveg-, buszjáratszám- és zebrafelismerő mobilalkalmazások is. Ezzel együtt sok telefonos program még mindig nem elérhető a látássérültek számára.

Igenis lehet teljes életet élni vakon, sőt kiemelkedőt alkotni. Helen Keller, a híres amerikai írónő és aktivista másfél éves korában kapott fertőző betegsége következtében lett siket és vak. 1904-ben mégis főiskolai bölcsészdiplomát szerzett. A Braille-írás segítségével nemcsak angol, hanem francia, német, görög és latin műveket is olvasott. Tizenkét könyvet és számos cikket írt, fogyatékos emberekkel kapcsolatos ügyekben állt ki.

Az ismert afroamerikai zongorista-énekes, Ray Charles hétéves korára vakult meg zöld hályog miatt. A floridai St. Augustine-ban, a vakok és siketek iskolájában sajátította el a zenélést a Braille-írás segítségével. Ray Charles pályája során tizenkét Grammy-díjat kapott, minden idők száz legjobb énekese között tartják számon.

A zöld hályoggal született Andrea Bocelli olasz tenorista tizenkét éves korában vakult meg. Mielőtt zenei pályára lépett, egy évig ügyvédként is dolgozott. Bocelli hetvenmillió példányban eladott lemezei alapján a „popopera” legsikeresebb előadójának számít.

David Paterson volt New York állam első afroamerikai és egyben első vak kormányzója. Fiatalkorában fertőzést követően bal szemére teljesen megvakult, jobb szemén is jelentősen megromlott a látása. Fogyatékossága nem akadályozta meg abban, hogy később az egyetemen történelmet és jogot tanuljon, valamint aktívan sportoljon. A politikus a látáskárosultak és testi fogyatékkal élők támogatója.

Érdi Tamás zongorista hibás inkubátorkezelés következtében vesztette el látását. Zenei tehetségére korán fény derült, 17 éves korában Moszkvában első helyezést ért el a Louis Braille nemzetközi zongoraversenyen. Közel negyven országban koncertezett, fellépett a Carnegie Hallban, a Lincoln Centerben. Számos rangos elismerés tulajdonosa.

Németh Vilmos tizenhat éves korában vakult meg. Végzett jogász és fekete öves aikidómester. Vakok számára fejlesztette ki a fehér kard elnevezésű – filozófiai rendszerrel egybekötött – önvédelmi technikát. A róla készült filmben elmondta: nem tartja magát fogyatékosnak, szerinte az igazi fogyaték a szeretet hiánya.