Nagy Sándor, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke szerint annak ellenére, hogy ma már a vak emberek is – a képernyőolvasó program segítségével – elsősorban az internetről tájékozódnak, a pontírásra szükség van. Adódhatnak élethelyzetek, amikor nagyon jól jön ez a fajta tudás. Nagy könnyebbség például, ha a látássérült el tudja olvasni a gyógyszeres dobozokon szereplő Braille-feliratot. Az Európai Unióban élő látássérülteket képviselő szervezetek arra törekszenek, hogy más – például élelmiszeres – termékek csomagolásán is ott legyen pontírással, mi van a dobozban. A speciális intézmények növendékeinek nyelv- és zenetanulásához is elengedhetetlen az adott idegen nyelv pontírásának, valamint a Braille-kottának az ismerete és használata. Ráadásul aki birtokában van ennek a tudásnak, szövegértése és nyelvi készségei is jobbak, mint aki csak hangzó formában tanul.
– Az iskolákban kezdetben Braille-táblák voltak. Segítségükkel a pontokat egyenként kellett megformálni a kemény papíron sablon segítségével. Aztán feltalálták a pontíró gépet, így egy betűt egy leütéssel lehetett leírni. Ezzel már gyorsabban tudtak jegyzetelni. A könyvek is ezeknek a szerkezeteknek a segítségével készültek, igaz, meglehetősen lassan. Ma már van számítógéphez köthető Braille-nyomtató is. A vakok szövetsége folyamatosan fejleszti az 1896-ban megnyílt Braille-könyvtár állományát. Felméréseket végzünk, mely könyvekre van igény. A Vakok Világa című lapot, a rádió- és tévéműsort is rendszeresen kiadjuk, tankönyveket, kottákat nyomtatunk pontírással az iskolában tanuló gyerekek számára – vázolja a lépcsőfokokat az elnök.




