A nemzeti parki szolgálat (National Park Service, NPS), amely a nemzeti parkok mellett a nemzeti emlékhelyek, például az atlantai Martin Luther King-emlékhely fenntartásáért is felelős, magasan a legmagasabb társadalmi elfogadottsággal büszkélkedő amerikai szövetségi hivatal. Az emberek háromnegyede elégedett a vadőrök munkájával, tavaly 325 millió látogatót regisztráltak a nemzeti parkokban (ez azt jelenti, hogy átlagosan minden egyes amerikai ellátogatott egyszer valamelyik parkba). A parkőrök iránti szimpátiát persze a popkulturális termékek is alakítják, legfőképpen a Maci Laci jóravaló, de viszonylag könnyen megviccelhető Smith vadőrének karaktere a Jellystone Parkból.
A parkőrök – talán a szolgálat története során először – azonban komolyabb károkozóval találták most magukat szemben, mint a turisták uzsonnáját dézsmáló kalapos Maci. Beiktatták ugyanis a nyíltan tudományellenes, a globális éghajlatváltozást valamiféle zavaros kínai összeesküvésnek gondoló, ellenben a legkörnyezetszennyezőbb iparágakkal testi-lelki jó viszonyt ápoló elnököt, Donald Trumpot. Szinte még hivatalba sem lépett, máris hozzákezdett, hogy az éghajlatváltozás ügyét kitörölje a kormányzati szervezetek – és ezáltal remélhetőleg a nép – tudatából. Az újonnan kinevezett vezetők több hivatalban – így a környezetvédelmi ügynökségnél, a NASA-nál, NPS-nél és másutt – szigorú cenzúrát vezettek be. Senkink sem szabad nyilatkoznia a sajtónak semmiről, pláne nem a klímaváltozással kapcsolatos kérdésekről, a kormányzati honlapokról naponta tűnnek el az emberi tevékenység okozta felmelegedés cáfolhatatlan bizonyítékai.
De azonnal megjelentek az ellenálló sejtek is, először a legváratlanabb helyen, a politikától – a közfelfogás szerint – legtávolabb álló nemzeti parkok igazgatóságain. A fölülről érkező, szilenciumot követelő parancsnak szándékosan ellenállva a következő üzeneteket tette közzé a dél-dakotai Badlands Nemzeti Park Twitter-csatornája: „Egy gallon [3,78 liter] üzemanyag elégetése 20 font [9 kilogramm] szén-dioxidot juttat a légkörbe.” „Az óceánok savassága 30 százalékkal emelkedett az ipari forradalom óta.” „Ma a légkörben lévő szén-dioxid mennyisége magasabb, mint az utóbbi 650 ezer évben bármikor.” „A légkör iparosodás kora előtti szén-dioxid-koncentrációja 280 ppm [milliomodrész] volt. 2016 decemberében ez az érték 405 ppm.” Mindezek a mondatok egyszerű tudományos tények, közzétételük egy normális világban nem számítana lázadásnak, sőt egy természetvédelmi intézmény alapfeladatai közé tartozna a közvélemény tájékoztatása a környezeti ártalmakról.