Maci Laci ellenfelei most Donald Trumpra támadnak

Amire Trump nem számított: az ellene szerveződő ellenállás legádázabb harcosai a nemzeti parkok őrei.

De ezek most nem normális idők. A sziklakanyonjairól, bölénycsordáiról és a pusztaságain élő prérikutyákról ismert Badlands Nemzeti Park lázadó bejegyzéseit néhány órán belül törölték, és azokat egy volt alkalmazott partizánakciójának állították be. Pedig az alkalmazott csak hű volt a park rossz földeket jelentő nevéhez. Ahogy az lenni szokott, az orrukig sem látó cenzorok ezzel a lépéssel csak azt érték el, hogy sikeresen kirobbantották a forradalmat. Az NPS központi Twitter-csatornája erre válaszul újra megosztotta a két hete mindenkihez eljutott fotópárt az Obama beiktatásán tolongó tömegről és a Trump beiktatásán lézengő néhány elárvult emberről, ezzel nyilvánvalóvá téve, hogy itt már korántsem csak a nemzeti parkokról és a tudomány elhallgattatásáról van szó.

Jon Jarvis, az NPS januárban távozott igazgatója – minthogy már nem tagja a szervezetnek – névvel vállalta véleményét a nemzetipark-őrök szövetségének Facebook-oldalán: „Büszkeséggel figyelem a Trump-adminisztráció nevetséges és sikertelen próbálkozásait, hogy elnyomja a nemzeti parki szolgálatot. Az NPS Amerika legféltettebb helyszíneinek védelmezője és legfontosabb történeteink pontos, hiteles átadója, munkája a tudományon alapszik. Felülről jött ukázok arra próbálják kényszeríteni az NPS-t, hogy ne foglalkozzon országos politikával, és csak a nyitvatartási időket és a biztonsági előírásokat kommunikálja. Ez a parancs olyan nevetséges, hogy [kollégáim] azonnal ellenálltak neki, és ezen egyáltalán nem lepődtem meg. Talán az atlantai Martin Luther King-emlékhelyen nem szabadna beszélnünk a polgárjogi küzdelmekről, mert az túl »országos politika«?! [ ] Vagy hiába monitorozzuk tudományos igénnyel a Glacier Nemzeti Parkban a gleccserek gyors visszahúzódását mint a melegedő bolygó egyértelmű és aggasztó bizonyítékát, erről sem szabadna tájékoztatnunk a közvéleményt, mert ez is országos politika?!” – idézi Jarvist a Slate.

A kormány emberei rátették kezüket a hivatalos Twitter-csatornákra, és miután töröltek onnan minden számottevő tartalmat, azok nagyon ritkán írnak bármit is, és akkor is a hatalom által vezérelt médiára jellemző dögunalmas műsort közvetítik. A cikk írásakor az NPS Twitterének legfrissebb üzenetében megírták, hogy kinyílott a kamélia az oaklandi Bottle botanikus kertben (tényleg), a NASA klímakutatóinak hivatalos hírfala pedig örül annak, hogy hat éve először nincs jelenleg „kivételes szárazság” az Egyesült Államok területén. A Scientific American gyűjtése szerint azonban minden egyes hivatalos Twitter-csatorna mellett megjelentek az anonim alkalmazottak által regisztrált alternatív vagy a legutóbbi Csillagok háborúja film alcíme alapján zsiványnak nevezett csatornák. Ezek továbbra is a feltartóztathatatlannak tűnő éghajlatváltozás (valódi) híreit közlik. Így létezik alternatív NASA-, alternatív mezőgazdasági minisztériumi, alternatív környezetvédelmi hivatali (EPA) és alternatív nemzeti óceán- és atmoszférakutató igazgatósági (NOAA) csatorna is.

De továbbra is a nemzeti parkok őrei adják az ellenállás magját (már ha ellenállásnak nevezzük a közpénzből folytatott és mindenkit érintő kutatások eredményeinek közzétételét). Az amerikai nemzetipark-őrök már a kezdet kezdetén is lázadóknak számítottak. Amikor 1919-ben Woodrow Wilson elnök megalapította az NPS-t, az még nagyon nem úgy működött, mint manapság. A nemzeti parkok sokkal inkább hasonlítottak vidámparkokra, mint természetvédelmi területekre. Cirkuszi előadásokat tartottak a helyi emblematikus állatok részvételével, éjszakánként pedig fényjátékkal szórakoztatták a nagyérdeműt az erdő közepén. Sterling Yard, a Princetoni Egyetem kutatója, aki az újonnan alapított hivatalban dolgozott, undorítónak találta mindezt, és megalapított egy szeparatista szervezetet, a nemzeti parkok szövetségét, és az ebbe tömörülő vadőrök a ma természetesnek tartott természetközeli módon gondozták a parkokat. Később az ő irányvonaluk vált általánossá.

A parkőrök személyében minden adott tehát, hogy az újkori hőstörténetek főszereplői legyenek, írja a The Atlantic. Az amerikai felnőttek a Maci Lacin és a vadonban játszódó kalandos történeteken nőttek föl. A vadőröket a békés, jó szándékú tekintélyelv megtestesítőinek tartják, akiktől nem idegen a lázadás – ha a külvilág erre kényszeríti őket. Jack Kerouac például az északi Cascade-hegység erdészeténél dolgozott tűzfigyelő őrszemként, és az ott szerzett tapasztalatai nagyban alakították buddhista hitét. A hippikorszakban tömegek jártak VW Transportereken a nemzeti parkokban, hogy átélhessék a romlatlan természet megújító erejét. A vadőrök pedig – kissé meglepő módon – nem a dekadens társadalmi elnyomás megtestesítőiként maradtak meg emlékezetükben, sokkal inkább kedves, túlkoros cserkészekként.