Aranyláz a pokol legmélyebb bugyrában

A nyomorban élő nigeriek egyetlen reménye a jobb életre az, ha sikerül aranyat találniuk.

Majláth Ronald
2017. 05. 15. 19:36
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Aki látta Charlie Chaplin Aranyláz című filmjét, az biztosan emlékszik a jelenetre, amikor a csavargót játszó nagy nevettető megfőzi, majd jóízűen megeszi bakancsát. Bár a vígjáték a maga korában rengeteg arcra csalt mosolyt, a szomorú valóság végig köztudott volt: a XIX. század amerikai és kanadai aranyásói nagyrészt szegény, munka nélküli szerencsevadászok voltak, és a belőlük élő kereskedőkkel ellentétben a legtöbbször ugyanolyan szegényen távoztak, ahogyan érkeztek. Ezeket a történeteket idézi fel a legújabb nigeri aranyláz is: útra keltek az afrikai ország szegényei, hogy szerencsét próbáljanak. Nem messze a fővárostól, Niamey-től, ahol állítólag aranyat találtak nemrég.

Az AFP hírügynökség felvételei megrendítőek: újabb és újabb autók, motorok érkeznek Kafa-Koirába – a feltételezett új lelőhelyhez –, ahol a homokdűnéken hatalmas embertömeg kutakodik. Ki kézzel, ki ásóval, ki csákánnyal. Bár volt, aki arról számolt be, hogy az elmúlt napokban aranyat talált, a többség mégis csalódott. Ők csak homokot. Abból rengeteget.

A nigeri aranyláz kitörése korántsem a véletlen műve. A nyugat-afrikai országban először 2004-ben találtak aranyat a Samira-dombnál, ahol a kitermelést azonnal meg is kezdte egy nyolcvan százalékban kanadai tulajdonú nagyvállalat; így mindössze húsz százalékkal kellett beérnie a nigeri államnak. Bár az itt kibányászott arany mennyisége 2008 óta folyamatosan csökken, nem kellett sokat várni a következő felfedezésig. 2014-ben a Dzsádói-fennsíkon találtak aranyat. A legenda szerint egy autó a homokba fúródott, és amikor az utasok megpróbálták megtisztítani, egyszer csak aranyszemcsékre lettek figyelmesek.

A hír gyorsan terjedt. Nem sokkal később már nemcsak a környékről, hanem Csádból, Szudánból, Burkina Fasóból is aranyásók tízezrei özönlöttek ide. Ám idén februárban a nigeri hatóságok „biztonsági okokból”, terrorizmusra és fegyveres rablásra hivatkozva, lezárták a lelőhelyet, és egy állami vállalatnak adtak engedélyt. Az önjelölt aranyásók így munka nélkül maradtak, de alig várták, hogy újra dolgozhassanak.

A nigeri aranyláznak van egy sokkal szomorúbb oka is. Ez a világ egyik legszegényebb országa. Az ENSZ emberi fejlettségi indexe szerint – amely lehetővé teszi a világ országainak összehasonlítását a születéskor várható élettartam, az írástudás, az oktatás, az életszínvonal alapján – az afrikai ország a 188. helyezést mondhatta magáénak 2014-ben. Az ország területe hiába gazdag uránércben, a gazdaság nagyrészt a mezőgazdaságra épít, amely a munkaerő kilencven százalékát foglalkoztatja. Még ez sem elegendő a lakosság ellátásához, így Niger ma nem csupán élelmiszer-behozatalra, hanem nemzetközi segélyekre is szorul.

Egy területen teljesítenek kitűnően a nigeriek: ez a születésszám. Az 1960-ban még csak 1,7 millió lelkes országban ma 15,7 millióan élnek, ami elsősorban annak köszönhető, hogy egy anyára 7,1 gyerek jut. A növekedési ütem az egyik legmagasabb a világon. A nemzetközi szervezetek állandóan nyomják a vészcsengőt emiatt, ám változás továbbra sem tapasztalható. Napjainkban Niger lakosságának közel fele 15 év alatti, és csupán 2,7 százaléka idősebb 65 évnél. 2005-ben egy tanulmány megállapította, hogy nyolc százalékuk szolgasorban él. Az sem mellékes, hogy az International Food Policy Research Institute legfrissebb kimutatása alapján az emberek egyharmada éhezik. Ez a rendkívül elkeserítő helyzet kitűnő táptalajt teremt a szerencsés aranyásókról szóló pletykáknak.

Nigerben továbbra is rengetegen hisznek abban, hogy egy kapavágással kiszakíthatják maguknak a gazdagságot a homokdűnékből.

Figyelmeztető hangok ilyen helyzetben is akadnak. A nigeri geológusok szerint a Kafa-Koiránál talált törmelék lehet épp arany, de pirit is, ezeket a hozzá nem értők gyakran összekeverik; nem minden arany, ami fénylik. A „bolondok aranyának” is nevezett pirit egy szulfidásvány: csillog a fényben, de az értéke csak töredéke az aranyénak, amellyel gyakran összekeverik.

A nigeri homokdűnékben puszta kézzel kutakodó amatőr aranyásókat láthatóan nem érdeklik ezek a felvetések. Talán igazuk is van. Őket ugyanis tényleg csak a remény élteti, hogy egyszer igazi aranyat találnak, és így örökre búcsút inthetnek a nyomorúságnak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.