Égeti a háború a donyecki oligarcha pénzét

A szeparatista régiók blokádja tovább erősíti a Donbasz önállóságát. Ukrajna nem mondta ki, de már lemondott a régióról.

Az üzemek irányításának átvétele egy másik ismert szakértő, Vadim Karaszev szerint Kijevnek és Ahmetovnak egyaránt szól. A kormánynak szóló üzenet az, hogy a kereskedelmi blokád megszüntetése érdekében gyakoroljon nyomást a radikálisokra, míg az oligarchát ugyanezen célból politikai és egyéb kapcsolatainak mozgósítására ösztönözheti. A történtek egy másik aspektusára hívja fel a figyelmet Vadim Kovalenko kijevi közgazdász, aki úgy véli, a blokád célja elsősorban a tulajdon újrafelosztásának meggyorsítása.

A Donbasszal folytatott kereskedelem alapvetően a „régiósok” hitbizománya volt, és most a belügyminiszter, Arszen Avakov és köre akar ebből magáénak tudni egy nagyobb szeletet. Emellett Ahmetov birodalmából is juthat egyeseknek pár jó falat. „A régió elszigetelése a háború elhúzódását is jelenti, és ez sokaknak érdekében áll. Nemcsak azért, mert a háború nagy üzlet, hanem az is tény, hogy romokban lévő gazdaságával, Ukrajnát finoman szólva sem nagyon szerető lakosságával a Donbasz a jelenlegi hatalomnak nem kell” – figyelmeztet az elemző. Ugyanakkor mindenki rosszul jár szerinte, ha túlságosan meggyengül Ahmetov minden oldalt kiszolgáló birodalma.

A legrosszabbul persze maga az oligarcha, hiszen az elmúlt években alaposan megcsappant a vagyona. Egykor a világ száz leggazdagabbja közt jegyezték húszmilliárd dollár feletti javakkal. Amikor a konfliktus kirobbanása után, 2014 tavaszán próbált megegyezni a szeparatistákkal, már kikerült a top 100-ból, ám a vagyonát még akkor is 11,9 milliárd dollárra becsülték. Jelenleg a Bloomberg rangsorában a top 500-ba is alig fér be, és bár 3,66 milliárd dollárjával még gond nélkül eléldegél, mégis lépnie kell, ha nem akarja ezt is elveszíteni.

Erre szokták mondani, hogy a könnyen szerzett pénz könnyen el is vész. Rinat Ahmetov sem szeret arról beszélni, hogy minek köszönheti látványos meggazdagodását. Aki például megpróbálja kinyomozni, hogy mivel is foglalkozott az iskolái befejezését követő tíz évben, az úgy járhat, mint az Obozrevatyel nevű portál, amelynek százezer dollárjába került a kíváncsiskodás. Az ukrán sajtó végül arra a következtetésre jutott, hogy Ahmetov előtt a Donbasz alvilági köreiben csak Alik Grekként ismert Ahaty Bragin, a Sahtar Doneck futballklub volt elnöke nyitotta meg a könnyű élet kapuit.

Bragin és Ahmetov ugyanazon a településen, Oktyabrszkojéban lakott. A kártya hozta össze őket, amelyhez Rinatnak különleges tehetsége volt, Ahaty pedig a szerencsejátékok rabjaként azonnal felfigyelt erre. A helyiek emlékeznek rá, hogy a két férfi gyakran járt játszani Moszkvába és Szocsiba, ahonnan általában nagy nyereménnyel tértek vissza. Aztán 1995 októberében egy meccs alatt a donyecki stadionban felrobbantották Bragint, akinek hatalmas pénzügyi birodalma a Sahtarral együtt Ahmetovra szállt.

Meg is jegyezték többen, hogy Rinat ismeretlen okból 15 percet késett arról a bizonyos meccsről. Ahmetov verziója az első millióról másképp hangzik. Egy interjúban azt fejtegette, hogy a kilencvenes évek elején vettek egy üzemet, és nem tudták, mit kezdjenek vele. Aztán jött az infláció, és a szerzeményt egészen más áron lehetett eladni. Az alvilági szálakat 2005-ös hatalomra jutásuk után a „narancsosok” kezdték el felfejteni. Ezt a házkutatásokkal, idézésekkel, leleplező újságcikkekkel terhelt időszakot Monacóban vészelte át Ahmetov. Amikor néhány hónap után visszatért Ukrajnába, már nemcsak az üzleti, hanem a politikai életbe is bevetette magát. A Viktor Janukovics vezette Régiók Pártjának egyik főszponzora lett, 2006-tól pedig képviselő. E tevékenységét látványos felszólalások, hangzatos törvényjavaslatok nem kísérték. Nem is nagyon látták a radában, ahol a több mint négy év alatt megtartott 530 ülésből 529-ről hiányzott. Ezalatt a frakció szavazott a kártyájával, ő pedig építhette tovább birodalmát. A kelet-ukrajnai háború kitörésével aztán sűrű felhők gyülekeztek Ahmetov feje felett. Kijevben a terrorizmus támogatásával vádolták, mondván, az egyik erőműve Donyeckből vette a szenet. A szeparatistáknak ugyanakkor nem tetszett, hogy többször is kiállt Ukrajna egysége mellett.

Mindeközben a Donbasz minden logikát nélkülöző blokádja továbbra is fennáll, és az elemzők már nem keresnek racionális válaszokat az okokra. Az ukrán kormány mellett működő külföldi tanácsadók az IMF felkérésére kiszámolták: a blokád a GDP egy-két százalékos csökkenésével is járhat, és érzékenyen érinti az energiaellátást is. Több erőmű leállt, a működőkbe Dél-Afrikából vesznek antracitot. De mint a csoport vezetője, Riccardo Gucci fogalmazott, ez ma már nem jelent katasztrófát. A Donbasz és Ukrajna egymásrautaltsága az elmúlt három évben néhány szférára, köztük az acéliparra csökkent. A két régió különvált, kokszot is lehet vásárolni máshol, legfeljebb drágábban.

A közgazdász szavait továbbgondolva kimondható, hogy az irracionális önpusztítás közepette Ukrajna lényegében lemondott a Donbaszról. Csak ezt politikai okokból nem hangoztathatja.