Mi történne a Gemenci-erdővel, ha nem avatkozna be az életébe az ember?

Gemenc nem ősvadon, az erdőgazdálkodás tette olyanná, amilyen. Az ember előtt az ártéri erdők járhatatlanok voltak.

Az árvízvédelem elsődleges célja az volt, hogy a gáton kívüli területre ne juthasson ki a Duna, így azt művelésbe lehessen venni. Ehhez az ott lévő erdőket ki kellett irtani. Viszont már akkor is szigorú szabályok vonatkoztak az erdőgazdálkodásra, így amit a gáton kívül kiirtottak, azt a megmaradt ártéren vissza kellett telepíteni. Akkor alakult ki a jelenlegi – ahogy Schmidt Tamás nevezi – túlerdősültség. Az új ültetvények olyan fafajokat (nemes nyár, fekete dió, nemesített füzek) is tartalmaztak, amelyek korábban nem teremtek a területen. Amikor megalakult 1996-ban a nemzeti park – emlékszik az erdőmérnök –, az ottani erdők közel fele már ilyen volt, és az őshonos foltok sem úgy néztek ki, mint korábban.

– Az erdőgazdálkodás elsődleges célja még mindig a fatermesztés. A másodlagos cél a természetvédelem, de ez a kettő sokszor nehezen összeegyeztethető. A Gemenci-erdőnek jelen pillanatban csak elvétve vannak olyan részei, amelyeken nem láthatók az emberi beavatkozás nyomai. Tehát nem ültetett erdő, vagy nem úgy keletkezett, hogy levágták az előző erdőt és felsarjadt – mondja Schmidt Tamás. – Az érintetlen területek leginkább a hozzáférhetetlen szigeteken találhatók. Ettől függetlenül persze csodálatos öreg erdők is vannak, de az állományok 95 százalékán jól látszik a folyamatos gazdálkodás hatása.

Mindettől függetlenül Gemenc állat- és növényvilágához hasonlót nagyon keveset találni a kontinensen. Mindezt a rendszeres elöntés teszi lehetővé. Bár a tájegységvezető szerint a vízjárás mára megváltozott, és a halállomány is megfogyatkozott, az elöntött területek még mindig ideális szaporodóhelyet biztosítanak a halaknak. Sok a petéző béka, az ebihalak jóllakhatnak a szúnyoglárvákból. Belőlük elegendő élelemhez jutnak a kisebb, majd a nagyobb halak, mindez pedig rengeteg védett és fokozottan védett vízimadárnak nyújt remek élőhelyet. A világ legsűrűbben tömörült, fészkelő feketególya-állománya Gemencen él.

– A nagyvadállomány azonban problémát okoz. Bár Gemenc világszerte híres gímszarvas- és vaddisznóállományáról, de ezek mennyisége már megnehezíti az erdő természetes működését. Ha a gazdálkodó – a helyi erdészeti zrt. – új erdőt akar telepíteni, akkor azt mindig be kell keríteni, hogy ne tudjanak bemenni a vadak, mert megennék a csemetéket – magyarázza a tájegységvezető. – De ha az öreg erdő természetes módon próbál megújulni, az is nehéz, mert a vaddisznó előszeretettel eszik tölgymakkot, a szarvas pedig odavan a friss hajtásokért. Ez állandó probléma, amit törekszünk megoldani.

Nagy árvizeknél gyakran látni a tévéhíradókban, ahogy az erdészek, a katonák és a katasztrófavédelem munkatársai mentik a gemenci vadakat, amelyek élőhelyét szinte órák alatt magasan elboríthatja a Duna. Ilyenkor még nagyobb szükség van a vadetetőkre, mint általában. Látható, hogy Gemenc jelen állapotának fenntartása állandó emberi gondoskodást igényel. A természetvédelemben ugyanakkor létezik olyan irányvonal is, amely a pillanatnyi állapot görcsös megőrzése helyett rábízná magára a természetre, hogy hogyan alakítja át az egyes társulásokat. Hiszen élő környezetünk az ember beavatkozása nélkül is állandó változásban van, ezen átalakulások némelyike ciklikus, mások pedig egyirányúak. Felmerül a kérdés, hogy ha magára hagynánk Gemencet (ami persze a fatermelési szempontoknak tökéletesen ellentmond), mi történne az erdővel.

– Állandó vita tárgya, hogy mennyire lenne önfenntartó a Gemenci-erdő. Szerintem hosszú távon azzá válna. Az erdő jelenlegi formáját mesterségesen tartják fönn, és amilyen magától lenne, az nem felelne meg sem az erdészeti szabályozásnak, sem a gazdasági követelményeknek – tartja Schmidt Tamás. – Most minden kis erdőfolt le van határolva, a térkép jelöli, és markánsan különböznek egymástól. Egy-egy folt nagyjából egykorú fákból áll. Amikor az ember az egyikből átlép a másikba, olyan érzés, mintha egy teljesen más helyre került volna. Egy igazi erdő nem így néz ki. A természetes erdő sokkal vegyesebb, különböző korú fák alkotják. Ha Gemencet magára hagynánk, az erdő faösszetétele előbb-utóbb változatosabb lenne. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy az itt található tájidegen fajok mennyire válnának uralkodóvá. Van három elkülönített rezervátum a nagy erdőtömbön belül, amelyekben nincs erdőgazdálkodás. Ezeket vizsgálva figyeljük, hogy mi történne Gemenccel az ember nélkül.