Az MDF-piacok történetéről írnék cikket, és – mondom a bilétás piacfelügyelőnek, akit éppen sikerül elcsípni a Komjádi uszoda melletti parkolóban terpeszkedő piacon. Erre ő egy félfordulattal az egyik zöldségesnél vásárló magas férfi felé bök: „Miért nem kérdezi erről a Gyulát? Ő találta ki az egészet.”
És tényleg, a pultnál zöldségeket böngésző úr Zacsek Gyula közgazdász, egykori MDF-politikus és országgyűlési képviselő, akit pár napja sikertelenül próbálok elérni telefonon.
Éppen rá is ér. Kezet fogunk, és egy közeli kávézó felé indulunk, de lassan haladunk, majdnem minden árusnál megáll, vált néhány szót, aztán jön velünk tovább. Nehezen érünk el a mellékutcáig, mivel az árusokon kívül vásárlók is folyamatosan megállítják interjúalanyunkat egy-két mondat erejéig. A piacot nézegetve közben még mindig azt kutatom, látszik-e valahol, hogy ennek a helynek történelme van. De nem látszik. Ugyanolyan piacnak tűnik, mint az összes többi, amelyen az elmúlt években megfordultam. Pedig
-------------------
Egy szombati nap nyáron, 1989-ben. A Haladás döntetlent játszott a Váci Izzóval, a Pécs legyőzte a Ferencvárost, a Békéscsaba a Honvédot, a Tatabánya a Csepelt, a Dózsa az ETO-t. A leningrádi kommunisták a peresztrojka elmélyítéséről kezdtek diskurálni az ezen a napon megnyíló aktívaülésükön. Eközben Magyarországon, Sopronpusztán az oda szervezett páneurópai piknik idejére megnyitott határon több száz NDK-állampolgár menekült Nyugatra. A hivatalos vietnami sajtó élesen bírálta a Kelet-Európában – mindenekelőtt Lengyelországban és Magyarországon – zajló reformfolyamatokat.
Budapesten pedig ezen a napon nyílt meg a Határ útnál az első MDF-piac, vagy ahogy Zacsek Gyula, a formátumot kitaláló egykori politikus szereti nevezni: heti vásár. Szerinte a piac az, amely állandó helyen, egész héten nyitva van; amit ő kitalált, az hétvégente egy napon, kiürített parkolókban működött. Az első alkalom ekként nézett ki: a hat órára meghirdetett nyitásra nagyjából tíz autó gördült be. Volt, aki a csomagtartóból árult, és olyan is, aki pótkocsival jött. Hét órára majdnem minden elfogyott: a sorok már csak a krumplisnál és a mákot áruló gazdánál kígyóztak. Utóbbi a boltihoz képest féláron, zsákból kanalazta és kéttányéros mérlegen adagolta az árut.