Mások az Istarski (magyarul: Isztriai) nevű portált vélték az ügy hátterében, mert ez számolt be elsőként a kezdeményezésről. Nenad Cakic, a lap főszerkesztője azonban jelezte: ugyan ez a legolvasottabb cikk a portáljukon, nem hiszi, hogy különösebb politikai következménye lesz a hírnek. Ugyanakkor felvetette: valóban vannak autonómiapárti tendenciák a félszigeten, ahogy valóban sokan élnek itt, akik elsősorban isztriainak tartják magukat.
Az Isztriai Köztársaságnak így nem lett gazdája. Facebook-oldaluk viszont rohamosan hízni kezdett, volt olyan nap, amikor naponta ezerrel nőtt a kedvelők száma. Ám megjelent az ellenoldal is: sokan elszakadási törekvést láttak mögötte, nem beszélve a szerb hírportálok kommentelőiről, akik elégedetten dörzsölték a kezüket, és jelezték, csak drukkolni tudnak a kezdeményezőknek. Nem is csoda, hogy végül úgy döntöttek: törlik Facebook-oldalukat és a blogjukat, mert az csak ellentéteket szít. Az Isztriai Köztársaság így összesen egy hetet élt.
Szomorkodásra viszont semmi ok, mert napjainkra mindhárom, a félszigeten osztozó ország az Európai Unió része, s bár Horvátország nem teljes jogú tagja a schengeni övezetnek, a határok könnyen átjárhatók. Így semmi nem akadályozza az idelátogatókat, hogy bejárják a félszigetet, amely hol Velence, hol a Habsburg Birodalom birtoka volt, hol pedig Olaszországhoz vagy Jugoszláviához tartozott. Megnézhetjük a félsziget legnagyobb városát, a festői szépségű Pulát vagy a világ legkisebb települését, a 21 lelket számláló Humot. De felkereshetjük a Cicariját is, ahol Európa legkisebb népcsoportja, a néhány száz fős isztroromán közösség él. Aki ezek után még a tengerpartra is ellátogat, minden bizonnyal felteszi a kérdést: kinek ne fájna a foga egy ilyen országra?
