Megnéztük a Boney M.-et a szamossályi falunapon

A koncertet adó együttesről persze elmondhatják a fanyalgók, hogy nem valódi, de az itt élők problémái nagyon is azok.

Ha Szamossályiba tartunk, érdemes megállni egy kis időre a Szamos partján. Nem kell csinálni semmi mást, mint nézni a zöldellő fákat, hallgatni a tájra telepedő csendet, és csak néhány dologról kell megfeledkeznünk, hogy tökéletes legyen az idill: a negyvenöt fokban megdőlő villanyoszlopról, a Szamos zöldes-barnás színéről és fodrozódó habjáról, meg arról a feliratról, amelyet spárgával és dróttal erősítettek a folyó felé vezető utat lezáró sorompóra: „A komp nem közlekedik.” A kerülő jó fél órával hosszabbítja meg az utunkat. Útközben azon tanakodunk, hogy vajon az esti falunapra érkező sztárfellépő, a Boney M. tagjai is elolvassák-e ezt a feliratot.

Merthogy egy hónappal korábban bukkant fel az interneten az a szürreális videó, amelyen egy tengerparton koktélozó hölgy, Sheyla Bonnick mindenkit meghív Szamossályiba meghallgatni többek között a Brown Girl in the Ringet és a többi Boney M.-dalt. Sheyla viszonya a Boney M.-hez egyébként meglehetősen ellentmondásos. 1975-ben egyike volt azoknak a zenészeknek, akik eltátogták az eurodiszkó atyjának tekinthető Frank Farian producernek a Baby Do You Wanna Bumpot, majd akkor került újra közel a „csapathoz”, amikor a Boney M. három részre szakadt. A Maizie Williams-féle együttesben kapott helyet, most pedig ő az egyedüli „őstag” a „Sound of Boney M.” elnevezésű formációban.

Ez a zenekarnév szerepelt a Szamossályiban kitett plakátokon is, természetesen színes fények és diszkógömbök társaságában. A falu nagyon készült a rendezvényre: több helyen ösvényt vágtak az autóknak a házak mögött elterülő elhagyatott területeken, és kartondobozokra ragasztott P betűvel jelezték az érkezőknek, hova parkolhatnak. A készültség nem véletlen. Az alig 750 fős település falunapjaira már évek óta két-három ezer ember jár mulatni, pedig eddig nem lépett fel külföldi vendég.

Miklós gazda is készült: azért terelte be az istállóba idő előtt a több mint száz juhból álló nyáját, mert arra számít, hogy este a szokott időben már autókkal lesznek tele a sályi utcák. Meg persze ő is kinéz majd a Boney M.-re. 

A kertjében kapálgató Bálintot inkább a foci érdekli, mint a Szamos-parti diszkóparti. A készültségről is egy korábbi labdarúgó-fieszta jut eszébe.

– Valamikor a nyolcvanas években jött kupameccset játszani a Debrecen. Ezrek mentek megnézni. Egy-egy lett a vége, csak büntetőkkel jutott tovább a Loki. Az öreg Lakat volt az edzőjük. Nem engedte meg, hogy a játékosai itt maradjanak a szamossályiakkal mulatni meg pörköltözni. Felzavarta őket a buszra, és annyit mondott, hogy inkább a falu lakói egyék meg azt a sok húst, amit nekik főztek. Hiába, akkor még volt becsület a futballban – mondja elábrándozva.

Elnézünk abba az irányba, amelyikbe ő. Ott áll a falu híres templomtornya, amely állítólag ferde, mivel újjáépítésekor megsüllyedt. Nézegetjük, vizsgálgatjuk, de nem látjuk ferdének.

– A Szamos felől kell nézni, onnan látszik – mondja Bálint.

Ahogy keresztülsétálunk a falun, két dolog szúr szemet. Az egyik, hogy itt még a házak is máshogy dőlnek össze, mint ahogy ezen a vidéken szokás, az önkormányzat ugyanis figyel ezekre az ingatlanokra, a közmunkások gondozzák a portákat, így nem is hordja szét őket senki.

A másik pedig a falu mellett elhúzódó horgásztó, ahová egyébként Budapestről is járnak pecások. Számunkra azonban ennél is érdekesebb a parton álló Tóparti büfé. Épp vaddisznópörkölt készül. László, a tulajdonos hagymapucolás közben mutatja be nekünk vendégeit, hozzátéve, hogy itt az Üvegtigrist is leforgathatnánk. Naponta többször.

Elemér, az elprivatizált fehérgyarmati kanálgyár korábbi esztergályosa – ma közmunkás – biztosan szerepelne benne. Felespohárból issza a sört, mert úgy „jobban üt”. Elmondása szerint egy hete készül a Boney M.-re ezzel a módszerrel. László is megerősíti ezt. Elemér a fényképezőgépünket látva táncra is perdül az utca másik feléről szóló mulatósra, majd sörösdobozáról elhessegeti a legyeket, és úgy fogalmazza meg Szamossályi, egyben önnön hitvallását.

– A faluban mindenki szeret mindenkit. Én ugyan a sört még jobban szeretem, de annál is jobban szeretem saját magamat.

Asztaltársaival kevésbé vidám témákat is boncolgatunk. Például hogy miért lett közmunkás az időközben arrébb perdülő Elemér. Azért, mert nincs más. És arra is rákérdezünk, mitől habzik a Szamos.

– Egy román húsipari vállalat szennyezi. Mindent beleengednek a folyóba. Mindent. Van róla videóm is, de nem történt semmi az ügyben – mondja egy férfi az asztalnál. Közmunkás ő is.

A pultnál fiatalok ácsorognak. Egyformán felnyírt hajuk van, és egyformán is gondolkodnak.

– Ti itt maradtok a megyében?

– Á! Itt? Minek? – mondják, majd bedobnak egy felest. 

Szórakozni leginkább itt szoktak a faluban. Ha elmennek bulizni máshova, egyvalakinek be kell ülnie a volán mögé, és ő nem ihat. A tömegközlekedés szóba sem jöhet ilyenkor. Egyikük elmeséli, hogy a fővárosba készül dolgozni az építőiparba. Közel a dupláját keresi majd, mint itt, ráadásul a szállása is meg van oldva. Amikor kis gondolkodás után azt mondja, hogy a társaság fog hiányozni neki a legjobban, barátai a háta mögött viccelődve elcsenik a pálinkáját. Egy feles amúgy kétszáz forintba kerül. 

A falunapon délután még nincsenek sokan. A Nyírbátorból határvadász-toborzásra érkező rendőrök sem állították még fel a standjukat, viszont spongyabobos lufit és zöld jégkását már lehet venni a terepszínű nadrágos eladótól. A sportpálya sarkában áll a dodzsem, a célba dobó, a körhinta. A vurstli tulajdonosa a tagbaszakadt, barnára cserzett bőrű Krisztián. Ötödjére látja a Boney M.-et. Korábban a miskolci sörfesztiválon és a monoki babfesztiválon volt ehhez szerencséje.

– Nem gyúrok és nem szoláriumozok, de nem tudnád megmondani, mi? – kérdi csontropogtatóan erős kézfogása után. Elmondja, mennyire kemény a munkája. Mármint nem csak fizikai értelemben.

– Hallod, jó lenne, ha imádkoznál, hogy ne legyen ma eső. Ez lenne a harmadik zivataros hétvégém zsinórban.

– És ez mit jelentene?

– Azt, hogy akkor másfél hónapig csak azért kéne dolgoznom, hogy nullán legyek.

Krisztiánék csapata leginkább Borsodba és Szabolcsba szokott utazni, ahogy ő fogalmaz, szegény vidékekre, ahol nem lehet sok pénzt kérni. Néha elmennek Budapestre, a Városligetbe például. Aggódik is, hogy jut-e neki hely az átépítés után.

A falu polgármestere, Bíróné Dienes Csilla is aggódik. Neki persze nem a fővárosi múzeumi negyed miatt fáj a feje, hanem települése anyagi helyzete miatt. 2014 óta pereskednek ugyanis 14 millió forintjukért, de még mindig nem kapták meg. Történt ugyanis, hogy Szamossályit összevonták négy másik településsel, de nem az önmagát függetlennek tartó polgármester asszony vezette falu lett a központ, hanem a kisebb lélekszámú, fideszes vezetésű Cégénydányád. A kormánypárti település pedig Bíróné Dienes Csilla szerint egész egyszerűen nem adta oda a nekik járó normatív támogatást. A falu tiltakozó „gyászmenetet” küldött a kormányhivatal elé, ahol a pénzüket követelték, valamint hogy újra lehessen ügyeket intézni a falu polgármesteri hivatalában. Molinókat is vittek magukkal, az egyikre azt írták: „Vétkesek közt cinkos, aki néma”, a másikra pedig azt: „Nem leszünk gyarmat”. Hogy ma már jobb idők járnak Szamossályira, az is bizonyítja, hogy a transzparenseket a falunapon is felhasználták: textillel vonták be őket, és virágokkal felírták rájuk a falu nevét. Ezek alatt állt Tilki Attila fideszes országgyűlési képviselő és a polgármester asszony is, amikor egymásnak finoman odaszúró beszédükkel megnyitották a falunapot.

A sztárfellépő meghívása a település anyagi helyzetét tekintve vakmerő húzás, de logikus előremenekülés is egyben, ám a polgármester asszony abban bízott, hogy sokan jönnek el. És említ még egy fontos szempontot.

– Nekünk nagyon nehéz kultúrához jutnunk – mondja.

Beszélgetésünk végén szabadkozni kezd a kezén látható karcolások miatt. Uborkát szedni volt az előző hétvégén, ugyanis sajnálta volna a száron maradó darabokat, amelyeket a közmunkások nem szedtek le. Az uborka pedig szúrós, de – teszi hozzá lelkesen – nagyon finom kovászos uborka lesz belőle.

A falunapra közben gyűlik a nép, jönnek a szomszéd településekről is. Porcsalmáról érkezett az a három srác, akik a sört az óra járásával megegyező, a cigarettát az óra járásával ellentétes irányban adogatják. Szeretik a Boney M.-et, de igazából egy másik fellépő, Essemm miatt jöttek. Minden vágyuk az lenne, ha Wiz Khalifa vagy Snoop Dogg lépne fel Szamossályiban. 

– Akkor felmásznék a színpadra, keresztül a kordonokon, még a rendőrökkel is lekezelnék, vágod? – mondja egyikük.

Mivel mindkét előadó járt már Magyarországon, megkérdezzük, voltak-e a koncertjükön. Szemlesütve rázzák a fejüket. Ők szórakozni csak Fehérgyarmatra járnak. Elmennek reggel, besöröznek, és estére már otthon vannak. Egyikük azonban messzebb akar menni.

– Elmegyek Németbe, és veszek egy olyat – bök egy ezüstszínű Mercedes felé, majd amikor meglátja, hogy parkol mellette egy fekete Audi is, hozzáteszi: vagy egy olyat.

– Az a legnagyobb baj, hogy te is elmész – évődik fiatalabb sógorával, Alex-szel Csaba, a csirkéket tenyésztő és nyílászárókban utazó vállalkozó, aki megtalálta a számítását a faluban. Még úgy is, hogy volt már rá példa, kitámadtak a patkányok a szomszédaiban üresen maradó házakból, és jó néhány csirkéjét felzabálták. Ő nem akar elmenni innen, és nem érti meg Alexet, aki közgazdásznak tanul, és Budapesten képzeli el a jövőjét. Beszélgetésünk közben csörömpölnek a céllövölde hátunk mögött ledőlő fémhengerei, így aztán kiabálva mesélik azt is, hogy nehéz elhagyni most a falut, mert olyan alacsony a Szamos, hogy nem jár a komp, sok gazdálkodó Csengersima felé, jó félórás kerülővel jut el a földjére. Csaba szerint az időnként rózsaszínben pompázó Szamossal már tíz éve bajok vannak, hatalmas csontokat hoz a víz Romániából. A színpadon éppen azt énekli a Nelson együttes a Beatrice Nyolc óra munka című dalának dallamára: „Sok itt a munka, kevés a fizetés, miből lesz szórakozás?”

A tömeg, amely akkorára duzzadt, hogy az egykori téesztelepet is ki kellett nyitni a parkoló autóknak, már türelmetlenül várja a fő fellépőt. Késnek. Méghozzá azért, mert ahogy minket, őket is a komp felé terelte a GPS.

Van időnk kérdezősködni az első sorban. Magdolna a Boney M. Oceans of Fantasy című bakelitlemezének borítóját szorítja, szeretné aláíratni. Nagyon rég vette még egy bolhapiacon, és soha nem látta még kedvenc együttesét. Egyik kedvenc együttesét sem.

A Sound of Boney M. tagjai megérkeznek, majd átöltözésük után széles vigyorral ugranak a színpadra, és megállás nélkül, időnként a kilőtt aranykonfettiben táncolva adják le műsorukat. Karibi hangulat lesz a szatmári éjszakában. Két ráadást is adnak, de utána gyorsan mennének. A falunapot záró tűzijáték közben próbálunk interjút készíteni a pezsgőspoharát erősen szorongató Sheyla Bonnickkal, de csak addig jutunk, hogy széles jókedvében közli: rengeteg alkalommal játszottak már ilyen kicsi faluban. Mire összepakolnak, és kigurulnak a szamossályi focipályáról, nagyon lehűl az idő. Annyira, hogy a jégkásaárus felveszi betyársereges pulóverét terepszínű nadrágja fölé.

Megnéztük a Szamos Sályi felé eső partját is, ahova már nem a GPS, hanem a kíváncsiság vitt bennünket. Itt is az a felirat fogadott, hogy a komp nem közlekedik, de láttunk árakat is. A komp elbír 183 főt vagy 33 lábasjószágot vagy három mezőgazdasági gépet. Felnőtteknek 70 forintjukba kerül egy út, nyugdíjasoknak, diákoknak 50, lovas fogatnak 100, mezőgazdasági gépnek 150 forintba. Mármint sofőrrel együtt. Ha már a Szamos-parton vagyunk, megnézzük a templom tornyát is. Innen tényleg ferdének látszik. Mégis biztosak vagyunk benne, hogy nem fog összedőlni.