Mit kezdjenek a jegesmedvék a globális felmelegedéssel?

Jégtömbökkel lepték meg a Fővárosi Állat- és Növénykert jegesmedvéit. Ott jártunk.

Áll néhány operatőr a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a jegesmedvék szürkés színű kifutóján, kamerájuk 120 kilogramm súlyú jégtömbökre néz. Persze nem azt rögzítik, ahogy a fagyos téglatestek olvadoznak, hanem Belijre és Szerijre, az Oroszországból érkezett jegesmedvékre várnak. A pénteki napon ezekkel a tömbökkel „gazdagították” a két medve környezetét, és az eseményre meghívták a sajtót is. Amilyen triviálisnak tűnik, hogy az állatkerti jegesmedvék barlangja környékén jég van, annyira megörült Belij és Szerij – azaz Fehér és Szürke –, hogy ropogtathatja, csócsálhatja, taszigálhatja a tömböket. Már ahogy a kifutóra kijöttek, abban minden benne volt: fürge cammogásuk még viccesebb lett a céltudatosságtól, ahogy a jéghez siettek. Persze sem a gyorsaságon, sem a határozottságon nincs semmi csodálnivaló. Hiszen a jegesmedve annak dacára, hogy milyen lomhának tűnik, amikor ráhasal például a jégtömbre, akár óránként 40 kilométeres sebességgel is tud futni.

Az pedig, hogy kiszúrja a kifutó elejére helyezett, befagyasztott cseresznyeszemeket, megint csak természetes, hiszen fő tápláléka, a fóka szagát méteres hó alatt vagy másfél kilométer messziről is megérzi. Négyzetcentiméterre pontosan kiszagolták azt is, ahol beengedésük előtt az egyik gondozó végigsétált. Az emberszagtól már nem voltak olyan aranyosak. Az is kicsit ijesztő volt, ahogyan kiúsztak, és cseppet megkocogtatták karmukkal a medence átlátszó falát.

Az állatkertben szomszédok a jegesmedvék és a fókák. Éppen ezért szürreális látványt nyújtott, ahogy a víz alá merülő jégdarabot marcangoló macik medencéjének üvegfalára áttükröződött a magányosan suhanó fóka látványa. A valóságban ez úgy nézne ki, mint a BBC természetfilmes csatornája, az Earth fantasztikus videóján:

A Moszkvából egy európai jegesmedve-tenyésztési program által Budapestre érkező kettős azonban nem fókával táplálkozik: napi öt kiló húst, illetve halat kap és gyümölcsöt is. Most egy mázsa környékén van a súlyuk a fiatal állatoknak, az elkövetkezendő esztendőkben ez várhatóan megkétszereződik.

Erejük és lendületük viszont már most is van. Játszi könnyedséggel tolják odébb akár a mancsukkal, akár az orrukkal a velük nagyjából azonos súlyú tömböket, amelyeket vagy önfeledten rágcsálnak szét darabokra, vagy lökik be a kifutójuk melletti medencébe. Ha már belökték, akkor látványos hasassal utána is vetik magukat, ezt a sajtóesemény alatt vagy fél tucatszor bemutatták – az operatőrök, a fotósok és az arra tévedt iskoláscsoportok legnagyobb örömére.

Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője szerint a csobbanásoknak köszönhető, hogy a nem éppen sarki klímában sem kapnak hőgutát. Ők biztonságban vannak, de odakint, a vadonban és odafent, a sarkvidékeken komoly kihívások elé állítja társaikat a globális felmelegedés. Nem arról van szó, hogy eltűnnek a jegesmedvék – csak alaposan átalakulnak. Egyrészről olvadnak a jégtáblák, és így zsugorodik a vadászterületük, másrészről ugyancsak a globális felmelegedés hatására északabbra húzódnak a grizzlyk. 2006-ban lőtte meg egy vadász az első olyan példányt, amelyről azt gyanították, hogy a két fajta keveréke lehet, de csak az idén sikerült DNS-vizsgálatokkal igazolni, hogy valóban lehet a grizzlyknek és a jegesmedvéknek közös utóduk. A grizzly és a polar, azaz sarki szavak összerántásából keletkezett grolar jellegzetessége, hogy kisebb, mint a jegesmedve, de nagyobb, mint a grizzly. Tejeskávéra emlékeztető színe is a két fajta keveredésének köszönhető, míg viselkedésében a grolar inkább a jegesmedvére emlékeztet.

Belijt és Szerijt a jelek szerint mindez nem nagyon hatja meg. Amikor elindultunk a kifutójukról, épp az volt a legnagyobb gondjuk, hogy melyikük vigye víz alá az egyik jégtömböt. Nem tudtak dönteni, ezért belöktek a medencébe még egyet. Ők megtehetik.