Erejük és lendületük viszont már most is van. Játszi könnyedséggel tolják odébb akár a mancsukkal, akár az orrukkal a velük nagyjából azonos súlyú tömböket, amelyeket vagy önfeledten rágcsálnak szét darabokra, vagy lökik be a kifutójuk melletti medencébe. Ha már belökték, akkor látványos hasassal utána is vetik magukat, ezt a sajtóesemény alatt vagy fél tucatszor bemutatták – az operatőrök, a fotósok és az arra tévedt iskoláscsoportok legnagyobb örömére.
Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője szerint a csobbanásoknak köszönhető, hogy a nem éppen sarki klímában sem kapnak hőgutát. Ők biztonságban vannak, de odakint, a vadonban és odafent, a sarkvidékeken komoly kihívások elé állítja társaikat a globális felmelegedés. Nem arról van szó, hogy eltűnnek a jegesmedvék – csak alaposan átalakulnak. Egyrészről olvadnak a jégtáblák, és így zsugorodik a vadászterületük, másrészről ugyancsak a globális felmelegedés hatására északabbra húzódnak a grizzlyk. 2006-ban lőtte meg egy vadász az első olyan példányt, amelyről azt gyanították, hogy a két fajta keveréke lehet, de csak az idén sikerült DNS-vizsgálatokkal igazolni, hogy valóban lehet a grizzlyknek és a jegesmedvéknek közös utóduk. A grizzly és a polar, azaz sarki szavak összerántásából keletkezett grolar jellegzetessége, hogy kisebb, mint a jegesmedve, de nagyobb, mint a grizzly. Tejeskávéra emlékeztető színe is a két fajta keveredésének köszönhető, míg viselkedésében a grolar inkább a jegesmedvére emlékeztet.
Belijt és Szerijt a jelek szerint mindez nem nagyon hatja meg. Amikor elindultunk a kifutójukról, épp az volt a legnagyobb gondjuk, hogy melyikük vigye víz alá az egyik jégtömböt. Nem tudtak dönteni, ezért belöktek a medencébe még egyet. Ők megtehetik.
