Zöld oázis a betondzsungel közepén

A közös udvarfelújítás közösséggé kovácsolta az erzsébetvárosi társasház lakóit.

A korosztály 17 évestől egészen 88-ig terjed, de mindenki tegeződik. Olyan a hangulat, mint amikor egy lakásba sorra hazaérkeznek munka után a családtagok.

Mivel esőre áll az idő, felmegyünk a ház lelkéhez, a 88 éves, gyémántdiplomás erdészmérnök Köveskuti Györgyhöz. Ő készítette az udvaron lévő, állatokat ábrázoló, faragott díszeket. Itt van a műhelye is, ha valamit a fejébe vesz, naphosszat ott dolgozik. Lakása általában a közösségi központ, huszonnégy személyes asztala körül fogyasztják a lakók a vasárnapi ebédeket.

Gyuri bácsi faragott szívvel fogad, s máris levesz a lábamról. Háta mögül előbukkan felesége, a nyolcvanéves Marika ízléses sminkben, frissen fodrászolt hajjal.

– Ő a ház kozmetikusa, hozzá járunk. Hatvan éve dolgozik, és még ma is hetente kétszer fogad vendégeket – mutatja be az egyik lakó, a patikusként dolgozó Kelemen Kata.

Beljebb kerülünk a 130 négyzetméteres lakásba. Olyan, mint egy vadászlak. Már az ajtóban friss pogácsát kapunk. Varsányi Ádám nagymamája sütötte. Aztán fügét, dinnyét és házi készítésű levendulaszörpöt kínálnak.

Mintha egy népes olasz családba csöppentünk volna, így nehezen térünk rá jövetelünk konkrét céljára. Mindenki beszélget, sztorizgat, jóízűen eszeget, de hát muszáj megtudnunk, hogyan valósult meg ez a gyönyörű udvar.

– Kilenc éve költöztem a házba – kezdi Ádám –, nyolc éven át célirányosan közlekedtem, be a liftbe, fel a lakásba. Udvariasan köszöntünk egymásnak a szomszédokkal, de ennyi, nem volt közelebbi kapcsolat közöttünk.

Ádám aztán az interneten rálelt a Mol zöldövezeti programjára, amely ötszázezer forintnyi támogatást ad arra, hogy a lakóházak zöldebbé tegyék környezetüket.

– Le is mentem rögtön a lakásból, és sokáig nézegettem a nedves, dohos, kopott udvart. Közben arra lettem figyelmes, hogy a szomszédok az ablakokból kukucskálnak ki, mi a fenét csinálok, mit ücsörgök ezen hervasztó helyen.

Piroska és Kata lenézett hozzá, és Ádám beszámolt nekik a pályázatról. Mi lenne, ha megpróbálnák? Szép lassan minden lakót beavattak, s ők örömmel csatlakoztak a kezdeményezéshez. Gyuri bácsi lakása lett hétvégente a stratégiai megbeszélések központja.

– Húszévesen jött ide, és nézze, milyen fantasztikus férfi lett belőle! – szól közbe Marika néni, aki szinte unokájaként tekint a közvetlen szomszédságában lakó Ádámra.

A festőművész szakot tervezőgrafikusra cserélő fiatalember hatalmas lendülettel látott neki az udvar megtervezésének. Besegítettek természetesen a lakótársak is, ki-ki a szakmájának megfelelően.

– Piroska pénzügyes, ő volt a kasszás, Gyuszi Mi–8-as helikopteren repült 3800 órát, szállította a pápát is, ma már nyugdíjasként mérnöki tudásával segített, míg Pápai Erzsi néniék a növények kiválasztásában voltak nélkülözhetetlenek – taglalja Ádám.

A támogatást építőanyagra kapta a közösség, ők pedig saját kezükkel alakították át az egész udvart. Akik nem tudtak a fizikai munkában közreműködni, sütöttek, főztek, hideg üdítőt vittek a fiatalabbaknak. Máig emlegetik Pápai Erzsi néni almás-diós palacsintáját, ami szinte életmentő volt több tonna kavics lepakolása után.

– Ó, az semmiség volt! Bár fiatalabb lennék, akkor tudtam volna igazán is segíteni – szabadkozik Erzsike, aki 1995 óta lakik a házban, és az udvar elkészültekor saját költeményével ajándékozta meg a közösséget. – Volt egy kis kitérő az életemben. Látogatóba mentem az Egyesült Államokba a testvéremhez, de egy szerelem miatt tizenegy évig maradtam – mesél tovább az életéről Erzsi néni, de további részleteket nem árulhatunk el, az már az asztaltársaság titka marad.

Ha már nosztalgiázunk, abban aztán Gyuri bácsi verhetetlen. Hatvan éve lakik a házban, még az építészdinasztia rokonságát is ismerte.

– Amikor megvettük a lakást, megkaptuk ajándékba Paulheim Etelka olaj-vászon képét. Azóta is itt lóg, becsben tartjuk – mutatja az erdészmérnök, akit a Marika iránti szerelme hozott a Bakonyból Budapestre, és több iskolában is tanította a gyerekeket a természet szeretetére.

A Mol-projekt öt mázsa betonnal, negyven négyzetméter járólappal, két facsemetével, másfél köbméter kaviccsal, 215 darab szeggel és 18 kilogramm bitugéllel teljesedett ki. No meg némi nemzetközi hírnévvel: portugál tájépítészek rábukkantak a közösség Facebook-oldalára, és annyira megtetszett nekik, hogy el is jöttek megnézni.

A lakóház igazi családtörténete tovább szövődik: a következő közös program látogatás lesz Gyuri bácsiék telkére.

Ideje, hogy távozzunk, ám a többiek még maradnak, pletykálkodnak, eszegetnek. Senki sem zárkózik be saját lakásába. Talán mégsem igaz, hogy egy közös ellenség lehet a legnagyobb összetartó erő.