– Abban nagyon nagy varianciát találtunk, hogy az arzént ki miért adta be valamelyik hozzátartozójának. A klasszikus esetnek az számít, amikor a férj erőszakos volt, felesége pedig így állt rajta bosszút, így menekült a házasságból. Ugyancsak tipikusnak számított, amikor az áldozat magatehetetlen volt, de jellemző ok a haszonszerzés is. Vagy éppen az, hogy a tettesnek volt már szeretője, vele akart együtt lenni, a férj ezért volt útban. Több olyan eset is ismeretes, amikor a férj az első világháborúból sérülten tért haza, nyomorékká vagy agresszívvá vált. A módszert a legkülönbözőbb élethelyzetekben alkalmazták tehát. Az egyetlen közös pont: a bába, akihez az egész mérgezéssorozat elindulása köthető – mondja a történész. – Az ötletszerző Fazekas Gyuláné, aki bábaként a közösség egyfajta lelki vezetője is volt. Amikor az arzént átadta, kulcsmondata mindig az volt: „Mit kínlódsz vele?” Ezzel egyfajta felmentést is adott az elkövetőknek, áldozatként állította be őket.
Az asszony véletlenül jött rá, miként lehet arzént kinyerni légypapírból. A legenda szerint – ez a leírás Móricz Zsigmondtól származik – épp egy haldoklót őrzött, eközben esett vízbe a légypapír. Először a csirke kóstolt bele, és pusztult el tőle, utána a macska. Az asszony ezután szándékosan próbálta ki, mi történik a kutyával, majd gondolt egyet, és beadta a haldoklónak. Nála is működött. Felfedezéséből a bába üzletet csinált, a mérget pénzért árulta, másrészt az asszonyok közt is hatalomra tett szert, élet-halál urát játszhatta a településen. A halálos áldozatok számáról biztos adatok máig nem állnak rendelkezésre, az áldozatokat ugyanis csak exhumálással lehetett azonosítani. Akinél a gyanú fölmerült, és kiásták, annál az be is igazolódott. Ez alapján száz körüli ilyen esetről tudunk. Ugyanakkor a hatóságok a vizsgálatokat leállították, főképp azért, mert a nemzetközi sajtó nagyon fölkapta az ügyet. Valószínű, hogy az 1911-től 1929-ig tartó mérgezéssorozatnak jóval több érintettje volt.
