Horvátország kontra Bosznia: a híd túl messze van

Hideg zuhanyként érte a horvátokat, hogy mégsem kezdhetik el építeni a kettévágott országot összekötő hídjukat.

Újabb gondok adódtak: ahogy az lenni szokott, megjelentek a környezetvédők, akik szerint a híd megépítése súlyos veszélyt jelentene a tengeri élővilágra. A közgazdászok természetesen pénzügyileg kínáltak jobb alternatívát: egyesek szerint olyan autópálya-szakasz jelentett volna megoldást, amelyet magas falakkal kerítenek el Boszniában, megint mások úgy okoskodtak, alagutat kell ásni, hogy megteremtsék az összeköttetést.

Utóbbi felvetés mögött igen nyomatékos érv is húzódott: Bosznia-Hercegovina ugyanis azért ellenezte a híd megépítését, mert akadályozná szabad kijutását a nemzetközi vizekre. Azt mondták, az eredetileg 35 méter magasra tervezett híd alatt nem férnének el a nagy hajók, hogy elérjék a neumi kikötőt. A konstruktőrök ezért új tervekkel álltak elő: a közel 2,5 kilométer hosszú, 21 méter széles hidat 55 méter magasra rajzolták át, a középső pillérek között pedig 200 méteres távolságot határoztak meg, hogy így már minden vízi eszköz elférjen alatta. A híd megemelésével persze a méretek is nőttek, így ha a peljesaci híd megépül, Európa második legnagyobb hídja lesz. A költségek sem csekélyek: bár 2007-ben még 260 millió euróra taksálták az árát, napjainkra ez az összeg már elérte a 420 millió eurót, ez nagyjából 127 milliárd forintnak felel meg.

Aztán elértünk a gazdasági világválság éveihez. Mivel a hídhoz vezető utakat is meg kell építeni, Zágrábban úgy határoztak, hogy az eredetileg lefektetett határidőket kicsit kitolják. Az ország 2013-as uniós csatlakozása végül megoldotta a pénzügyi problémákat, az uniós támogatás megszavazásának így mindenki örült Horvátországban.

Nem úgy Boszniában, ahol a parlamentben ismét pirosra váltották a jelzőlámpát a horvát gigaprojekt előtt. Most Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök próbálta menteni a helyzetet. Elmondta: a híd semmilyen módon nem veszélyezteti Bosznia érdekeit, sőt Horvátország továbbra is a legelkötelezettebb támogatója lesz Bosznia EU- és NATO-csatlakozásának. Szarajevó azonban továbbra is a nyílt tengerre való szabad kijutás miatt aggódik, és azt szeretné elérni, hogy biztosítsanak számára egy másfél kilométer széles, 70 kilométer hosszú folyosót a tengerre.

A horvátok persze egészen más okokat látnak a boszniai politikusok akadékoskodása mögött. Egy, a Deutsche Wellének névtelenül nyilatkozó horvát politikus szerint csak belpolitikai okokkal magyarázható Szarajevó magatartása, ugyanis ezen a területen nincsenek határviták, a híd alatti hajózás kérdésében pedig már korábban megállapodtak, amikor a híd megemeléséről és a középső pillérek távolságáról döntöttek. Az Európai Parlament egyik horvát képviselője, Tonino Picula is hasonlóan látja a helyzetet. Szerinte itt nem is a peljesaci hídról van szó, sokkal inkább arról, hogy a jövő évben parlamenti választásokat tartanak Boszniában. A boszniai parlament döntése ráadásul nemcsak a híd megépítését késleltetheti, hanem azt is, hogy Horvátország a schengeni övezet teljes jogú tagja legyen. A híd megépítésével ugyanis hatékonyabban lehetne ellenőrizni Horvátország határait, hiszen a közúti forgalom elterelésével Neumnál is életbe léptethetik a horvátok a szigorú határellenőrzést.

Nemrég a mérnökök még úgy számoltak, ha minden jól megy, 2022-ben át is adhatják a hidat a forgalomnak. Ma úgy látszik, a híd megépülése még messze van. Viszont ha egyszer mégis elkészül, bizonyosan szimbolizálja majd a horvát–bosnyák megbékélést is.