– Egy anekdota szerint Henry Ford unokája és Walter Reuther, az amerikai autóipari szakszervezetek vezetője gyárlátogatásra ment egy robotizált üzembe. Ford enyhe gúnnyal így szólt a szakszervezetishez: „Walter, hogyan fogod rávenni ezeket a robotokat a tagdíjfizetésre?” Mire Reuther így válaszolt: „És te hogyan fogod rávenni őket, hogy megvegyék az autóidat?” Ez a rövid történet élesen rávilágít arra a problémára, amely mostanában egyre több közgazdászt foglalkoztat: mit kezdjünk a robotizációval?
– Közhely, hogy a robotok nem betegszenek meg, nem fáradnak el, nincsenek jogaik. Nyilvánvaló, hogy a cégeknek hasznuk származik belőle, ha bizonyos feladatkörökben gépekkel váltják ki az embereket. A robotizációt már csak ez okból sem lehet megállítani. Csakhogy el kell gondolkodnunk azon is, milyen hatással lesznek ezek a változások a társadalomra. Mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek a munkáját gépek veszik át? Ezeket a kérdéseket a vállalatoknak is fel kell tenniük maguknak, bár ez bennük úgy fogalmazódik meg, hogy ki fogja megvenni az áruikat, ha lecsökken a fizetőképes fogyasztók száma. A profit nem minden. A modern közgazdaságtanban a vállalatokra már a társadalom részeként tekintünk, céljaik nem mehetnek szembe a társadalom érdekeivel. Az az ideális eset, ha a vállalat működéséből az a közösség is hasznot húz, amelyikben működik.
– Mindenki tisztában van vele, hogy a robotizáció feszültségeket szül, mégsem született még olyan javaslat, amely valódi megoldást kínálna a problémákra.
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy több megoldási javaslat is létezik. Ezen a területen világosan kirajzolódnak az európai és az amerikai közgazdasági gondolkodás határvonalai. Abban mindenki egyetért, hogy a kulcskérdés az, kinek a tulajdonában lesznek a robotok. Magyarán ki teheti zsebre a miattuk keletkező többletprofitot. Európában a szakszervezetek kezdeményezésére robotadó bevezetésén gondolkodnak. Felmerült ugyan az az ötlet is, hogy minden állampolgárnak alanyi jogon járjon úgynevezett alapbér, ám mindinkább úgy tűnik, az sem jelentene megoldást. Egyrészt az így járó összeg nagyon alacsony lenne, nem lehetne belőle megélni, másrészt azoknak is járna, akik nem is akarnak dolgozni. Ez pedig sértené a társadalmi igazságérzetet. Szóval Európa elsősorban a robotok által termelt profitot adóztatná meg, hogy az abból származó bevételből kárpótolja a folyamat kárvallottjait. Csakhogy ezek az elképzelések még kidolgozásra várnak. A robotizáció növeli a vállalat nyereségét. Na de mennyit fizessen be ebből a közösbe? Ezzel kapcsolatban még csak elméletek vannak, számítások nincsenek. Egy másik javaslat az Egyesült Államokból származik. Az részvényesként vagy haszonmegosztás formájában a dolgozókat is tulajdonossá tenné a vállalatban, hogy ők is részesülhessenek a robotok hasznából.