Tényleg van olyan, hogy „az élet iskolája”, nem csak a Facebookon

A Kaponay család gyermekei csavarogva tesznek szert hasznos ismeretekre.

Kaponay Réka az élet iskolájába jár Elsőre talán felkacag az ember ezen a fordulaton, ám a Kolibri Kiadó gondozásában megjelent, Az Őrző hajnala című fantasyregény tizenéves szerzőjéről szólván nem csupán Facebook-adatlapon elsütött viccről van szó, hanem a valóságról. Réka és családja ugyanis hat éve úgy döntött, mivel szeretnének több időt együtt tölteni, világgá mennek. Eladtak mindent, amire nem volt szükségük, majd fejenként bőröndnyi ingósággal felszálltak egy Amerikába tartó repülőgépre, és azóta sem állapodtak meg sehol hosszabb ideig.

– Ez nem egyik napról a másikra történik. Úgy kezdődött, hogy otthon akartuk tanítani a gyerekeket – tekint vissza a családfő, Kaponay Lali. Felesége, Babi az együtt töltött időt kevesellte: férje sokat dolgozott, az ikrek pedig iskolába jártak. A magántanulói státus volt az első lépcsőfok. Aztán egyik dologból következett a másik, s mivel nem kötődtek különösebben lakóhelyükhöz sem, hamarosan úton is voltak. Először Ausztráliát járták be, aztán egy lakókocsival az Egyesült Államokat, azóta pedig Dél-Amerika és Európa számos országában töltöttek el hosszabb-rövidebb időt.

A regény születése is jól példázza ezt a vándorló életmódot. A történet egy egészen különleges kutyáról szól, amelyet Réka egy valóságos egyedről mintázott meg. Abban a spanyol városban találkozott vele, ahol a történet is játszódik. A kutya annyira a saját életét élte, hogy arra gondolt: mi van, ha ennek a vidéknek ő az őrzője? A regény világára nagy hatással volt egy sor korábbi élménye, például az ausztrál őslakosok hitvilága is. A szöveget útközben írta meg, a szerkesztésre és az egyes részek újraírására pedig már ismét Ausztráliában került sor.

– Sokszor kérdezik, miből telik nekünk erre, merthogy mindenki azt gondolja, hatalmas vagyon kell ehhez az életmódhoz. Ám szó sincs erről: egyszerűen odafigyelünk a költségeinkre, keveset költünk. Most például alig a tizedéből élünk annak a bevételnek, amelyből Ausztráliában épphogy tisztességesen megéltünk – fejtegeti Lali. Két kulcselemet emel ki: racionalizálták szükségleteiket, tényleg csak arra költenek, amire nélkülözhetetlenül szükségük van; emellett pedig olyan elfoglaltságokat keresnek, amelyeket ilyen életforma mellett is el tudnak látni, amelyek passzolnak életvitelükhöz.

A gyerekek a kezdetektől lelkesedtek a nagy kalandért.

– A „világtanulás” arra ad lehetőséget, hogy megtaláljuk, megragadjuk azt, ami iránt szenvedélyt érzünk, illetve azt, amiben képezni akarjuk magunkat – mondja Réka. Számára most éppen a regényírás, a kézirat könyvvé formálása jelenti a kibontakozás terepét. Ebben is a praktikumra helyezi a hangsúlyt. Mivel szerzői kiadásról van szó, Réka az egész folyamatot megismerte: az írás mellett a szerkesztésbe, a borítótervezésbe, a nyomdai munkába és a marketingbe is belekóstolt, mire elkészült a kötet. A lényeg, hogy egy-egy számára kedves és érdekes témát az elérhető legmélyebb részletességgel megismerhessen.

Édesapja szerint ebben a dinamikus, gyorsan változó világban ez a fajta tanulás hasznosabb lehet, mint a hagyományos oktatás. Nem is csak a gyerekeknek, nekik is. A Kaponay család szerint a tanulás ezen kreatív módja sokkal természetesebb, mint az iskolai rendszer, miközben annak érdemeit sem vitatják.

Ez az életmód remek inspiráció és ismeretanyag lehet mondjuk egy írással foglalkozó embernek, miközben persze felmerül a kérdés, milyen más területre készítheti fel a gyerekeket a „világtanulás”. Kaponay Lali szerint világos, hogy ezen az úton senkiből sem lehet például agysebész, mert ahhoz nyilván intézményes oktatásra van szükség. Ám abban is biztos, ha gyermekei egyetemi szakra jelentkeznének, akár egy év alatt le tudnák tenni a szükséges szakmai vizsgákat, és nem kellene évekig nagyrészt haszontalan információt tömniük a fejükbe. Ezek helyett viszont ez idő alatt olyan tapasztalatokra, ismeretanyagra tettek szert, amelyet élveztek, és birtokában hozzá tudnak járulni egy értelmes társadalom építéséhez.

Réka és ikertestvére, Lalika nem zárja ki az egyetemre jelentkezést, de egyelőre nem ez foglalkoztatja őket. A fiú eddig is sokat tett azért, hogy a család utazása olcsó legyen, s gazdag tapasztalataival most egy olyan szolgáltatás indítását tervezi, amely az alacsony költségű utazásokat keresők igényeit elégíti ki. Réka pedig a könyv folytatásán dolgozik, és lesz harmadik rész is. Abban pedig egyáltalán nem biztosak, hogy felnőttkorukban hosszabb ideig letelepednek valahol.