Politikailag (is) pikáns sztorik a magyar plasztikai sebészet hőskorából

Mindenki úgy vélte: Gombaszögi művészi pályája véget ér. De segített Hültl Hümér doktor és tudománya.

Gombaszögi Fridáról csak a bennfentesek tudták, hogy milyen beavatkozásokon esett át, de abban a korban, amikor a színésznők szépségmegőrzési stratégiái jelentős reklámerővel bírtak, nagy port vert fel a már hatvannyolc éves Pálmay Ilka esete. A Blaha Lujza nyomdokain lépkedő, a maga idejében – még jobbára a XIX. században – az osztrák és angol színpadokon is hatalmas sikereket arató operettprimadonnáról 1927 júliusában kelt lábra a hír, hogy fiatalító műtétnek vetette alá magát. Azok, akik akkoriban a társasági élet egyik központjának számító Margitszigeten látták megjelenni, ámulva nyugtázták, hogy az örökifjú státusából nem szívesen engedő díva a szokásosnál is ruganyosabb, legfeljebb negyvenévesnek néz ki. Így hát kis nyomásra az is rövidesen kiderült, hogy a mesés változás kinek a műve: Ertl János tett csodát.

Ertl János (1880–1958) orvosi pályája példázta, hogyan generálta olyasvalami fejlődését a háború, ami aztán a békeidők hétköznapjaira is nagy hatást gyakorolt. A tehetséges sebész tevékenységének az első világháború adott lendületet, hiszen a súlyosan megsérült katonák rehabilitálásához nagy igény támadt az eljárásra, „amelyet Ertl »plasztikai sebészetnek« nevezett el, mely csontrészeknek a defektus helyére való behelyezésével, az új egyenes vagy hajlított csontnak a régivel való összeforrasztása révén, lágy testrészeknek a szomszédos bőr nyújtásával vagy új bőr- és húsrészek beillesztésével s élő szervvé tételével visszaadta a sebesülteknek az elveszett testrészt” – írta róla az osztályát meglátogató riporter. A pótláshoz szükséges csontot a lábszárcsontból, a lágy részeket szintén a beteg testéből használta az orvos, aki külföldön is operált betegeket, és tartott előadásokat, sőt német (Die Chirurgie der Gerichts- und Kieferdefekte, 1918) és magyar nyelvű (Plastikai sebészet, 1921) publikációban egyaránt tájékoztatta az orvostársadalmat tapasztalatairól. A Népjóléti Minisztérium a Fehérvári úti Ericsson-gyárban berendezett kórházat bocsátott az orvos rendelkezésére, ahol 1920-ban is mintegy száz arcsérült katona várta, hogy visszakapja evő- és beszédkészségét, emberi arcát. A doktor 1930-ban nyitotta meg plasztikai sebészeti szanatóriumát (azaz magánkórházát), ekkor már érezhette a feladatok elapadását a hadirokkantak rehabilitálása területén, s 1932-ben fel is oszlatták sebészeti osztályát a hadirokkantotthonban.

Nagyjából erre az időre tehető a plasztikai sebészet átvonulása a civil szférába, a szépészeti beavatkozások területére, hiszen ugrásszerűen megnőtt azon intézmények száma, amelyek női lapokban hirdették a plasztikai műtéteket. A századforduló idején már az antiszepszis műtéti eljárásának ismeretében kísérleteztek a testformálással, a katonák tömeges sérüléseinek rekonstruálása felgyorsította a módszerek kidolgozását, majd a két háború közötti társadalom szépség- és ifjúságkultusza megteremtette a piacot. A beavatkozás azonban egyáltalán nem volt még széles körben elterjedt. Ez egyrészt az információhiánynak, másrészt a vele szembeni bizalmatlanságnak volt betudható. Pedig nyugaton már népszerű, Hollywoodban rutinszerűen végzik, érveltek, ráadásul ártalmatlan, és kinek ne válna előnyére a fiatalos külső, különösen akkor, ha nő az illető, és akár „házasélete harmóniáját” tudja ezáltal megmenteni! Nem szólva azokról, akiket egy icipici testi hiba választ el a színpadi karriertől, vagy akik külsejükkel pusztán előnyösebb benyomást szeretnének tenni a munkaerőpiacon a gazdasági válságtól terhes időkben.

Sajátos, hogy ebben az időben a plasztikai sebészetről szóló cikkek burkolt utalásokat tesznek a „zsidós vonásoktól” való megszabadulás előnyeire; az egyik interjúban a nevét nem vállaló doktor gátlás nélkül beszél klienseiről, azt is elejtve, hogy „az orron kifejezett faji jelleg sem előnyös ” – s itt ismét a már emlegetett színpadi pályára tett pozitív benyomásra utal. Másik, névvel vállalt cikkben Érczy Miklós főorvos mindezt nem részletezi, pusztán olyan „előtte-utána” képet választ a szépészeti műtéteket népszerűsítő írása illusztrációjaként, ahol a hajlott orrú páciens a műtét után egyenes, kevésbé jellegzetes orral büszkélkedhet. A női orr persze sosem lehetett elég kicsi: a korabeli sztármagazinból, a Színházi Életből arról értesülhetett az olvasó, hogy amikor Putty Lia magyar színésznőt néhány év sikeres német mozikarrier után 1926-ban Hollywoodba szerződtették – a némafilmek korában még létezhettek Európából importált világsztárok –, nemcsak szigorú fogyókúrának vetették alá, de az orrát is gyorsan megoperáltatták, hogy elég fitos legyen a filmvásznon.

De miféle beavatkozásokat végeztethetett magán az úrinő, ha megvolt rá a pénze, és azt is megengedhette magának, hogy azt füllentse barátnőinek: a Riviérán utazgat, miközben hetekig lakása lehúzott redőnyei mögött lábadozott? Erről a már említett Érczy Miklós könyvecskéjéből tájékozódhatunk, amely a plasztikai sebészet lehetőségeit (számosak) és kockázatait (csekélyek) összegzi a laikus olvasó számára. Az, hogy a könyv nem magánkiadásban, reklámkiadványként jelent meg, azt mutatja, az 1930-as években a nagyközönség olyannyira érdeklődött a plasztikai sebészet iránt, hogy még pénzt is hajlandó volt szánni rá, hogy információéhségét kielégítse. A könyvecskéből megtudhatta, hogy orr-, fülműtét, emlőplasztika, ránc-, hasfelvarrás vagy nyúlajak-korrekció mind elvégezhető. A mellműtét az 1930-as években persze nem implantátum behelyezését, hanem a zsírállomány eltávolításával a mellkisebbítést jelentette. Az orvos afelől is megnyugtatta az érdeklődőket, hogy a kozmetikai műtét nem fájdalmasabb, mint bármely más műtét, helyi érzéstelenítéssel végzik, és az utána fellépő fájdalom, véraláfutás és duzzanat idővel elmúlik. Azt is elárulta, hogy csak a legjobb testi állapotban lévő beteget operálják, és nemhogy futó nátha, de még menstruáció alatt sem végeznek beavatkozást. A tökéletesítendő és tökéletesíthető test kultuszának a második világháború vetett véget, és hosszú évtizedeket kellett várni, hogy a szépségsebészet – már az orvostudomány legfejlettebb eljárásaival felvértezve – újra belopja magát a hétköznapokba.