A gárda akkori vezetője nem hagyott kétséget afelől, mi a célja. „Csak egy, a miénkhez hasonlóan motivált hadsereg – mint azok, akik felszabadították Vietnamot és Algériát – képes rá, hogy mozgósítsa a népet a hosszú háborúra, amelyet az iraki rezsim bukásáig akarunk folytatni” – hangoztatta Rezai. Az iráni hadsereg és a gárda közti feladatmegosztás meg is hozta a gyümölcsét: tulajdonképpen ennek volt köszönhető, hogy az irakiak által elképzelt villámháború csúfos kudarcot vallott, Szaddám Huszein erői Horramsahr elfoglalásával aratták az utolsó győzelmüket, majd teljesen befagyott a front. Az egymilliónál is több áldozatot követelő, 1988-ig tartó konfliktus végeredménye az lett, hogy helyreállt a háború előtti állapot, a Forradalmi Gárda megerősödött, idővel kiegészült tengeri és légierővel is, sőt az Al-Kudsz nevű egységük egyben Irán elsődleges, külföldre is irányuló hírszerző szervezetévé nőtte ki magát.
A gárda Baszidzs egysége azonban még ismertebb lett, amelynek a neve magyarul annyit tesz, „mozgósítás”. Khomeini a Forradalmi Gárda alá rendelt szervezetet sokszor „az iráni nemzet legnagyobb reményeként” emlegette, máskor egy viruló fához hasonlította. A méltatásnak meg is volt az oka: a Baszidzs tagjának 12 éves kortól minden „férfi” jelentkezhetett, az említett iráni emberhullám-taktika keretében ők rohantak végig tömegesen az aláaknázott csatamezőkön, hogy puszta testükkel tisztítsák meg a terepet a tüzérség előtt. Pontos számokat ugyan nem ismerünk az áldozatokról, de még a legóvatosabb becslések szerint is több tízezer Baszidzs-harcos halt így mártírhalált. És legyen akármilyen kegyetlen is ez a taktika, kétségtelenül működött: az iraki katonákat a végletekig demoralizálta a látvány, amint halotti lepelbe öltözött fiatalok – sőt gyermekek – semmisítik meg testükkel az iráni tankoknak állított csapdákat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!