A gyerekek halotti lepelben rohannak az aknamezőkön

A nemzet vasöklével találják szembe magukat, ha folytatják a demonstrációkat – így fenyegeti a tüntetőket az iráni Forradalmi Gárda.

A gárda akkori vezetője nem hagyott kétséget afelől, mi a célja. „Csak egy, a miénkhez hasonlóan motivált hadsereg – mint azok, akik felszabadították Vietnamot és Algériát – képes rá, hogy mozgósítsa a népet a hosszú háborúra, amelyet az iraki rezsim bukásáig akarunk folytatni” – hangoztatta Rezai. Az iráni hadsereg és a gárda közti feladatmegosztás meg is hozta a gyümölcsét: tulajdonképpen ennek volt köszönhető, hogy az irakiak által elképzelt villámháború csúfos kudarcot vallott, Szaddám Huszein erői Horramsahr elfoglalásával aratták az utolsó győzelmüket, majd teljesen befagyott a front. Az egymilliónál is több áldozatot követelő, 1988-ig tartó konfliktus végeredménye az lett, hogy helyreállt a háború előtti állapot, a Forradalmi Gárda megerősödött, idővel kiegészült tengeri és légierővel is, sőt az Al-Kudsz nevű egységük egyben Irán elsődleges, külföldre is irányuló hírszerző szervezetévé nőtte ki magát.

A gárda Baszidzs egysége azonban még ismertebb lett, amelynek a neve magyarul annyit tesz, „mozgósítás”. Khomeini a Forradalmi Gárda alá rendelt szervezetet sokszor „az iráni nemzet legnagyobb reményeként” emlegette, máskor egy viruló fához hasonlította. A méltatásnak meg is volt az oka: a Baszidzs tagjának 12 éves kortól minden „férfi” jelentkezhetett, az említett iráni emberhullám-taktika keretében ők rohantak végig tömegesen az aláaknázott csatamezőkön, hogy puszta testükkel tisztítsák meg a terepet a tüzérség előtt. Pontos számokat ugyan nem ismerünk az áldozatokról, de még a legóvatosabb becslések szerint is több tízezer Baszidzs-harcos halt így mártírhalált. És legyen akármilyen kegyetlen is ez a taktika, kétségtelenül működött: az iraki katonákat a végletekig demoralizálta a látvány, amint halotti lepelbe öltözött fiatalok – sőt gyermekek – semmisítik meg testükkel az iráni tankoknak állított csapdákat.

Az iráni lakosság mindennapjaiban is fontos szerepet kapott a Baszidzs. A háború után leginkább a nemzetbiztonság megerősítéséhez használták, az iszlám morál megszilárdításának keretében ők biztosították a vallásos ünnepségeket és felügyelték a nyilvános erkölcsiséget. Az idővel 90 ezres állományú és több millió önkéntest mozgató szervezet neve a 2009-es elnökválasztás után került a lapok címoldalára. Mivel a demonstrálók azt állították, hogy Mahmúd Ahmadinezsád csalással szerezte meg ismét az elnöki posztot, véres összecsapások kezdődtek, melyekben a hatóságok a Baszidzsot is bevetették. Ám a Baszidzs nem csak odahaza aktív. Amikor a 2009-es gázai konfliktus idején a szervezet egyik önkéntesével beszélgettem, a fiatal egyetemista elmondta: amint megkezdődött az izraeliek Öntött ólom nevű hadművelete a Hamász ellen, ők azonnal a teheráni reptérre mentek, hogy segíthessenek a palesztinokon. A hatóságok azonban megtiltották nekik a kiutazást, mert nem kívántak háborúba bocsátkozni Izraellel. Úgy látszik azonban, hogy a szíriai háborúból már nem maradtak ki a Baszidzs tagjai. 2014 elején nyugati katonai szakértők azt állították, hogy a szíriai kormányerők már összeomlottak volna az iráni segítség nélkül, a közel-keleti háborús országban 10 ezer iráni harcos szolgál, akik közül több ezren a Baszidzs tagjai. Az ő hazatérésükkel ez a harci tapasztalat csak még félelmetesebbé teszi a paramilitáris szervezetet.

A jelenlegi belpolitikai fejlemények is egyre véresebb formát öltenek. Napjainkra már húsznál is többen haltak meg a tüntetéssorozatban. Hétfőn hat demonstrálót lőttek agyon, állítólag azért, mert megpróbáltak betörni egy rendőrőrsre, hogy fegyvereket szerezzenek. A másik oldalon is nőnek a veszteségek: ugyanazon a napon egy rendőrrel végeztek, további hármat megsebesítettek, s a Forradalmi Gárda egyik katonáját is meglőtték. Nem véletlen hát, hogy a félelmetes szervezet egyre keményebb retorziókat ígér a demonstrálóknak, akik olykor az 1979-es forradalomban a hatalomból eltávolított sahot éltették, és a teokrácia, a vallási elit uralma ellen szóltak fel. Ez nyilvánvalóan vörös posztó azoknak a gárdistáknak, akik továbbra is az ajatollah irányában tanúsított rendíthetetlen lojalitásukról ismertek.

Nem sok jót ígér az sem, hogy mostanra újra előszeretettel hallatják hangjukat azok a szereplők, akik elégedetten dörzsölik a tenyerüket, ha a teheráni vezetés megingását érzik. Donald Trump amerikai elnök az események hatására kedvenc kommunikációs csatornáján, a Twitteren figyelmeztette a teheráni kormányzatot, hogy a világ figyeli, másrészt próbált támogatólag fellépni a tüntetők mellett. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő sem maradt ki az üzengetésből: sok sikert kívánt az iráni tüntetőknek, és reményét fejezte ki, hogy megbukik a teheráni vezetés. Nem kétséges, hogy mindez csak fokozza a gárdisták indulatait, akik előszeretettel látnak minden demonstráló mögött egy amerikai vagy izraeli ügynököt. Újabb fejlemény, hogy a kormány szimpatizánsai is az utcára vonultak, Haszan Róháni iráni elnök pedig megüzente: ha kell, a hatalom milliókat állít szembe a rendbontókkal, hogy véget vessen az erőszakhullámnak.

Az eddigiek tükrében csak bízhatnak abban, hogy nem lesznek köztük a Baszidzs milicistái.