Ő felelős a szovjet biológia – és különösképp a genetika – szégyenteljes visszafejlődéséért, az áltudományos nézetek terjesztéséért, a kalandorszemlélet uralkodásáért, az oktatás lealacsonyításáért és sok tisztességes tudós megrágalmazásáért, kirúgásáért, letartóztatásáért, sőt haláláért – „ekézte” a még akkor is a Szovjet Tudományos Akadémia (SZTA) genetikai intézetének igazgatói tisztét betöltő, bár fénykorát már rég túlhaladott Trofim Liszenkót 1964-ben Andrej Szaharov fizikus az SZTA közgyűlése előtt. E beszéd jelentette tündöklésének végleges lezárását, de ekkorra már nagy kárt okozott. A liszenkoizmus érinthetetlensége és megkérdőjelezhetetlensége nemcsak a genetikai kutatásokat vetette vissza évtizedekre a Szovjetunióban és a megszállt országokban (így hazánkban is), de az őrült növénynemesítési kísérletek kudarca milliók éhhalálához vezetett. Liszenko közvetlenül is felelős sokak haláláért, hiszen alkalomadtán gondolkodás nélkül bevetette politikai kapcsolatait is, ha egy-egy akadékoskodó tudóst el kellett tüntetni az útból.
A liszenkoizmusnak tehát úgy hat évtizede leáldozott a Szovjetunióban. De mint egy, a Current Biology szaklapban nemrégiben közölt tanulmány kimutatja, valójában csak Csipkerózsika-álomba szenderült. A szovjet idők (propaganda által tüzelt) dicsősége iránt egyre nagyobb nosztalgiával viseltető orosz közvélemény ugyanis Sztálinnal együtt Liszenkót is felfedezte magának mint a Nyugat által szándékosan, Oroszország lejáratásának céljával félremagyarázott szovjet hőst. Az Eduard Kolcsinszkij, az SZTA szentpétervári, Szergej Vavilovról elnevezett (ez a név még nagyon fontos lesz később) tudománytörténeti intézetének kutatója és munkatársai által jegyzett tanulmány szerint „orosz nacionalisták, sztálinisták, néhány képzett kutató, sőt az ortodox egyház alkotta mókás koalíció” tolja nagyon Liszenko rehabilitációját, hiszen nézetei sok ponton egyeznek a jelenlegi orosz kormányzat narratívájával. Ő is Nyugat- és nyugatitudomány-ellenes volt, mindent elítélt és imperialista összeesküvésnek tartott, ami onnan jött – így legfőképpen a genetikát. Pedig egyszerűen csak képtelen volt felfogni.