A világ legnagyobb menekültvárosában alig látni hajléktalanokat

Damaszkuszba látogattunk, hogy megnézzük, hogyan élnek a Közel-Kelet belső migránsai, akik nem menekültek Európáig. Riport.

Ha valaki lehajtott fővel jön be, azonnal kiküldöm, és azt mondom neki: húzd ki magad, úgy lépj be újra az ajtón. Attól még, hogy szegény vagy, maradj büszke! – így önt lelket a damaszkuszi nincstelenekbe Muhammad Sami al-Adal, a síita negyed humanitárius szervezetének vezetője, aki reggelizni hívott hivatalába. Nincs külön irodája, egy nagyobb teremben üljük körbe az asztalt, ahol a szegényeket várják naponta ebédre. Mi mást kérhetnénk reggelire, mint amit a menekülteknek is adnak: tiszijét kapunk, amelyet csicseriborsóból készítenek. Miközben Muhammad a helyi viszonyokról beszél, erősen megsózza és fűszerezi az ételemet. Azt mondja, nem a csicseriborsó, hanem ezek az összetevők adják a tiszijé igazi ízét.

– Mártírok negyedének is hívják ezt a városrészt, annyi hőst adtunk már az országnak – meséli büszkén a karitatív szervezet elnöke, akit már több mint húsz éve rendre újraválasztanak a helyi lakosok.

Amikor 2015 nyarán az Iszlám Állam (IÁ) megközelítette a fővárost – emlékszik vissza –, a kerületbeli síiták körtánccal búcsúztak a szeretteiktől, mielőtt elindultak volna a frontra. Egyikük sem tért vissza. Muhammad és munkatársai azonban nem fogtak fegyvert, ők inkább a hátországot biztosítják. Az a feladatuk, hogy ételt és ruhát osszanak, s az orvosi ellátásból is kiveszik a részüket: a gyógyszerek kifizetésében segítenek a rászorulóknak.

– Van azonban egy nagyon fontos elvünk: az oktatás a kenyérnél is fontosabb – mondja a férfi. Ezért a gyerekek iskoláztatását is támogatják, hogy a háború ellenére ne maradjanak le a tanulmányaikban. Hiszen egyszer biztosan béke lesz az országban, akkor pedig minden kiművelt emberfőre szükség lesz Szíriában. A közösségszervezést is fontosnak tekintik: mivel a háború kezdete óta az emberek nemigen mozdulnak ki otthonról, gyakran tartanak összejöveteleket a teremben, ahol újra közösségi életet lehet élni.

De mi lesz azokkal, akik elmenekültek az országból? Muhammad szerint aligha várható, hogy mind visszatérnek, kedvező tendenciák azonban máris mutatkoznak. Az a tapasztalata, akik elmentek, folyamatosan tartják a kapcsolatot a hátrahagyott rokonaikkal, sőt mostanra egynegyedük már vissza is tért Damaszkuszba.

Bár az IÁ visszaszorításával a biztonság alapvetően javult Szíriában, az országban továbbra is rengeteg a belső menekült. Az ENSZ adatai alapján 6,3 millió ember – köztük 2,8 millió gyerek – kényszerült rá eddig, hogy elmeneküljön lakhelyéről, és Szíria más részén telepedjen le. Így ma a szíriai a világ legnagyobb közössége, amely saját hazájának határai között kényszerült menekültsorba. Csak Damaszkusz városában 651 ezer belső menekült él: ők azok, akiket a nemzetközi szervezetek „hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek” neveznek.

A Szírián belüli migránshelyzet egészen furcsa és az európai ember számára már-már hihetetlen állapotokat eredményezett az országban. Miközben mindenki arra számítana, hogy a lassan hét éve háborúba süllyedt Szíriában aprópénzért lehet venni ingatlanokat, egyáltalán nem ez a helyzet. A szíriai belső menekültek nagyobbik része ugyanis a szíriai arab hadsereg által ellenőrzött területeken talált újra otthonra, ahol aztán ingatlant vettek, vagy lakást bérelnek. Ez értelemszerűen felhajtotta az árakat. Így még a damaszkuszi frontvonaltól nem messze fekvő lakásokért is mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki a folyamatos ágyúdörgés ellenére is az ókori városban gyönyörködne.

Ennél is meglepőbb, hogy Damaszkuszban alig látni hajléktalanokat. Azokat a menekülteket, akik nem tudták megfizetni a bérleményt, állami vagy egyházi fenntartású ingatlanokban helyezték el. Mint megtudtuk, a szíriai állam emellett minden családnak ingyen biztosít élelmiszert, amelyet aztán a Vörös Félhold oszt szét. Csak regisztrálni kell, és máris lehet menni a kéthavi tartósélelmiszer-csomagért, amely 20 kiló rizst, 10 liter étolajat, 5-5 kiló lisztet, babot és lencsét tartalmaz és persze a kihagyhatatlan csicseriborsót. Emellett szegényboltok is gondoskodnak róla, hogy semmiképpen ne éhezzenek a rászorulók. Az egyik ilyen üzletnél megtudtuk: egy kiló arab kenyér itt mindössze 40 szíriai lírába, vagyis 25 forintba kerül. Mégsem tolonganak kígyózó sorok ezeknél a boltoknál, mert a magas munkanélküliség ellenére a menekültek nagy része mégiscsak végez valamilyen értéktermelő munkát.

Damaszkuszban számos olyan menekülttel találkoztam, akiről sosem gondoltam volna, hogy a háború miatt el kellett hagynia otthonát. Piaci árusok, gíroszbárosok, tanárok, mérnökök ők, olyan hétköznapi emberek, akiket minden országban megtalálunk. S bár a migránsválság csúcsán, 2015 nyarán és őszén a szerb–magyar, illetve a szerb–horvát határon rengeteg, önmagát damaszkuszi menekültnek nevező személy mondta nekem, hogy odahaza éheznek, otthon maradt honfitársaik egészen más helyzetről számoltak be. Az élelmiszer-ellátás gyakorlatilag zavartalan, csupán a hús drágább jóval, mint a háború előtt. Minden más elérhető áron kapható.

– Már többször megüzentük az európai politikusoknak: itt, helyben segítsék a szíriaiakat, ne ösztönözzék a fiatalokat, hogy hagyják el az országukat – mondja Hanna Ghoneim görögkatolikus pap a damaszkuszi Friendly vendéglőben. Ausztriából, Bécsből utazott most ide, hogy a Stiftung Korbgemeinschaft – Hilfe für Syrien nevű szervezet által összegyűjtött adományokat eljuttassa a rászorulóknak. Ez a módszer rendkívül fáradságos, de nincs mit tenni: Szíriát az európai országok számos szankcióval sújtják, így ez az egyetlen módja a jótékonykodásnak. Ezért hát a segélyszervezet további elvárása a politikusoktól, hogy mielőbb oldják fel a Szíriával szemben foganatosított szankciókat.

A bécsi szervezet emellett már számos újjáépítési projektbe bekapcsolódott az országban. Céljuk, hogy az emberek végre talpra álljanak, és maguknak termeljék meg szükségleteiket. Egy ilyen programban Magyarországtól is segítséget kapnak, ezért Hanna Ghoneim hamarosan találkozik Azbej Tristannal, a magyar kormány üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárával. A projekt keretében olyan eszközöket hoznak Szíriába, amelyek segítik a mezőgazdaság fellendítését. Az alapfilozófia ugyanis egyszerű: ha Dél-Szíriában valamely közösség hozzájutna egy traktorhoz és kombájnhoz, azzal körülbelül kétszáz embernek teremtenének munkát. És mivel a gabonát meg kell őrölni, ott az újabb feladat: malmot építeni. Ha már az is van, pékségeket kell nyitni, amelyekhez pékek kellenek.

– Egyfajta láncreakció alakulhat így ki, egy kisebb projektből rengeteg ember kaphat munkát, s ebből végre meg tudnának élni – magyarázza lelkesen Ghoneim atya. Alkalmazkodni kell a háborús körülményekhez – szól a véleménye. Ismét egy szemléletes példa: a szíriai nőknek meglehetősen nehézkes most Damaszkuszba bejárniuk dolgozni, mert nagyon hosszú az út a rengeteg katonai ellenőrző pont miatt. Ezért egy másik programban varrodákat építettek a kisebb településeken, az asszonyokat pedig megtanították varrni. Az ott készülő, jó minőségi termékeket aztán összegyűjtik, majd exportra értékesítik – ebből máris meg tud élni a család. És akkor még nem is beszéltünk a kereskedőkről, akiknek újabb munkákat biztosítanak ezzel.

Mivel Ghoneim atya év közben Bécsben teljesít szolgálatot, nem kerülhetjük meg a kérdést: milyen tapasztalatai vannak az európai menekülthelyzettel kapcsolatban? Úgy látja, hogy azok a közel-keleti, szíriai fiatalok, akik Ausztriába mentek, valaha dolgos emberek voltak, egzisztenciát teremtettek. Most azonban, miután Ausztriában olyan összegű segélyt kapnak, amelyből meg tudnak élni, elkényelmesedtek, elveszett a jövőképük, és oda a motivációjuk is. Ez pedig óriási veszteség mind Szíriának, mind pedig az osztrák államnak. Ezért a karitatív szervezet most azt szeretné elérni, hogy a jövőben a szíriai és osztrák fiatalok közösen tegyenek az ország újjáépítéséért.

Aligha találunk Szíriában olyan embert, akinek ne lenne határozott álláspontja az európai migrációs válságról. Közéjük tartozik George Kassab is, aki szerint akinek valóban veszélyben volt az élete Szíriában, az a kormányerők által ellenőrzött területekre jött. Az európai propaganda és a német wilkommenskultur hatására azonban még az orvosok és a mérnökök is elmentek innen, pedig ők ma is jól meg tudnának élni odahaza.

– Törökország kártyaként használta a szíriai menekülteket, hogy az Európai Unió tagja legyen – mondja George, ő úgy látja, az európai média aligha számolt be arról, miért is lepték el a kontinenst 2015-ben a migránsok. Nem Bassár al-Aszad szíriai elnök küldte őket Európába, éppen ellenkezőleg: a vonatkozó szabályok akaopján el sem hagyhatták volna az országot. Csakhogy az embercsempészek révén mégis bejutottak Törökországba, ahol aztán a törökök arra kényszerítették őket, hogy álljanak tovább. – Azt mondták nekik, zárt táborba viszik őket, ha nem mennek el – magyarázza a férfi. Úgy véli, az ő álláspontját támasztja alá, hogy Erdoğan zsarolásának végül engedett az unió: ha tagsággal nem is, de több milliárd euróval kifizette a törököket, hogy ne engedjék tovább a migránsokat.

– Először is szeretném átadni a köszönetemet Magyarországnak, hogy támogatja a szír nemzetet! – kezdi a mondandóját Abdal-Razzak al-Munesz szúfi sejk, amikor damaszkuszi irodájában találkozunk. Bár arra számítanánk, hogy a misztikus iszlám irányzat képviselőjének szobája pompában úszik, rendkívül puritán helyiségben hallgatjuk a vallási vezetőt. Hangja meglepő nyugalmat áraszt, miközben az iszlám úgynevezett szúfi útját követőkről beszél. Szerinte aki magáévá teszi ezt a tant, újjászületik, megszűnnek számára létezni a földi anyagi viszonyok. Egyetlen fontos feladata lesz, hogy másoknak segítsen, függetlenül attól, milyen vallású.

– Akit Isten teremtett, azzal jót kell cselekedni – vallja a sejk.

Abdal-Razzak nemcsak azért hálás Magyarországnak, mert anyagilag támogatjuk a szíriai újjáépítést, hanem mert a kormány lehetőséget teremtett rá, hogy szíriai diákok ösztöndíjjal tanuljanak Magyarországon. Számára ez a segítség példamutató más európai országok számára is, hogyan lehet jobbá tenni a szíriaiak életét, hogyan lehet begyógyítani a sebeket. A szúfi sejk ugyanakkor figyelmeztet, hogy óvatosan és körültekintően kezeljük a szíriai menekülteket, mert számos olyan kiskapu van, amelyen beszivároghatnak az országunkba a vahabita terroristák. Ezért arra kéri a magyar hatóságokat, hogy ha tenni kívánnak a migránsválság megoldásáért, továbbra is a Szíriában maradottakat támogassák. Maga is rendelkezésre áll ehhez, ha szükséges. A szúfi út is ezt tanítja.