Mi lesz a randevúkkal, ha minden elérhető lesz rólunk?

Kánai András futurológussal Mars-misszióról, transzhumanizmusról, a 3D-nyomtatásról beszélgettünk.

– Hogyan változhat a sci-fi szerepe egy olyan korban, amikor gyakorlatilag sci-fiben élünk?
– A jó science fiction történetek mindig is azt vizsgálták, hogy az ember hogyan reagál a változásokra. Ezekből a változásokból pedig rengeteg van már velünk és áll még előttünk. Meg nem írt történetek ezrei várnak még rá, hogy ezeket a konfliktusokat az írók szórakoztató, elgondolkodtató módon feltárják.

– A könyvben tárgyalt öt téma közül melyik válhat valósággá leghamarabb?
– Egyértelműen a háromdimenziós nyomtatás orvosi célú felhasználása, ami a következő évek nagy áttöréseihez vezethet. Abban csak reménykedhetek, hogy a mindent látó és manipuláló megavállalat rémképe nem válik valóra, pedig a technológia már megvan hozzá.

– És melyik lenne a legnagyobb hatással a világra?
– A legnagyobb pozitív hatása a transzhumanizmus élethosszabbító és orvosi célú eljárásainak megvalósulása lenne. Gondoljunk csak bele, mit jelentene, ha a leggyakoribb rákfajtákat gyógyítani lehetne például a nanotechnológia segítségével. A legnegatívabb szerintem pedig az, ha az USA lesüllyedne, és elvesztené szuperhatalmi pozícióját – az utána jövő világrend érzésem szerint sokkal rosszabb lenne a civilizált világ számára.

– A témák közül napjainkban leginkább talán a közösségi oldalak egyre inkább megkérdőjelezhető tevékenységét érezzük. Meg lehet zabolázni a hasonló cégek egyre növekvő hatalmát?
– A közösségi oldalak témája tipikusan olyan probléma, amely a sci-fi gondolkodásmódja után kiált: itt egy elég friss technológiai fejlesztés, amely életmódbeli, viselkedésbeli változást vont maga után, és még nem tudjuk, hogy mi az egyenleg: jó-e vagy rossz-e számunkra? Itt ráadásul mi adunk hatalmat egy cégnek, és ezt vagy az államnak, vagy nekünk kell megnyirbálni. Előbbi azért nehéz, mert ezek a cégek – ahogy azt a nyolcvanas évekbeli sci-fi-szerzők pontosan megmondták – sokkal befolyásosabbak, mint egy-egy ország kormányzata, utóbbi esetben pedig nekünk kellene kényelmetlenebb és drágább megoldásokat találnunk az ingyenes szolgáltatások helyett. Egyik sem egyszerű út.

– A legsürgetőbb problémának pedig a klímaváltozás tűnik. Van-e bármi jele annak, hogy ezzel a problémahalmazzal kezdeni tudunk valamit a közeljövőben?
– Igen, mert az új választói generáció sokkal érzékenyebb a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákra, és ők kikényszeríthetik az ezzel kapcsolatos változást.

– A sci-fi és a jövőkutatás is leginkább a mából tud extrapolálni, miközben bármikor berobbanhat az életünkbe egy fekete hattyú – valami olyasmi, amire senki sem számított. Mégis, mik lehetnek ilyen fekete hattyúk?
– Egy váratlan, előre nem látható esemény – például egy fontos ország összeomlása, egy forradalmi találmány viharos elterjedése, egy természeti kataklizma. De ha tegyük fel, az illetékesek bejelentenék, hogy felvették a kapcsolatot egy földön kívüli értelmes civilizációval, az mindent megváltoztatna. Éppen erről szól a sci-fi-irodalom jelentős része.