Miért innák a legdrágább ásványvizet, ha sokkal többért nyerset is kaphatnak?

Az amerikai yuppie-k úgy veszik literenként 1800 forintért a tömény baktériumtenyészetet, mint a cukrot.

Szilícium-völgy: a világ számítástechnikai iparának fellegvára, a matematika, az innováció és dollárszázmilliárdokat termelő üzletek gyújtópontja. Azt várhatnánk, hogy ilyen környezetben, ahol a fiatal programozók nap mint nap kérlelhetetlen analitikus gondolkodást igénylő munkát végeznek, esélyük sincs a középkori kuruzslást idéző, áltudományos handabandán alapuló eszméknek. Pedig a valóság nem is lehetne távolabb e naiv optimizmust sugárzó vélelemnél.

A korszakos zseniként tisztelt Apple-alapító Steve Jobs – bármilyen ügyes is volt a túlárazott számítógépek és mobiltelefonok körüli divatteremtésben – vélhetően halálos hibát követett el azzal, hogy a rákkal küzdve, a bizonyítékokon alapuló tudományos orvoslást faképnél hagyva, az „alternatívnak” nevezett haszontalan vajákosságra bízta az életét. De hosszasan lehetne sorolni a példákat arra, amikor az élet egy szűk részterületén tehetséges embereket, akik rendszerint túlbecsülik univerzális ítélőképességüket és műveltségüket, a csalók könnyűszerrel megvezetik, és olyan összeesküvés-elméleteken alapuló hazugságokat hitetnek el velük, amelyeken egy kétkezi munkás talán csak nevetne.

A legújabb ilyen őrültség a nyers víz. A már önmagában is értelmetlen neve jól jelzi, hogy milyen célcsoportot szemeltek ki maguknak az „élelmes vállalkozók”, ahogy a szemérmetlen csalókat szokás nevezni az illedelmes írásokban. Ahogy az elmúlt pár száz évben feltalált összes „modern” eljárás, például a védőoltásokat elutasító elméletek, úgy a nyers víz is a közép- és felső osztályhoz tartozó, az átlagnál magasabb iskolázottságú emberek körében népszerű. A marketingje azon a hazugságon alapszik, hogy a csapvíz mérgező, és – a népszerű, de ezerszer cáfolt amerikai összeesküvés-elmélet szólamait idézve – a belekevert fluorral (amely a fogak egészségét segíti) valójában a kormány módosítja az emberek tudatát. Emellett az ivóvíztisztítási eljárások – folytatódik az okfejtés – ugyancsak károsak, mert elpusztítanak, kiszűrnek a természetes (és így definíciószerűen tökéletes) vízből minden jót, például a jótékony baktériumokat.

A nyers víz afféle lokális mánia volt a túl sokat kereső, de pénzükkel kezdeni semmi értelmeset nem tudó San Franciscó-i fiatalok körében, mígnem pár hete írt a dologról a The New York Times. A cikkben bemutattak egy kis San Franciscó-i közértet, a Rainbow Groceryt, ahol üvegben tisztítatlan (nyers) forrásvizet lehet kapni, 2,5 gallont (9,46 litert) 36,99 dollárért (9500 forintért). A cikk, bár a vége felé röviden megszólal benne egy ellenvéleményét kifejtő közegészségügyi szakember is, PR-írásnak is beillene, amelynek meg is lett a következménye. Az emberek megrohamozták a vegyesboltot és a hasonló, szűretlen vizet kínáló vállalkozásokat, így készlethiányra hivatkozva az üzlet máris 60 dollár fölé emelte a 2,5 gallonos ballon árát.

A divatteremtő Live Water („élő víz”) cég igazgatója a Timesnak elmondta, hogy a vizüknek „enyhén édes íze van, kellemesen selymes érzés a szájban, és semmi sem dominálja az ízprofilját”. Magyarul vízízű víz, az amerikaiak újra feltalálták a pi-vizet, de ehhez már a nagyon tudományosnak tűnő víztisztító berendezésre sincs szükség; hiszen épp az a lényege, hogy minden benne van, amit az anyatermészet ad nekünk. Nem ez az egyetlen cég, amely a központilag ellenőrzött ivóvízrendszerről leválni szándékozó amerikaiaknak kínál – kissé drága és veszélyes – megoldást. Nemrég 24 millió dollárt gyűjtött például a Zero Mass Water nevű vállalkozás, amely a házakba 4500 dollárért olyan berendezéseket telepít, amelyek segítségével össze lehet gyűjteni a légköri nedvességet, mert szerintük a pára a legtutibb víz a világon. A Liquid Eden („folyékony éden”) nevű bolt naponta 3400 liter vizet ad el, amelyek között mindenki megtalálhatja a tévhitének legkedvesebb változatot, kínálnak ugyanis fluormentes, klórmentes és hasonló vizeket is.

Mindezen vállalkozások prosperálását az úgynevezett víztudatossági mozgalom hajtja. Tagjai meg vannak győződve arról, hogy a csapvíz veszélyes, mert tele van fluorral, gyógyszer- és hormonmaradványokkal. De magát a víztisztítást tartják a legkárosabbnak, szóhasználatuk szerint az „megöli” a vizet. Teoretikusaik szerint míg levegőt bárki vehet szabadon, az ivóvíz nem szabad, mert a kormány szabályozza összetételét. Az Amerikában egyébként is népszerű szeparatista, a központi kormányzatban a gonosz megtestesülését látó irányvonal szólamaira rímelő elmélet sok követőre talált, közöttük számos szilícium-völgyi vállalkozót is találunk, akik a hírveréshez jól értenek. A nyersvíz-biznisz vezető cége, a Live Water legfontosabb befektetője az a Doug Evans, akinek előző vállalkozása, a Juicero, amely 700 dollárért kínált gyümölcscentrifugákat a biogyümölcs- és -zöldséglére szomjazó gazdagoknak, teljesen indokolt módon hamar csúfos véget ért.

De ez a háttér láthatóan nem zavarja a vásárlókat, akik tódulnak az újabb, hasonlóan észszerű termékekért a boltokba. A Live Water másik alapítója, Mukhande Singh szerint azért nem céljuk megtisztítani a vizet, mert azzal az életet vonnák ki belőle. Elmondta, hogy az „igazi” víz néhány hónap alatt megromlik és bezöldül, de erről az átlagemberek nem tudnak, mert ők világéletükben csak halott vizet ittak (a zöldülést persze a szennyezett vízben lévő, potenciálisan mérgező algák okozzák). És persze a vezetékes víz is megkapja a magét: „Csapvíz? Valójában a vécében lehúzott vizet isszák, benne fogamzásgátlókkal.”

Miután a The New York Times nagy hírverést csinált a nyers víznek, számos objektívebb írás jelent meg a sajtóban, amelyek nincsenek elájulva attól, hogy emberek méregdrágán szennyezett vizet isznak. Mert az természetesen hatalmas félreértés, hogy a természetes víz tiszta és veszélytelen lenne. A világban – főként Afrikában – évente 3,4 millióan halnak meg a tisztítatlan ivóvíz terjesztette betegségektől. Ilyenek a kolera, a hepatitis, a szalmonella, a kólibaktérium által okozott sokféle betegség. A forrásvizek sem függetlenek az őket körülvevő világtól. Nem a semmiből jönnek, hanem a víz körforgása által talajba szivárgó, egykor felszíni vizek törnek elő újra a sziklarepedésekből. Így ugyanúgy szennyezettek lehetnek növényvédő szerekkel, ürülékkel és bármilyen méreggel, fertőzéssel.

A Vox megjegyzi, hogy bár valóban ki lehet mutatni a csapvízben fejlett – és akár mikroszkopikus mennyiségek felismerésére is alkalmas – analitikai eljárásokkal mindenféle, első hallásra veszélyesnek tűnő komponenst (például gyógyszerhatóanyagokat vagy kozmetikai adalékanyagokat), ez még nem jelenti azt, hogy ezeknek bármilyen egészségkárosító hatásuk lenne. Paracelsus, a toxikológia atyja óta tudjuk, hogy „dózis teszi a mérget”, vagyis a koncentráció legalább olyan fontos, mint az anyagi minőség. Az ivóvíz fluorozását – ami jelentősen csökkenti a fogszuvasodás gyakoriságát – pedig az Amerikában az ÁNTSZ-nek megfelelő betegség-ellenőrző központ a XX. század egyik legjobb közegészségügyi vívmányának tekinti.

Tehát a tisztítatlan víz ivása nagyon rossz ötlet, még akkor is, ha drága. Hiszen tele van baktériumokkal, parazitákkal és olyan „vegyi” anyagokkal (közöttük akár rákkeltő vegyületekkel is), amelyektől éppen a természetességfanatikusok rettegnek a leginkább.