„A ma élő európaiak tíz százaléka IKEA-ágyban fogant” – Ki volt Ingvar Kamprad?

A világ nyolcadik leggazdagabb embere volt, de a cége húsgolyóit ette és busszal ment a luxusfogadásra.

Ingvar Kamprad nagyszülei Németországból keltek útra Svédországba, hogy ott próbáljanak szerencsét. Az ország szegény, déli régiójában lévő Älmhultban telepedtek le, ahol erdőgazdálkodással kezdtek foglalkozni. A nagyapa öngyilkossága után a birtok irányításáról Kamprad nagyanyja, Franziska gondoskodott, aki szigorú szabályrendszer szerint élt. 1926-ban a Kamprad család fia, Feodor feleségül vette Berta Nilssont, Älmhult legismertebb vegyeskereskedőjének lányát, hamarosan pedig megszületett fiuk, Ingvar Kamprad. 1933-ban Franziska utasítására a család az elmtarydi birtokra költözött, hogy átvegye a gazdaság irányítását, ahol Ingvar anyja panziót működtetett, hogy fenntartsa családját.

A fiúról is elég korán kiderült, hogy jó érzéke van az üzlethez: ötévesen már gyufákkal kereskedett, két év múlva biciklijével járta a környező településeket, virágmagokat, halat, karácsonyfadíszeket árult a szomszédoknak. 1943-ban, tizenhét éves korában diszlexiája ellenére elért kiváló tanulmányi eredményeiért apja nagyobb pénzösszeggel ajándékozta meg, amelyből Ingvar létrehozta saját csomagküldő vállalkozását, az IKEA-t. A mozaikszót a saját neve, valamint az Elmtaryd és Agunnaryd kezdőbetűiből rakta össze; előbbi a farm, utóbbi a falu, ahol felnőtt.

Megfizethető ár és hatékony kiszolgálás. Ingvar a kezdetektől erre törekedett a cég kialakításánál. Ekkor még tollakat, órát, bizsut, irattárcákat, képkereteket és nejlonharisnyát árult, a bolti árnál valamivel olcsóbban. 1945-ben már házhoz szállítást is vállalt, rendeléseit a helyi tejeskocsival szállította ki. 1948-ban úgy döntött, bútorokkal bővíti kínálatát: elsőként a nagybátyja által készített konyhaasztalokkal és karosszékekkel próbálkozott, majd a helyi asztalosok termékeit kínálta eladásra. A profilváltás bejött, így hamarosan szélesíthette a választékot. Annyi megrendelés érkezett, hogy a család egyedül már nem is győzte a munkát, így a cég gyarapodásnak indult.

Az első üzletet 1953-ban nyitották meg Älmhultban, 2016. június 30-án ott hozták létre a lakberendezési áruház állandó múzeumát. Kamprad azzal előzte meg korát, hogy útjára indította a termékkatalógust és a bemutatóteremként működő áruházat, így a vevők megnézhették, mit is rendelnek.

A kisüzemi beszállítók az alacsony árak miatt 1955-ben bojkottot hirdettek az IKEA ellen, Kamprad ezért úgy döntött, cégen belül intézik a tervezést és a gyártást is. Innentől kezdve modern, esztétikus, multifunkcionális bútorokat kínáltak, az átlagos vásárlóknak elérhető áron. Kamprad rájött arra is, fontos a személyesség ahhoz, hogy a vevők még jobban ragaszkodjanak a termékekhez, ezért a csomagolásokon mindig feltüntetik a tervezőt. Nagy problémát jelentett azonban, hogy túl sok áru sérült meg szállítás közben: ez adta az ötletet a lapra szerelt bútorokhoz, ami szinte bútoripari forradalmat eredményezett, és mára az IKEA védjegyévé vált, hiszen ha több terméket tudnak lapos dobozokba csomagolni, nem csupán a munkabér és a szállítási költség csökkenthető, jóval kevesebb kár is keletkezik.

Az IKEA üzletpolitikája nemcsak a lakókörnyezetre, az emberek pszichéjére is hatással van: amerikai kutatók bizonyos kognitív zavart diagnosztizáltak, amelyet IKEA-effektusnak neveztek el. A fogyasztók ugyanis aránytalanul magasra értékelnek egy olyan terméket, amelynek készítésében tevékenyen részt vettek. Mint kimutatták, a vásárlók csak azokat a bútorokat értékelik igazán, amelyeket az utolsó csavarig maguk szerelhetnek össze. Kampradék elég jól ráéreztek, mitől lesz még sikeresebb a cég: minél több időt tölt a vásárló az üzletben, annál többet költ, ezért alakították ki labirintusszerűen a vásárlóteret, és nyitottak éttermet, ahol mindenképpen el kell fogyasztani egy nagy húsgolyót barna mártással és áfonyalekvárral.

A bútornevek talán értelmetlennek tűnnek a Skandinávián kívül élőknek, de jól kidolgozott rendszerre épülnek: az ágyakat norvég, a kanapékat svéd helységekről nevezik el, az étkezőasztalokat finn földrajzi nevekkel illetik, a székek férfi-, míg a szőnyegek dán nevet kapnak.

Nem messze a régi üzlettől 1958-ban építették az első IKEA-áruházat, amely modellként szolgált a következő üzleteknek. Az első külföldi áruházat 1963-ban adták át Norvégiában, az Oslóhoz közeli Askerben. A legenda szerint Kamprad éttermi szalvétára vázolta fel az első közép-európai IKEA tervét, amelyet aztán sokáig használt mint a koncepció alapdokumentumát. Bár kollégái szerint ilyen irányú nyitásnak még nem jött el az ideje, Kamprad eltökélt volt, és amint alkalom adódott rá, bevette a magyar piacot is. 1990. március 21-én, Kelet-Közép-Európában elsőként, megnyitotta a budapesti IKEA-t az Örs vezér terén.

Bár fennállása óta számos kritika érte a vállalatot, és a mai napig sokan hiányolják a valódi minőséget, az igényes kialakítást, az egyedi stílust, az IKEA mégis valódi sikertörténet. Jelenleg negyvenkilenc országban több mint négyszáz üzlete és közel kétszázezer alkalmazottja van a skandináv bútoráruházláncnak, amely több mint ötvenmilliárd eurót ér, kiskereskedelmi forgalma 2016-ban majdnem elérte a harmincnégy és fél milliárd eurót.

Billy könyvespolc, Ektorp és Klippan kanapé, Hemnes bútorcsalád: a svéd bútorgyárnak több olyan ikonikus terméke is van, amely biztosan felbukkant egyszer minden háztartásban. A The Guardian pedig arról ír egy cikkében, hogy a ma élő európaiak tíz százaléka IKEA ágyban fogant. Azt viszont kevesen tudják, hogy a tömegtermékek mellett a cég piacra dobta a magyar formatervező-építész Breuer Marcell híres Wassily székének másolatát: az Amiral nevű ülőalkalmatosságot 1970-ben Karin Mobring tervezte. A kilencvenes években pedig forgalomba hozták a legendás dán tervező, Verner Panton Vilbert névvel ellátott ülőkéjét, amelyet az alkotó Kamprad személyes megrendelésére készített.

Takarékosság és ötletesség – ez az IKEA és Ingvar Kamprad sikerének titka. A svéd skót – ahogy a világ nyolcadik leggazdagabb embere önmagát nevezte – mindig odafigyelt rá, mire költ: sokáig öreg Volvóval járt, közel negyven éven át élt Svájcban a magas svéd adók miatt, mindig turistaosztályon repült, de volt olyan eset is, amikor üzletembereknek szóló gálaestre busszal érkezett. Ahogy alkalmazottai, maga is mindig az IKEA éttermében ebédelt, s az a pletyka is elterjedt a svéd milliárdos üzletemberről, hogy egy teafiltert mindig kétszer használ fel.

Az elmúlt hét évtized során botrányokból is akadt bőven: a cég pakisztáni gyermekmunkával készült termékeket is vásárolt, Billy könyvespolcukban pedig mérgező anyagot mutattak ki. A német WDR tévétársaság 2011-ben a birtokába került Stasi-dokumentumok alapján azt állította, hogy az 1970-es években az NDK területén lévő IKEA-bútorgyárakban keletnémet politikai foglyokat dolgoztattak. Az egyik elítélt, Hans Otto Klare úgy nyilatkozott, az egész egy munkatáborhoz hasonlított, védőfelszerelés és szinte pihenő nélkül kellett dolgozniuk. 1994-ben nyilvánosságra került, hogy Kamprad a negyvenes-ötvenes években szoros kapcsolatot ápolt Per Engdahillal, a nacionalista, antiszemita és antikommunista ideológiát hirdető Újsvéd Mozgalom (Nysvenska Rörelsen) vezetőjével, aki később a Svéd Ellenzék elnevezésű németbarát szövetség vezetőjeként követelte hazája belépését a világháborúba. Engdahlék azt hirdették, hogy fajilag „tiszta” Európát kell létrehozni, amelyet a germán nép vezet.

Ingvart az otthon megismert ideológiák és vélemények jelentősen befolyásolták politikai nézeteinek kialakulásában: édesapját nyíltan antiszemitának és náciszimpatizánsnak tartották a falujukban, s a Szudéta-vidékről származó nagyanyja is Hitler és a Nagy-Németországra vonatkozó tervek támogatója volt. A milliárdos önéletrajzi könyvében részletesen beszámolt az újsvédekkel való kapcsolatáról: első esküvőjén például Engdahl tartotta a köszöntőbeszédet. 1994-ben éppen az esküvői meghívó szolgált bizonyítékul náci kapcsolataira. Kamprad bocsánatkérő levelet írt valamennyi munkatársának Életem legnagyobb kudarca címmel, az IKEA vezetése ugyanis azt tartotta helyesnek, ha a cégvezető a nyilvánosság előtt mindent elmond múltjáról.

Az ügy kirobbanásakor a világ zsidóságának vezetői úgy vélték, az IKEA szándékosan nem terjeszkedett Izraelben. A vállalat ezt tagadta, és 2001-ben Netánja városában megnyitotta első áruházát.