A templomok minden korszakban sajátos szimbolikát követtek. A gótika építményei Isten felé törtek, sejtelmesen beszűrődő fényeik a transzcendensre emlékeztették a betérőt, és az elmélyülést szolgálták. A reformáció lecsupaszította a templombelsőket, míg az erre adott barokk válasz mozgalmas, zsúfolt, tekintélyt parancsoló és pompás díszítést hozott. A klasszicizmus a ráció jegyében visszatért a letisztult, antik mértani formákhoz. Folytathatnánk a sort. Vajon milyen elvárásokat támaszt korunk egy ma épülő templommal szemben, és miként tükröződik embereszménye egy ilyen épületben?
A veresegyházi Szentlélek-templomot 2016-ban szentelték fel; a tervező építésszel, Nagy Lászlóval járjuk be az épületet, amelynek gyakorlatilag egyetlen megoldása sem konvencionális, sokkal inkább kelti azt a benyomást, hogy az épület Isten háza, még inkább Isten közösségének a háza, egyben viszont közösségi tér. Első utunk a Fületlen Bögre kávézóba vezet, amelyet üvegajtó választ el a templom terétől, nyitva állva a nem hívők számára is.
– Ha valaki beül egy kávéra, és felidéződik benne, hogy a nagymamája járt templomba, amikor ő még kisgyerek volt, lehet, hogy visszatalál. Meg kell adni a teret a Szentléleknek, hogy embereket tudjon megfordítani.
Nagy László úgy fogalmaz, azt valósította meg, ami a szívéből jött. Az építész maga is az egyházközség tagja és veresegyházi lakos. Az új épület helyszínét is ő javasolta, olyan helyet választott, amelyet szimbolikusnak talál: ez a terület volt mindig is a település szíve. A templom elülső részén a forgalmas főút halad, mögötte viszont elcsendesedésre lehetőséget nyújtó táji környezet húzódik földekkel és a Sződrákosi-patakkal. Ezt szerette volna átvinni az épületre is: adjon módot az elmélyülésre, de legyen nyitott a város felé, azaz olyanok is eljöhessenek a programokra, akik nem gyakorolják a vallásukat.
Az épület az organikus hagyományra épít, ugyanakkor Nagy László nem Makovecz-tanítvány. A templom négy, kupolával fedett térből áll, ebből az egyik a hívek tere, a másik az előzőhöz szervesen kapcsolódó szentély. Előbbiben körbeállnak bennünket az apostolok, sugallva a ma élő keresztény közösség számára, hogy ma sem kisebb a küldetése, mint hajdanán az első tizenkettőnek. Az utolsó vacsora emlékezetét így az első apostolok körében, velük szellemi egységben élheti át a Krisztus-hívők közössége. A szentélyben pedig a feltámadt Krisztus szobra jelenik meg.
A szokatlan ábrázolás szintén üzenet a mai közösségnek. Krisztus derűs, az emberi lélek mélyére hatoló tekintete utat mutat szemlélője számára a Mennyei Atya felé. A papi szentség a szentségi liturgia során a szentélykupolában, a Krisztus-szobor vonzásában teljesedik ki, ott éli meg szentségi hivatását a miséző pap, amikor pedig az igeliturgia során tanításba, szentbeszédbe kezd, kilép a két kupola határára helyezett felolvasóállványhoz, a királyi papság közé, jelezvén, hogy a hivatások ugyan másfélék, de küldetésünk ugyanaz.
– Ez fontos üzenet, amire építészetileg is hangsúlyt kívántam fektetni – jegyzi meg az építész. – A templom nem tengelyesen keletre tájolt, ma ez már nem kötelező. Viszont a szentségi kápolnát a templom keleti csücskébe helyeztem el, egyben ez a harmadik kupola, ott tartják az Oltáriszentséget, a tabernákulum így értelemszerűen hiányzik a templom szentélyéből. A kör végtelen és tökéletes forma, ezáltal Istent jeleníti meg a templom minden egyes köre is. A negyedik kupola az urnatemetőt fedi, amely a nyugati oldalon található. Így szimbolizálja a templom a keresztény életet, amely Krisztusban születik, majd a földi élet végével, reményünk szerint, vele egységben, a Mennyei Atyánál folytatódik. Amikor terveztem, minden szakkönyvet szándékosan félretettem, csak kettőt hagytam elöl: az egyik a Szentírás volt, a másik pedig Anselm Grün elmélkedései. Átimádkoztam a templom születését.
Gyermeki örömmel játszadozunk el a templomtér kupolája alatti különleges akusztikai jelenségekkel, bizonyos ponton állva a saját hangunkat halljuk „hangszóróból”, másutt a másik beszéde olyan, mintha mikrofonba mondaná. A majdani urnatemető kupolája alatt pedig Nagy László gregorián éneke olyan hatást kelt, mintha egyszólamú karének volna egy régi kolostor templomában.
Megkérdezzük Sulyok Miklós művészettörténészt, megfigyelhetők-e trendek a mai templomépítészetben, és mi jellemzi az építészetnek ezt a területét napjainkban.
– Olyan értelemben, ahogyan a történeti stílusok idejében volt, ma nincsen uralkodó stílus sem a művészetben, sem azon belül az építészetben – kezdi válaszát. – Ugyanakkor formai jellegzetességek léteznek, és ezek alapján csoportosíthatók az épületek. Az utóbbi húsz-huszonöt évben kiemelkedően sok templom épült Magyarországon, különösen katolikus és evangélikus. Ezek közül több a nemzetközi fórumokon is híressé vált. Az evangélikus egyházban építészeti bizottság működik, ők véleményezik a terveket.
Az evangélikus egyház kisebb, mint a római katolikus, de a rendszerváltást követően nagy számban építettek kiváló minőségű templomokat. Ezek egy része, köztük a dunaújvárosi és a balatonboglári Nagy Tamás nevéhez köthető, ő tervezte a Sopronnémetiben álló harangláb mellé is az új templomot, illetve Gödöllőn a római katolikus Szentháromság-templomot. Békásmegyeren evangélikus templom, parókia és idősek otthona komplexuma épült Pazár Béla tervei alapján, a szentendrei Bükkös-patak mellé pedig Kocsis József álmodott modern templomot. Ami a formát illeti, ma az építészeti és a formai eszközök csökkenése jellemző, amit hétköznapi nyelven minimalizmusnak nevezünk. Ez az eszmerendszer a művészetben általában és az építészetben is létezik.
– Szándékosan nem mondok stílusirányzatot, mert a szakma ma már nem beszél stílusról, ez a kifejezés más fogalmat jelöl az építészet történetében – szögezi le a művészettörténész. – Ezzel párhuzamosan a magyar organikus építészet gazdag formakincse és építészeti „elbeszélése” is kifejezésre jut épülő templomainkban. Ezek az épületek ennek az irányzatnak a mesélőkedvéről tanúskodnak.
Mai templomaink tehát jellemzően az organikus építészet vagy a minimalizmus jegyében születnek. Utóbbiról Sulyok Miklós megjegyzi, nehéz jót alkotni benne, mert könnyen unalmassá válhat egy épület, ha nem jellemzi semmilyen építészeti karakter. Ügyesen kerülte el ezt a csapdát Kruppa Gábor Boldog Salkaházi Sára-temploma Rákospalotán, amely középület kategóriában nívódíjat kapott.
Ami a funkciókat illeti, Sulyok Miklós nyomatékosan leszögezi, egy keresztény templom elsődleges funkciója a benne zajló liturgia. Ilyen értelemben az idők folyamán sem változik a templom által betöltött szerep. Ugyanakkor a közösségi termek és terek funkció a katolikus templomokban is kezd fontossá válni. Korábban ez inkább a református és evangélikus épületekre volt jellemző.
A művészettörténész kiemeli a modern egyházi látogatóközpontok, éttermek, borászatok szerepét is. Ezek is az egyház építészetének részét képezik.
– Pannonhalmán lassan annyi kiváló kortárs épület születik, hogy szinte össze sem lehet számolni. A szegedi dóm alá épült látogatóközpontot műtőtisztaságú belsőépítészet, míg az ugyanoda telepített éttermet világias, vendéglátóhelyi dizájn jellemzi. A ma épülő katolikus templomoknál feltűnő változás a korábbi évtizedekhez képest, hogy kevésbé használnak már szimbólumokat, a befelé fordulás, a csend esztétikája vette át helyüket. Ennek előzményei a XX. században elsősorban a japán templomépítészetben figyelhetők meg, amely aztán elterjedt a világban. A finn evangélikus templomok is hasonló elv alapján jöttek létre: a teljes csupaszság valósult meg, és törekedtek a természethez fordulásra. Hatással volt ez a pannonhalmi apátság bazilikájára is, amelynek kialakítását a bencés közösség hosszas együtt gondolkodása előzte meg. Restaurálását John Pawson világhírű angol minimalista építész tervei alapján 2012-ben fejezték be. Olyan, addig szokatlan „csendterek” jöttek létre, amilyenekről addig nem volt szó a keresztény liturgiában és spiritualitásban. Az átalakítást hatalmas vita vette körül, a műemlékvédelem nem is akarta engedélyezni, és még az is felmerült, hogy a bencés rend egyáltalán beleszólhat-e a világörökség, a magyar kultúrtörténeti kincs részét képező épület felújításába – fejezi be gondolatait Sulyok Miklós.
Ősi motívumok és látszóbeton
Amikor megkíséreljük számba venni, hol épültek a közelmúltban vagy épülnek most is templomok Magyarországon, mindegyik történelmi keresztény egyháznál találunk példát. A görögkatolikusok Szent Demeter-templomát 2011-ben kezdték el építeni Vásárosnaményban, 2016-ban szentelték fel. Ugyancsak ebben az évben vehették birtokba a hívek Dunakeszin a Szent Péter-Pál-templomot. Az építészeti stílus megválasztásánál nem a legújabb irányzatok jellemzőek, inkább az ősi motívumok, gyökerek, stílusjegyek az igazán fontosak. Egy görögkatolikus templom a mai napig keletiesebb jegyeket hordoz magán.
A református egyház jelenleg Nyíregyházán épít templomot egy hatalmas panellakótelep és a zöldövezet találkozásánál, Örökösföld városrészben. Az építkezés azért vált szükségessé, mert a város feltehetőleg erre terjeszkedik majd, a mezőkön hamarosan lakóparkok állhatnak, és a helyi református közösség tagjai már jó ideje az egyik iskolában gyűlnek össze istentiszteletre. Nyíregyházán jelenleg tizenkilencezer református él, ők jellemzően a kisebb falvakból, illetve Kárpátaljáról és Erdélyből költöztek a megyeszékhelyre.
Az evangélikus egyház a második világháborút követően először 2017. december 10-én tartott istentiszteletet új templomban a főváros pesti oldalán, Pestszentimrén. A rendszerváltást követő templomépítési hullám során többek közt Budaörsön, Dunaújvárosban, Balatonbogláron, Békéscsabán, Békásmegyeren és Szentendrén épült új templom, a Buda-hegyvidéki pedig nem teljesen új épület, korábban már tartottak ott istentiszteletet. A tavalyi felszenteléssel a pestszentimrei gyülekezet hetvenéves vágyai váltak valóra.
A római katolikus egyház 2012-ben Újszentivánon, Szeged közelében épített új templomot. A településen addig csak ortodox templom állt, a római katolikusok kápolnában gyülekeztek misére. A Meszlényi Zoltán vértanú püspökről elnevezett kelenföldi templomot 2014-ben szentelték fel. A Jahoda és Páricsy Építésziroda merész látszóbeton épületet tervezett a panelházak tövébe. A belül egy katedrális vonalait idéző, ugyanakkor a betonnal operáló templomtér egyszerre hagyománytisztelő és modern, visszafogott és bátor, remekül alkalmazkodik a környezetéhez, amelyből nem emelkedik ki hivalkodóan, de új közösségi tér központjául szolgál.
