A szokatlan ábrázolás szintén üzenet a mai közösségnek. Krisztus derűs, az emberi lélek mélyére hatoló tekintete utat mutat szemlélője számára a Mennyei Atya felé. A papi szentség a szentségi liturgia során a szentélykupolában, a Krisztus-szobor vonzásában teljesedik ki, ott éli meg szentségi hivatását a miséző pap, amikor pedig az igeliturgia során tanításba, szentbeszédbe kezd, kilép a két kupola határára helyezett felolvasóállványhoz, a királyi papság közé, jelezvén, hogy a hivatások ugyan másfélék, de küldetésünk ugyanaz.
– Ez fontos üzenet, amire építészetileg is hangsúlyt kívántam fektetni – jegyzi meg az építész. – A templom nem tengelyesen keletre tájolt, ma ez már nem kötelező. Viszont a szentségi kápolnát a templom keleti csücskébe helyeztem el, egyben ez a harmadik kupola, ott tartják az Oltáriszentséget, a tabernákulum így értelemszerűen hiányzik a templom szentélyéből. A kör végtelen és tökéletes forma, ezáltal Istent jeleníti meg a templom minden egyes köre is. A negyedik kupola az urnatemetőt fedi, amely a nyugati oldalon található. Így szimbolizálja a templom a keresztény életet, amely Krisztusban születik, majd a földi élet végével, reményünk szerint, vele egységben, a Mennyei Atyánál folytatódik. Amikor terveztem, minden szakkönyvet szándékosan félretettem, csak kettőt hagytam elöl: az egyik a Szentírás volt, a másik pedig Anselm Grün elmélkedései. Átimádkoztam a templom születését.
Gyermeki örömmel játszadozunk el a templomtér kupolája alatti különleges akusztikai jelenségekkel, bizonyos ponton állva a saját hangunkat halljuk „hangszóróból”, másutt a másik beszéde olyan, mintha mikrofonba mondaná. A majdani urnatemető kupolája alatt pedig Nagy László gregorián éneke olyan hatást kelt, mintha egyszólamú karének volna egy régi kolostor templomában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!