Szélesedő szakadék, és egy elveszett nemzedék

Egyre nehezebb tapasztalatlan fiatalként boldogulni a globalizált világban.

Christine Lagarde hangsúlyozza: a nyugdíjrendszer és a társadalombiztosítás milliók életén segített a válság idején, így Európa idősebb polgárait viszonylag jól védték meg a szegénységtől, azonban ezzel egyidejűleg a fiatalok nem részesültek megfelelő szociális védelemben, ami aztán oda vezetett, hogy ma fiatalok milliói kerültek reménytelen helyzetbe.

„Örvendetes, hogy Lagarde asszony ilyen témákkal is foglalkozik, ez azt mutatja, hogy valamennyi szociális érzékenység mégiscsak szorult beléjük” – így kommentálja az IMF megállapításait Pogátsa Zoltán közgazdász, aki szerint egyre inkább úgy látszik, a valutaalap közgazdászai szociálisan érzékenyebbek a magyar közgazdász-társadalom jelentős részénél is. A hazai szakma ugyanis nem foglalkozik ilyen kérdésekkel, ilyen blogbejegyzések itthon nem születnek. Pogátsa szerint azonban nem ártana, ha az IMF most már végre a gyakorlatban is érvényesítené ezt az érzékenységét, hiszen amikor Görögország helyzetét kellett volna rendezni, valahogy sosem mutatták fel ezt az álláspontot. Míg a szövegben Lagarde a szociális kiadások növelését és a szakképzés fontosságát hangsúlyozta, Görögországra olyan megszorítócsomagot erőltettek rá, amely éppen a szociális csomagok és az oktatási büdzsé megvágására tett javaslatot.

„Tehát az IMF a gyakorlatban éppen az ellenkezőjét képviseli annak, mint amit Lagarde leírt” – véli a közgazdász, aki úgy látja, hogy két fontos tényezőről azonban mégis megfeledkezett a valutaalap vezetője.

Ezek egyike, hogy a helyzet nem ugyanolyan súlyos Európa különböző országaiban. A legrosszabb körülmények Dél-Európában vannak, különösen a görög, a horvát, az olasz, a portugál és a spanyol fiatalok a kárvallottak. Ezzel szemben Németországban, Ausztriában és Hollandiában ma is egészen jó fiatalnak lenni.

„Ez egész egyszerűen az eurónak köszönhető” – véli a közgazdász, aki úgy látja, hogy a közös valuta jóvoltából Németországnak és csatolt gazdaságainak olyan jelentős külkereskedelmi aktívumuk van, amely eleve megteremti ezt az óriási különbséget. Ám arról sem tesz említést a bejegyzés, mekkora hatása van a hatalmas mennyiségű kínai importterméknek a fiatalok foglalkoztatására, vagyis hogy ez a tendencia mennyire akadályozza, hogy a fiatalok maguk is értékteremtő munkát vállaljanak.

Mi a helyzet Magyarországon? Pogátsa Zoltán szerint hazánkban relatíve könnyebb a helyzetük a fiataloknak, mert munkaerőhiány van. Ez a vállalkozásoknak ugyan nem túl kedvező, de a fiataloknak igen, ám a külföldre irányuló elvándorlás továbbra sem állt le.

„Szomorúbb a helyzet, ha a továbbképzés világát nézzük, a felnőttek átképzésére fordítható pénzeket ugyanis Magyarország az értelmetlen közmunkaprogramra fordítja” – szögezi le a közgazdász. A fiatalok anyagi helyzetében megmutatkozó különbség nálunk is jól látszik, az ország dinamikusan fejlődő részein egy képzett fiatal minden nehézség nélkül talál munkát, másutt viszont továbbra is csak közmunka marad számára – vagy eltartja a családja. Ami a hazai fiatalok vagyoni helyzetét illeti, erről csak nagyon keveset tudunk, mert nincsenek vagyonregiszterek. Az viszont így is egyértelmű, hogy a fiatalok anyagi helyzete rosszabb, mint az időseké.

A közgazdász szerint különös helyzetet teremt az Európai Unióban, hogy már évek óta működik az ifjúsági garanciaprogram. Ennek értelmében az unió biztosítékot ad arra, hogy a nem dolgozó fiataloknak biztosítják a tanulás lehetőségét.

„Amióta ez a program fut, elméletileg nem is lehetne olyan fiatal európai uniós állampolgár, akinek nincs jövedelme, vagy ne venne részt valamilyen képzési programban – összegez a közgazdász. – Függetlenül az európai fiatalok reménytelen helyzetétől, a szakértők ezt sikeres programnak tartják.”