Legyünk optimisták: tegyük fel, hogy még ötven évet élünk. Ha savas eső esik, ha kitörnek a szunnyadó vulkánok, ha az egész földgolyót végigpusztítják a hurrikánok, ha ezernyi bombát dobnak ránk, egy jobb bunkerben túlélhetjük az apokalipszist. Már ha van ennivalónk, hiszen az ember is üzemanyaggal működik. Innentől pedig csak pénz kérdése az egész. Mennyibe kerülne egy ilyen élet? Ha eltekintünk egy bunker lakhatási költségeitől, egészen pontosan megbecsülhetjük, mennyi pénz kell ehhez. Egész pontosan ezer dollárba – vagyis 250 ezer forintba – kerülne fejenként egy évre, már ha a Costco nevű cégtől szereznénk be élelmünket. Újabban ugyanis a multik is érdekeltté váltak abban, hogy túlélőkészleteket készítsenek előrelátó vásárlóiknak.
Az apokalipszisiparnak legalább fél évszázados múltja van. A nyugati országokban már a hidegháború idején megjelentek azok a cégek, amelyek az atomháborútól rettegő polgároknak gyártottak különféle cikkeket. Ebben az időben a konzerv volt a slágertermék, mivel az új tartósítási eljárásoknak köszönhetően lehetővé vált, hogy hosszú évekre szavatolják a minőséget. Ám hiába szerette meg a kor embere a különféle ízesítésű hal-, bab-, hús- és egyéb konzerveket, hatalmas készleteket azért mégsem vásároltak tőlük tömegesen. Nemcsak azért, mert idővel csökkent a hidegháborús szembenállás, hanem mert egyre többen jöttek rá, hogy az atomfegyverek mennyisége már olyan kritikus szintet ért el, hogy nem is érdemes különösebben tartalékolni, hiszen ha eljön a harmadik világháború, a gondosan tartósított élelmiszerek nemcsak hogy megsemmisülnének – ez még hagyján –, nagyobb baj, hogy nem maradna élő ember.
Aztán a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások újabb löketet adtak ennek a különleges iparágnak. Miért éppen a Világkereskedelmi Központ ikertornyainak összeomlása, illetve a Pentagon elleni támadás kellett ehhez? Ha belegondolunk, egy nukleáris támadást ugyan bizonyosan nem élnénk túl, ám egy terrortámadásnál még csak-csak lenne esélyünk, hiszen ezeknek a merényleteknek is voltak túlélőik. Mint korábban, most is egy sor olyan vállalkozás jelentkezett be, amely az emberek félelmét dollármilliókra kívánta váltani. Termékválasztékuk minden eddiginél szélesebb volt: a különböző gázálarcok, zseblámpák ugyan még indokolt elővigyázatosságnak is tűnhetnének, ők azonban nem álltak meg ezeknél. Még az ejtőernyőkkel kereskedő cégek is előálltak a maguk cseppet sem hétköznapi kínálatával. Azt állították, hogy az általuk forgalmazott 800 és 1600 dolláros ernyőkkel még a legmagasabb felhőkarcolóból is leugorhatunk, ha netán repülőgép csapódna bele. S bár közismert, hogy az ejtőernyőzés kiképzés nélkül rendkívül veszélyes – sőt városi környezetben gyakorlatilag garantált a súlyos sérülés –, a forgalmazók nem követeltek meg vásárlóiktól ez irányú képzettséget. Az ernyőhisztéria végül lecsengett, ezért nem is láthattunk olyan amerikai polgárokat, akik ejtőernyővel a hátukon indulnának reggel dolgozni.