A családfakutatás olyan, mint a ragályos betegség – állítják szakértők. Akit egyszer megérint egy több száz éves, latin betűs, titokzatos anyakönyv varázsa, aki előtt fokozatosan bomlik ki ősei sorsa, az egyre erősebb késztetést érez a kutatásra.
Általában sokféle oka van annak, ha valaki erős vágyat érez, hogy a családi múlt nyomába eredjen. Akadnak, akik – például mert a családjukat szétszakították a háborúk – elveszett rokonaikat szeretnék megtalálni. Mások a felmenőiktől hallott izgalmas történetek igazságát próbálják kideríteni, sokan pedig a családi szóbeszédből ismert nemesi származásukra keresnek bizonyítékot.
Mindenesetre aki családfakutatásba kezd, jó, ha tudja: időigényes tevékenységre adja a fejét. Az eredmények nem feltétlenül jönnek gyorsan, sőt – szerencse híján – a kutató akár tévútra is juthat. Aki mégis kellően elszánt, annak első lépésként érdemes otthon keresgélnie: gyászjelentésekből, temetői adatokból, illetve az idősebb családtagok emlékeiből kiindulva elkezdeni a családfaépítést. Ha mindez megvan, irány a levéltár. A kutatómunkához a legfontosabb forrást az anyakönyvi kivonatok jelentik. Azok másodpéldányait – mind az államit, mind az egyházit – ezekben az intézményekben őrzik. Ám a hiedelmekkel ellentétben a levéltárakban sem várja a kutatót kész családfa vagy összegyűjtött családi levelezés. Egy több száz évre visszamenő családfa kidolgozása akár tíz évet is igénybe vehet.
A ma embere szerencsésnek mondhatja magát abból a szempontból, hogy számos internetes adatbázis, családfakutató program segítségét is igénybe veheti. Egyebek mellett kutathat a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület adatbázisában, valamint hadisír-nyilvántartókban, európai levéltári adatok között, temetők nyilvántartásaiban, családfakutató fórumokon és Facebook-csoportokban. És akinek mindez nem elég, felkeresheti a családfakutatásra vagy annak speciális ágára, az örökösök felkutatására specializálódott cégeket is.
Ari Ilona családtörténet-kutató nyugdíjasként kezdett kutatni, a családfát szellemi örökségnek szánta lánya részére. Tíz év alatt olyannyira magával ragadta a múltkutatás öröme, hogy azóta Jász-Nagykun-Szolnok megyében két családtörténet-kutató klubot is vezet.
– Édesanyám Mezőtúrról származik, 16 éves koráig ott élt, de a későbbiekben kevés kapcsolata maradt a várossal. Amikor elkezdtem kutatni a családfánkat, többször elutaztam a városba, bejelentkeztem a helyi könyvtárba, és megismerkedtem a Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesület vezetőjével, tagjaival. Amikor az egyesület családtörténeti pályázatot hirdetett, kiderült, hogy rengetegen kíváncsiak mezőtúri gyökereikre. Hogy segíteni tudjunk egymásnak, létrehoztuk a családkutató klubot. A helytörténet és a családtörténet egyébként is erősen összefonódik. A családtörténet-kutatások alkalmával egyebek mellett a mezőtúri házasságkötési szokásokkal kapcsolatban is sok érdekességre derült fény. Például hogy a helyiek szerdai napokon kötöttek házasságot, és attól az időponttól kezdve tartották a lagzikat, amikor kiforrt az újbor. (Mezőtúr a filoxérajárvány előtt szőlőtermesztő, borkészítő település volt.) A katolikusoknál voltak tilalmi időszakok, például az advent, ám ezt a reformátusok – ők voltak többségben Mezőtúron – nem nagyon tartották be. Sőt az is előfordult, hogy egy zsidó vallású pár december 24-én kötött házasságot, református pap előtt – részletezi a kutató.
A mezőtúri példa nyomán Szolnokon is alakult családkutató klub.
– A szolnoki Aba-Novák Agora Kulturális Központ igazgatója, Molnár Lajos Milán is szívén viseli a családkutatás témáját, ezért is jöhetett létre a klub az intézmény keretein belül. Mindkét szervezet havonta tart összejövetelt, az ott elhangzó előadások módszertani füzetsorozatban is megjelennek. Más szervezetek közreműködésével már két országos családtörténeti konferenciát is rendeztünk – meséli.
Ari Ilona szerint a családfaépítés során előfordulhat, hogy meglepő, olykor kellemetlen múltbeli eseményekkel szembesül, aki az egykorvolt események nyomába ered.
– Az egyik oldalági felmenőm a szegedi Csillag börtönben halt meg. Hogy mit követett el, azt nem sikerült kideríteni, de akit ott őriztek, az általában nem piti bűnöző volt. Biztos nem véletlen, hogy a családunkban nem nagyon emlegették az illetőt.
A kezdő családfakutatóknak a szakértő egyébként azt javasolja, hogy mielőtt levéltárakban vagy az interneten kutakodni kezdenének, kérdezzék ki az idősebb családtagokat, gyűjtsék össze a régi anyakönyvi kivonatokat, a gyászjelentéseket, amelyekben gyakran a legközelebbi egyenes ági hozzátartozókon kívül megemlítik a távolabbi és oldalági rokonságot is. Annak idején a zsidótörvények miatt sokaknak kellett igazolniuk a származásukat, ezekből az iratokból is számos fontos adat kiderül. Nagyon jó, ha a kutató össze tud annyi adatot gyűjteni, amelyek alapján a családfát 1895-ig vissza tudja vezetni, ugyanis ettől az időponttól vezették be az állami anyakönyvezést, korábban hiteles nyilvántartásként csak felekezeti anyakönyvek léteztek.
– Más kérdés, hogy a polgári anyakönyvekhez – amelyeket a polgármesteri hivatalokban őriznek, a másodpéldányokat pedig az illetékes területi levéltárakban – adatvédelmi okok miatt az amatőr családkutatók csak korlátozott mértékben férhetnek hozzá. A hazai felekezeti anyakönyveket pedig, amelyeket mára digitalizáltak, a levéltári hálózaton belül lehet kutatni – mondja Ari Ilona.
Akiknek közrendű felmenői vannak, Ari Ilona tapasztatai szerint, szerencsés esetben az 1600-as évek végéig, az 1700-as évek elejéig tudják visszavezetni családfájukat. Korábban ugyanis nem voltak anyakönyvek. A katolikusoknál előfordult, hogy hamarabb, de általában a török idők után kezdték el rendszeresen vezetni az anyakönyveket. Igaz, más források – urbáriumok, különböző összeírások – is tartalmazhatnak érdekes dolgokat egy-egy család történetével kapcsolatban.
Ami a nemesi famíliákat illeti, róluk sokkal több irat maradt fenn, az ő családfájukat régebbre vissza lehet vezetni. A főnemesek körében egy időben valóságos kultusza volt a családfakészítésnek. Ez olykor olyan meglepő eredményekkel is járt, mint hogy például az Esterházyak egyik ága egészen Ádámig vezette vissza családfáját.
– Az anyakönyvek fennmaradását illetően sokat köszönhetünk a mormonoknak – tekint vissza Ari Ilona. – Az ő vallásuk szerint ugyanis az adott korban élő hívő embernek az őseiig visszamenőlegesen kell gondoskodnia – templomi szertartások elvégzésével – az üdvösség megszerzéséről. Ezért kutatták a családtörténetüket, és szereztek be több országból anyakönyvmásolatokat. Nekik köszönhető, hogy az 1895 előtti magyarországi anyakönyveket a mormon egyház költségén a Magyar Országos Levéltár 1959–1967 között mikrofilmezte, és a mai napig őrzi. A mormonok az Egyesült Államokban digitalizálták az anyakönyveket, és internetes szolgáltatást építettek rá. Nagy dolog volt, hogy a mormonok a legsötétebb diktatúrában meg tudtak állapodni a magyar állammal.
Aki otthonról, az internet segítségével szeretne kutatni, annak azt ajánlja, hogy keresse fel a FamilySearch nevű oldalt. A nonprofit családfakutató program közel 150 országban működik.
– Számos anyakönyvi adatot találunk meg rajta, rengeteg adatbázisban lehet kutatni a segítségével – ad újabb támpontot Ari Ilona.
Jó hír, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár tárgyalásokat kezdeményezett egy Kárpát-medencei anyakönyvi kataszter létrehozásáról.
Ari Ilona állítja, hogy a családfakutatás jóval több, mint szimpla adatbányászat a múltban: identitáskeresés, ragaszkodás a gyökerekhez, a szülőföldhöz, az egyházhoz. Arról nem is beszélve, hogy izgalmasabb a legbonyolultabb rejtvény megfejtésénél is.
A családfakutatás során olykor egészen meglepő dolgokra is fény derül. Például arra, hogy a Sherlock Holmes-regényeiről ismert Arthur Conan Doyle és a detektívet filmen alakító színész, Benedict Cumberbatch távoli rokonok. A meglepő kapcsolatot felfedező Ancestry – a világ egyik legnagyobb genealógiai cége – kutatói nem valakinek a megbízásából, hanem csupán kedvtelésből néznek utána ismert emberek családfájának. Így jöttek rá, hogy a színész az író 16. fokú unokatestvére.
A családfakutatással is foglalkozó Family Tree Akadémia honlapján osztotta meg azt a megható történetet, amely szerint egy magyar származású, világhírű amerikai filmrendező európai gyökereit szerette volna megismerni, és fellelni legközelebbi hozzátartozóit. A kutatás során kiderült, hogy egyetlen élő rokona van, elsőfokú unokatestvére, akinek létezéséről a nehézkes kapcsolattartás és információhiány miatt addig nem tudott. Az unokatestvér, egy idős néni egyedül és nagy szegénységben élt egy kis budapesti, józsefvárosi lakásban. Élete utolsó évei a kapcsolatfelvétel után kényelemben és anyagi jólétben teltek.
Szóval érdemes kutatni családunk történetét. Nemcsak azért, mert gazdag rokonokra bukkanhatunk, vagy mert kiderülhet, hogy nemesi család sarjai vagyunk, hanem hogy jobban megértsük, kik vagyunk, honnan jövünk, és merre tartunk.
