Minden bizonnyal hosszasan kellene kutakodnunk, ha szeretnénk alkalmasabb kapcsot találni közéleti személyiségek, ismert emberek, celebek közt, mint a szakácskönyv. Végeláthatatlan a sor: kedvenc, meghatározó, megkerülhetetlen ételeit gyűjtötte már egy csokorba politikus, médiaszemélyiség, sportoló, zenész. Világunk tobzódik a sztárszakácsokban, akik borsos áron beszerezhető, gyönyörűen kivitelezett albumokban fedik fel „féltve őrzött” titkaikat, mesterfogásaikat.
Talány, miért ilyen népszerű ez a műfaj, de tény, ezek a kötetek rendszeresen ott virítanak a könyves toplistákon, a nép viszi őket, mint a cukrot (trendekhez igazodva inkább: a cukormentest). Az internet előrehaladott korában, aki egyszerűen csak éhes, vagy szívesen próbálkozna a konyhában, hogy tudását pallérozza, sokkal egyszerűbb, ha a gépet hívja segítségül. Ám egy szakácskönyvnek muszáj pluszt nyújtania, valami olyat, ami az egyszerű keresőszavas böngészéssel nem érhető el.
Ha továbbmegyünk ezen a gondolatmeneten, életrajzok tekintetében sincsen szükség különösebb felhajtásra: ha kíváncsiak vagyunk egy közismert személy valamely életrajzi adatára, bőven elég, ha felütjük a Wikipédiát, vagy segítségül hívjuk a Google-t.
Ha azonban sikerül a két dolgot ügyesen összekapcsolni, abból kikerekedhet olyan igényes és olvasmányos könyv, amely leköti az olvasót még akkor is, ha egyébként nem feltétlenül gasztrofanatikus, vagy esetleg éppen az, de nem kíván alaposan elmélyülni egy adott illető életrajzában, kis színes történeteiben.
A Ferenc pápa asztalánál című kötet rendkívül komplex, szépen tördelt, jó fényképekkel megtámogatott kiadvány, mely érdekes lehet még annak is, aki a gépe előtt már többször végigolvasta az Olaszországból elszármazott szülőktől Buenos Airesben született egyházfő életrajzát, ahogy azok számára sem érdektelen, akik amúgy oda-vissza ismerik a spagetti- vagy az omlettkészítés minden csínját-bínját.
Hogy utóbbival kezdjük, talán érthető, miért olasz és argentin receptek tarkítják Roberto Alborghetti könyvét. Ferenc pápa felmenőin, majd választott hazája konyháján keresztül ezekkel az ételekkel került kapcsolatba, és a receptek messze nem ragadnak le a spagetti, a lasagne, a makaróni vagy a steak közhelyes konstellációjánál. Sőt. Az előételek, főételek, zöldségek és köretek, kenyér és pizza, desszertek és ital tematikájára felépített fogások között bőven akad a magyar közvélemény számára ismeretlen, illetve olyan, amelyet bátran kínálhatunk ünnepi alkalommal, mondjuk az elsőáldozást követő családi ebédnél. Ilyen lehet a Ricola pisztáciaköntösben, a bagna cauda vagy a matéval töltött narancsos piskóta, de vannak ennél sokkal tradicionálisabb ételreceptek is.