Ahogyan ínyenc finomságaink a salátaágyon, úgy nyugszik a kötetben a gasztronómiafeltét Jorge Mario Bergoglio történetén. Családi anekdotákon, Róma főpásztorának argentínai fiatalkori, papi, főpapi, majd európai, már pápaként jellemző történetein keresztül bontakozik ki az életrajz, és érkezik válasz arra, miért tölt be kiemelt szerepet a gasztronómia Ferenc pápa életében.
Családja apai ága 1929-ben vándorolt ki Olaszországból Argentínába, és kiderül, apai nagymamája, Rosa sokat foglalkozott a konyhai dolgokkal, kiválóan főzött, és tanítgatta is a családot a tudományára. Amikor fia, a pápa édesapja megismerte későbbi feleségét, aki akkor még nem tudott főzni, Rosa okította, kiváló szakácsot faragva belőle.
Amikor a fiatal Bergoglio édesanyja megszülte egyik gyermekét – a jelenlegi pápa a legidősebb a három fiú és két lány közül –, átmenetileg lebénult. Ekkor elsőszülött fia gondoskodott róla, édesanyja az ágyból irányított. Azt csak kevesen tudják, hogy az egyházfőnek élelmiszermérnöki végzettsége is van, nyilván nem függetlenül a családban szerzett élmények hatására.
A könyv nem egy olyan történetet dolgoz fel, amelyben a pápa együtt étkezik a Vatikán dolgozóival, munkatársakkal, apácákkal vagy családtagokkal. Jobban értjük, miért kíván gyakran jó étvágyat az ebédhez nyilvános megszólalásai alkalmával is, ahogyan azt is, hogy miért emeli fel szavát a pazarlás ellen, és hozza szóba oly sokszor az ételhulladék, ezáltal pedig a szegényekkel való szolidaritás kérdését.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!