A trianoni békeszerződés a vesztes országoknak nem engedte a katonai repülést, akik a tilalom alól sport és egyéb más formákban próbáltak kibújni. A Balatonon ez a fedőszó a viharjelzés és kárfelmérés volt.
A Balatoni Vízirepülő Iskola
1931 nyarán a vízen való fel- és leszállás gyakorlására beindították a Balatoni Vízirepülő Iskolát. Az iskola Junkers gépekkel működött, melyekre úszótalpakat szereltek. Állományába három Junkers A50 Junior kétüléses kiképző gép és egy hatszemélyes Junkers F13 hidroplán tartozott. A kétülésesek a lajstromon kívül Duna, Zala, Balaton elnevezést is kaptak, egyikük az avia-info képén:
A kiképző repülések a ma már Siófok részét képező Balatonújhelyen napkeltétől napnyugtáig tartottak, oktatókként vagy növendékként világháborús veterán pilóták is repültek.
Az iskoláról később majd részletesen írunk, most fordítsuk figyelmünket a társasági életre, Balázs András: Csak hobbim volt a repülés című, a szerző saját kiadású könyvében megjelent bájos történetével. Idézünk a könyvből:
Az ártatlan és tragikus szerelmi történet
„Ma is áll egy kis emlékoszlop Balatonújhelyen, a Szigliget utcában, Szent-Istvány Dezső főhadnagy emlékét őrzi.
A siófoki mulatóban vidám társaság gyűlt össze, köztük fiatal repülőtisztek, lányok, asszonyok, a siófoki úri társaság krémje, java. Ebben az időben a siófoki mólónál néhány Junker típusú hidroplán légi kikötőjéből gyakorlatoztak a ,folyamőr' tisztek.
Cigányzene mellett reggelig táncoltak, énekeltek, ittak. Az asszony szép volt és fiatal, a főhadnagy fess és elegáns a ,folyamőr' tiszti egyenruhában. A férfi egész este csapta a szelet a szépasszonynak. Hajnalban hazakísérte. Ártatlan szerelem, inkább rajongás volt az egész.
Szíve odahúzta a szépasszony házához. Motorbőgésre ébredt a környék, majd tompa puffanás hallatszott. Gépe elakadt a jegenye csúcsában, ott égett el a szépasszony háza közelében.
A gyógyszerész a botrány miatt elhagyta feleségét. Az asszony élete végéig gyászolta ártatlan hódolóját. Elmúlt azóta sok-sok év, van valaki, aki minden évben, halottak napján még ma is virágot visz a kis emlékműhöz.”
