A hidroplán a vízre szálló repülőgép. Sajnos, akadnak jó néhányan, akik ezt nem tudják, nekik mindenképpen szól ez a blog. Magam nem vagyok pilóta, de rajongok a hidroplánokért. A hidroplánok repülésében a legizgalmasabb pillanat a vízzel való találkozás, ami látványnak sem utolsó. Hívják őket repülőcsónaknak is, az elnevezés főként azokra találó, amelyek törzsének alja olyan, mint egy csónak.
Ilyen kétszemélyes gépnél a fejünk induláskor alig emelkedik ki a víz színe fölé. Majd a felszállás kezdetén nekünk jön az a hatalmas víztömeg és egyszer csak elemelkedünk.
Csónaktestű és úszótalpas változat
A hidroplánok másik fő típusa úszótalpas, lényegében a futóművek, a kerekek helyére szerelték azokat. Ott a leszálláskor számos embernek a víz fröcsögése tetszik a legjobban.
Manapság elvárás a kétéltű változat, amikor a repülőgép a vízen hidroplán, a füves és beton kifutón pedig kerekeket bocsát ki. Sőt, az elegáns megoldás az utasok beszállítására az, amikor a gép a rakpartról egy rámpán begurul a vízbe, majd magába nyeli futóműveit és indulhat a felszállás.
Ma a világon a legnagyobb hidroplán a képen látható 60 személyes, sugárhajtóművei nem lógnak, hanem a vízi fel- és leszállás miatt állnak a szárnyon. A Berijev gyár kísérleti telepén volt szerencsém benne ülni, a közel kétméteres hullámok miatt sajnos elmaradt a felszállása.
A hidroplánok korlátlan szabadságélményt nyújtanak
Európában a skandináv országokban vagy az olaszoknál, de a világon rengeteg helyen, bármilyen vízen szabad a leszállás, ami erre alkalmas, és a tulajdonos azt nem tiltja. A comói tavon találkoztam svájciakkal, akik átruccantak ebédelni, és a falban lévő vaskarikához kötötték a hidroplánt. Finnországban repültem olyan hidroplánpilótával, aki megkérdezte, hogy melyik tóra, hova szeretnék leszállni.
Kanadában, a Maldív- vagy más szigeteknél két kikötő között a repülés gyorsaságát használják ki. Ami hajóval több óra, az hidroplánnal csak több tíz perc. Itt a nagy repülőterek rendelkeznek vízi terminállal, mert fontos a légi transzfer.
Beszámolhatnék még a hidroplán-repülőnapokról, a történelmi gépekről, vagy az új fejlesztésekről, amikor majd a tóparton bedugjuk a konnektorba a motor feltöltőjét, és barátainkkal egy jó ebéd és szieszta után pár órát örömröpködhetünk
Mindezekről és sok másról olvashatnak majd a HIDROPLÁNOK blogban, itt az MNO-n.
