Ekranoplán a régi hidroplán új versenytársa

Vízhez közel repülnek, vízről és vízre szállnak, civil elterjedésük miatt ők jelentik a hidroplánok új generációját.

A tengerészek megfigyelték, hogy az albatrosz azért tudja az óceánokat is átrepülni, mert úgy pihen, hogy néhány méterre a tenger felett siklik. Aztán a fizikusok leírták, hogy itt az előrehaladó repülés során egy párnahatás érvényesül. Néhány méteres magasságon az eszközt a szárnyon keletkezett felhajtóerő mellett a szárny és a víz vagy más felület közé szorított nagy nyomású meleg levegő vagy gáz, a párnahatás együttesen tartja a levegőben.

Aztán jöttek a repülőgép-tervezők, köztük leginkább a szovjetek, akik a párnahatásra rátervezve kevesebb szárnyfelülettel és kevesebb hajtóerővel érték el ugyanazt a sebességet és szállítási teljesítményt, mint a hasonló teljesítményű nagyobb repülőgépeken. A szovjetek nevezték el a párnahatást kihasználó vízi járműveket ekranoplánnak, bár más neveken is futnak ilyen járművek, például a párnahatás angol nevén WIG (wing in ground effect) járművek vagy határfelület-repülőgépek.

A hatvanas években a hidegháborús korszak kellős közepén az amerikaiak lefényképeztek egy eszméletlen nagy és szinte a tenger felszínén gyorsan mozgó valamit, amit a felvételek helye miatt Kaszpi-tengeri szörnynek neveztek el.

A méretek a képen is érzékelhetően tényleg elképesztőek voltak: 100 méter feletti törzshossz, 550 tonna levegőbe emelt összsúly, közel 500 km/óra repülési sebesség, hozzá kicsi szárnyak és szorosan a tenger felszíne feletti repülés.

A szörny ekranoplan volt, ahol a párnahatás adta a felhajtóerő egy részét. Ennél nem sokkal nagyobb összsúllyal ma is csak az ukrán Antonov An-225 képes a világ legnagyobb repülőgépeként a levegőbe emelkedni, de ott a hatalmas szárnyak és a tengernyi üzemanyag miatt kisebb a hasznos teher. Egy szokatlan beállítású, általam készített képpel és a cikk végén egy videóval érzékeltetném az ukrán óriás méreteit.

Ezekkel az ekranoplán gigagépekkel majd egy későbbi cikkben foglalkoznánk részletesebben. Most a hidroplánok új generációjaként egy-egy kisebb személyszállító orosz ekranoplánt, illetve egy német WIG repülőgépet mutatunk be.

Mercedes–Benz V8-as vízhűtéses benzinmotor, vagy hasonló, háromszáz lóerős nagyságú dízelmotor hajtja, mint az autós limuzin társait.

Harminc liter körül eszik óránként, amikor 150-170 kilométeres utazósebességgel robog a vízfelület fölött pár méterrel. Egy tankolással akár 450 kilométerre is elviheti az utasokat a tengeren, ami nagyságrendileg a Budapest–Trieszt-távolságnak felel meg.

A jármű az orosz tervezői filozófia miatt kétéltű: könnyebb a rámpán kigurulva a parton az utasok ki-beszállása, a tankolás. Amúgy keményebb, kicsi emelkedésű vízfenéken bárhol kimehet a partra is, nem igényel külön kikötői infrastruktúrát.

A két vizi szárnya révén hagyományosan kiköthet, az utasok kisétálhatnak a partra. De elmegy a havon is, nem kell hozzá sílécet kötni.

Végül hátul a V alakú, felül zárt függőleges vezérsíkja miatt is szerintem bőven belefér a hidroplánok világába.

Nyizsgij Novgorodban gyártják, meghizlalással lassan épül belőle a harminc és hatvan személyes busz változat is. A tervezőasztalon pedig már ott van a kétszáz személyes változata.

Egy német feltaláló és egy üzleti vénával jobban megáldott technikai igazgató alapította a céget, ami szintén egytől nyolcig felnőtt WIG járműveket gyártott, de az oroszokhoz hasonlóan tervezi a nagyobb méreteket is. A repülő halak közül a nyolcszemélyest nézzük meg közelebbről.

Az Airfish-8 kinézetre is inkább repülőgép, nagy tördelt felső szárnyai miatt már képes nemcsak WIG üzemmódban repülni. Erre azért lehet szükség, mert a hullámok nagysága kifújhatja a gép alól a párnahatást. Ekkor kényszerből akár 300 méter magasra is felszállhat, de nyilván a tenger közeli repülése a leggazdaságosabb.

Szintén V8-as autómotor, a dupla szállítási kapacitás ellenére szintén négyszáz kilométernél nagyobb hatótávolság jellemzi a hidroplánt, amely nem kétéltű. A Maldív-szigeteken már kihívta versenyre a hagyományos tizenkilenc személyes Twin Otter hidroplánokat is.

A gyári tervező képernyőkön pedig már megjelentek a nagyobb utasszámú változatok is.

Az ekranoplán hidroplán előnye kézenfekvő. Kevesebb haszontalan terhet – szárnyból, hajtóműből, üzemanyagból – emel a magasba, ezért nem fog a kétszáz személyes változatnál megállni. Sőt a záróképen a Beriev gyárból egy 2500 személyes változat, a Neptun tervei is nyilvánosak.

Pár év múlva jönnek majd a több száz személyes gépek, főleg a rövid úthosszakra. Mint a német megoldásnál láttuk, a nagyobb hullámok ellen átmegy a hidroplán hagyományos repülőgép üzemmódba, ha szükséges. Kétéltűként pedig a partról könnyebben üzemeltethető.

Ha tetszett a cikk, nézzék meg a Repülni Jó oldalunkon a világ legnagyobb repülőgépének, az Antonov An-225 budapesti látogatásáról készített videónkat.