A világ legnagyobb hidroplánjának fedélzetén

A Beriev Be-200-zal való repülés izgalmas kalandot ígért.

Dr. Varga Sándor
2014. 02. 28. 9:04
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Múlt héten ért véget Szocsiban a téli olimpia. Nem messze hozzá a Fekete-tenger partján egy festői szépségű öbölben található Gelendzhik városa, benne a Beriev orosz hidroplán-repülőgépgyár kísérleti telepe. Ott páros évenként minden szeptember második hetében tartják a világ legnagyobb hidroplánfesztiválját, a Gidroavia Salont.

 

A Beriev Be-200 a világ jelenlegi egyetlen repülőképes sugárhajtású hidroplánja, főként tűzoltó repülőgép. Írtam már róla.

2010-ben meghívtak a fedélzetére. A kísérleti gépen ritkán visznek utasokat, így még izgalmasabb volt a felkészítésem a felszállásra. A szélvihar miatt egy napot várnom kellett, a géphez érkezve a hullámok még mindig magasaknak tűntek.

Ennek ellenére beindították a felszállási procedúrát. A gép a parton a kerekeken állt, egy rámpán onnan gurul majd a vízbe, ahogy két éve többször láttam már.

 

A hidroplán kísérleti gépként maradt a gyár tulajdonában, belülről csúnyán szólva olyan kibelezett állapotot mutatott. Csak a vízkezelő tisztnek volt a kabinban elöl rendes ülése, aki a tengeren a vízfelvételért és a vízdobásért volt felelős.

A fedélzetre lépésem után mondta a kapitány, hogy hátul ültessen le engem. Odaértünk, de szék sehol. Emberem felhajtott a padlóból egy ajtót, majd kivett onnan egy háttámla nélküli egyszerű széket, amit rögzített a hidroplán oldalába.

 

Ment fel bennem az adrenalin, mert a székkel együtt kivett hevederrel a lábamat odaszorította a székhez, moccanni se tudtam. A kamerát, fényképezőgépet berakta a hátizsákomba, amit szintén rögzített.

Utánam jött még három orosz férfi Moszkvából, őket is hasonlóképpen ültették le. Izgatottan vártuk a fejünk fölött a szárnyon elhelyezkedő két hajtómű indítását. Belegondoltam, hogy a fordulók idején a levegőben a fejem lejjebb lesz, mint a lábam .

 

Telt az idő, a pilótafülke előtt erősen vitatkoztak, messze volt, nem értettem. Majd az egyik utastársam kioldotta a hevedert és előrement. Gond van az indulással, mondta visszajövet, kár bekötözve ülnünk.

Elöl megtudtuk, hogy a kapitány motorcsónakkal kiment a tengerre a felszállópályára, mert a gyár első számú berepülőpilótájaként a partról magasnak ítélte a hullámokat. Előző nap láttam, hogy egy kisebb gép próbálkozott a vízről való felszállással, de a hullámok miatt nem tudott megindulni, alig tudott visszavergődni a rámpához a partra.

 

Tengervíz nélkül így jártunk mi is, a kapitány a szemle után délutánra halasztotta a felszállást. Kárpótlásként a másodpilóta üléséből videóinterjút készíthettem a Beriev Be-200 sugárhajtású hidroplánról, ami a jelen cikk végén linkelhető.

Délutánra pedig akkora szél lett, hogy a hazautas menetrend szerinti járatom is csak a hegyekben szállhatott le. Buszozhattam utána háromszáz kilométert és több órát.

Ajánlom a videóinterjúmat. Nemrég jelent meg egy hosszabb írásom Repülő autók címmel, olvassanak bele abba is!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.