Múlt héten ért véget Szocsiban a téli olimpia. Nem messze hozzá a Fekete-tenger partján egy festői szépségű öbölben található Gelendzhik városa, benne a Beriev orosz hidroplán-repülőgépgyár kísérleti telepe. Ott páros évenként minden szeptember második hetében tartják a világ legnagyobb hidroplánfesztiválját, a Gidroavia Salont.
A Beriev Be-
2010-ben meghívtak a fedélzetére. A kísérleti gépen ritkán visznek utasokat, így még izgalmasabb volt a felkészítésem a felszállásra. A szélvihar miatt egy napot várnom kellett, a géphez érkezve a hullámok még mindig magasaknak tűntek.
Ennek ellenére beindították a felszállási procedúrát. A gép a parton a kerekeken állt, egy rámpán onnan gurul majd a vízbe, ahogy két éve többször láttam már.
A hidroplán kísérleti gépként maradt a gyár tulajdonában, belülről csúnyán szólva olyan kibelezett állapotot mutatott. Csak a vízkezelő tisztnek volt a kabinban elöl rendes ülése, aki a tengeren a vízfelvételért és a vízdobásért volt felelős.
A fedélzetre lépésem után mondta a kapitány, hogy hátul ültessen le engem. Odaértünk, de szék sehol. Emberem felhajtott a padlóból egy ajtót, majd kivett onnan egy háttámla nélküli egyszerű széket, amit rögzített a hidroplán oldalába.
Ment fel bennem az adrenalin, mert a székkel együtt kivett hevederrel a lábamat odaszorította a székhez, moccanni se tudtam. A kamerát, fényképezőgépet berakta a hátizsákomba, amit szintén rögzített.
Utánam jött még három orosz férfi Moszkvából, őket is hasonlóképpen ültették le. Izgatottan vártuk a fejünk fölött a szárnyon elhelyezkedő két hajtómű indítását. Belegondoltam, hogy a fordulók idején a levegőben a fejem lejjebb lesz, mint a lábam .
Telt az idő, a pilótafülke előtt erősen vitatkoztak, messze volt, nem értettem. Majd az egyik utastársam kioldotta a hevedert és előrement. Gond van az indulással, mondta visszajövet, kár bekötözve ülnünk.
Elöl megtudtuk, hogy a kapitány motorcsónakkal kiment a tengerre a felszállópályára, mert a gyár első számú berepülőpilótájaként a partról magasnak ítélte a hullámokat. Előző nap láttam, hogy egy kisebb gép próbálkozott a vízről való felszállással, de a hullámok miatt nem tudott megindulni, alig tudott visszavergődni a rámpához a partra.
Tengervíz nélkül így jártunk mi is, a kapitány a szemle után délutánra halasztotta a felszállást. Kárpótlásként a másodpilóta üléséből videóinterjút készíthettem a Beriev Be-200 sugárhajtású hidroplánról, ami a jelen cikk végén linkelhető.
Délutánra pedig akkora szél lett, hogy a hazautas menetrend szerinti járatom is csak a hegyekben szállhatott le. Buszozhattam utána háromszáz kilométert és több órát.
Ajánlom a videóinterjúmat. Nemrég jelent meg egy hosszabb írásom Repülő autók címmel, olvassanak bele abba is!
