Három nagy nemzetközi repülőtér ölelésében, irdatlan nagy légi forgalom között repülnek a hidroplánok New York központjából, a Manhattan-sziget East River folyó felőli oldalán levő kikötőből.
Pár éve Manhattan túloldalán a Hudson folyóra vitorlázott le kényszerből, de sikeresen egy Airbus A320 utasszállító repülőgép, mert a közeli reptéren a felszállásakor mindkét hajtóműve leállt. Talán emiatt is csak olyan hidroplánpilóta szállhat le e helyt a vízen, aki korábban egy ellenőrző repülésen – kifejezetten a hidroplánoknak kialakított speciális légi folyosón – hibátlanul repült.
Hidroplánkikötő a 23. utcánál
Lassan nyolcvan éve a hajókkal társbérletben használják a hidroplánok a Skyport Marina nevű kikötőt. Semmi különleges nincs benne, a hidroplánok egy végtelenül egyszerű fapontonon kötnek ki, ami a fotón a T betűre hasonlító „nyúlvány”. Az utas igénybe veheti a parkolóházat, az éttermet és a váróhelyiségeket, amiket inkább a Manhattan-sziget körüli sétahajózás vendégei használnak.
A ponton előtt egy kapu fölött ki van írva: írták, hogy HIDROPLÁN, az utasnak húsz perccel az indulás előtt ott kell megjelennie. A beszállítást a személyzet intézi. Úszómellényt nem adnak az utasokra, de ezt az eljárást én nem tartom jónak.
A kikötő a harmincas években La Guardia polgármester rendeletére létesült, aki a repülés nagy barátja volt, ezért is viseli New York egyik repülőtere ma az ő nevét.
Városnézés, charter, hétvégi utak Hamptonba
Napjainkban leginkább két légitársaság hidroplánjai repülnek ide vagy indulnak innen. Az egyik társaság egy magyar származású szállodalánc-tulajdonosé, André Balázsé, akinek két szállodája is üzemel a környéken. Ő a hotellakók számára biztosít városnézési és charterszolgáltatást, háromszáz kilométeres sugarú körben maximum 9 utasból álló csoport bármit megnézhet.
A piros Stndair Cessna Caravan kétéltű hidroplán ezen kívül hétvégeken menetrend szerinti járatokat is teljesít Hampton szigetére, ahol a New York-i tehetősebb polgárok nyaralói is találhatóak. A hidroplánok a strandokon kötnek ki, bár kérésre a társaságot a saját vízparti villájához is elviszik.
A jegyár előre ilyenkor elég borsos, fejenként 500 dollár egy útra oda vagy vissza, emiatt viszont nem kell pár órát a csúcsforgalomban araszolni. André Balázs próbálkozott szuper last minute jeggyel is, húsz perccel az indulás előtt ketten 29 dolcsiért is felszállhattak.
A hétvégi irányt a Fly the Whale, a Repülő Bálna légitársaság is kínálja, szintén ilyen áron. Péntek délutáni és hétfő reggeli járataik általában tele vannak. A Cessna Caravan itt sem visz többet tíz utasnál. Ők a telet Floridában, a Bahamákon és a Karib-tengeren repülik végig, jachtokra is szállítanak utast, több hidroplánjuk és szárazföldi gépük is üzemel.
Sokan járnak a városból a fővárosba ügyet intézni úgy, hogy reggel mennek, este jönnek. A távolság csak légvonalban kicsit több mint 300 kilométer. Egy óra Manhattanből kocsival a reptér, hozzá két óra várakozás ott a beszállásig, majd fél óra repülés és újabb óra a reptérről be a főváros központjába. Ennek ellenére naponta több mint 3000 utas repüli a távot rendszeresen.
A Repülő Bálna légitársaság elnökasszonya tavaly nyáron gondolt egy merészet és új formációban a képen láthatóan hidroplánt ajánlott az útra. Az utas Manhattanben 20 perc alatt már a hidroplánban ül, egy erős óra a repülés, bár a fővárosban most még csak betonra ereszkedhetnek le, a városba még be kell utazni. De Boston felé már szervezik a vizes leszállást a város központjában.
Szerintem a 700 dolláros egyúti ár ellenére az üzleti utazók körében versenyképes lesz a szolgáltatás. Akár napi több járattal, vagy húsz személyes gépekkel is megélhetnek, ha központtól központig repülnek. Nem beszélve az élményről, amikor az utasok a felhőkarcolók közelében ereszkedhetnek le a vízre.
A képen a Dornier Do-X óriáshidroplán, a hidroplánok aranykora egyik szimbóluma a harmincas években New Yorkban.
Ajánlom ehhez a HIDROPLÁNOK, Lesz-e újabb aranykor frissen megjelent e-könyvemet, amely a két évi blogtermés előszava is egyben.
