A Finn Meteorológiai Intézet tanulmánya szerint a jeges-tengeri jég albedója (fényvisszaverő képessége) az elmúlt három évtizedben folyamatosan csökkent. A tanulmányt 2013. augusztus 4-én publikálták a Natural Climate Change folyóiratban.
A nyári hónapok folyamán a Jeges-tenger jegének kiterjedése szabályozza a régió sugárzási egyensúlyát, ezért fontos az albedó szerepe az északi-sarki klíma alakulásában. A fényvisszaverő-képesség csökkenése azt jelenti, hogy a beérkező napsugárzást nagyobb százalékban nyeli el a jég, ezáltal felgyorsul az olvadása.
A tanulmány huszonnyolc éves idősort vizsgált meg, amely a poláris térség fölött elhaladó időjárási műholdak méréseiből állt össze. Az adatsort a Meteorológiai Műholdak Hasznosításának Európai Szervezetének Éghajlat-megfigyelő Munkacsoportja készítette.
Az adatokból egyértelmű trend mutatkozik: az átlagos albedó a Jeges-tenger északi területén, beleértve a nyílt vizet és a tengerjeget egyaránt, minden nyári hónapban (májustól augusztusig) csökken. Elsődlegesen ennek következménye, hogy zsugorodik a jégsapka. Amikor az elemzés alatti területeket csak jég borította, az egyenértékű albedócsökkenés csak június és augusztus között volt érzékelhető. Ez azt jelenti, hogy a megmaradt tengerjég átlagos fényvisszaverő-képessége szintén csökkent a vizsgált időszak alatt. A jéggel borított tengerfelszín albedója augusztusban évtizedként körülbelül 3 százalékkal csökkent.
A tanulmány azt is megállapította, mik azok a főbb hatások, amelyek szerepet játszanak a tengerjég fényvisszaverő-képességének mérséklődésében. Az eredmények kimutatták, hogy a sarki jégsapka egyre kisebb kiterjedése a legmeghatározóbb ok. További fő befolyásoló tényezők között az emelkedő hőmérséklet és a hosszabb olvadási periódus is szerepel. A jeges-tengeri jégfelszín albedójának csökkenése oka és okozata is a tengerjég változásainak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!