A Holdra csábít a Projekt Akusztik

Ember a Holdon. Itt a Projekt Akusztik egy dalpremierrel. S hogy ennek mi köze migrációhoz? Kiderül!

Egy négyszámos demóanyaggal jelentkezett be nálam a pécsi Projekt Akusztik. Az anyag már akkor megfogott, igaz, én alapból bírom az akusztikus cuccokat is. Főleg, ha dalokban akad némi buké zeneileg és a szöveg szempontjából. Nem baj, ha picit sántít itt-ott, olykor meg-megbicsaklik ez-az, az akusztikus akkor is lehet oltári jó idegnyugtató.

Persze az mindig jó kérdés, hogy vajon ebben az instant zenefogyasztási közegben mennyire van keletje a gitáros, dalszerzős, a füstös kocsmák, a nyári tábortüzek hangulatát idéző muzsikának. Vajon mihez is tud kezdeni egy olyan banda, amely a rosszmájúak szerint elsősorban a szobabölcsészek kulturális igényeit elégíti ki?

Jól kifaggattuk hát a srácokat, akik egy teljesen exkluzív dalpremierrel is kedveskedtek az Ígéretes Titánok lelkes közönségének. Úgyhogy erről is szép hosszan meséltek nekünk.

– A közös zenélés ötlete 2012 nyarán jött. A cél pedig az volt, hogy jó lenne egy kicsit más zenei világba is belekóstolni – kezdtek bele a srácok. Végül egyetlen ötletre épülve felállt a zenekar, két ének és két gitár koncepcióval. A kezdet óta több tagcsere is lezajlott, mire kikristályosodott a jelenlegi formáció: azaz a Bíró Balázs (gitár), Fülöp Márton és Várvölgyi Anita (ének) és Tóth Magdolna (hegedű) alkotta kvartett.

Eleinte főleg feldolgozásokat játszottak, közben a próbákon azon kísérleteztek, hogy megtalálják a saját hangzásvilágukat, amit az első demójukra, úgy tűnik, sikerült összekalapálni.

„Arra is rájöttük, hogy az akusztikus zene nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak lassú, lírai számokat adhatunk elő.”

Épp ezért a dalokat igyekeznek közérthetővé tenni. Saját bevallásuk szerint egyszerű, könnyű dallamokat egyszerűen megfogalmazott, mégis tartalmas szöveggel párosítanak. Mint mondják, pontosan tudják, ma rengeteg zenekar közül választhat a közönség, azonban megfigyelték, hogy általában egy-egy szám és nem egy konkrét album ragadja meg a hallgatók figyelmét.

Persze ilyenkor mindig adott a kérdés, hogy mi is az a plusz buké, amivel egy-egy produkció, formáció egyedi lehet. Mi az a hozzáadott többlettartalom, amellyel egyedi ízt lehet csempészni a zenébe. „Innen ered a projekt kifejezés a zenekar nevében. Igaz, hogy van egy alapformáció, viszont ezt projekt szinten igyekszünk bővíteni. Ezt pontosan úgy kell értelmezni, hogy egy-egy lemezen a későbbiekben szeretnénk együttműködni más zenészekkel, egyedi hangszerekkel és akár zenekarokkal is. Szintén igaz ez a koncertekre is, ahol ezenkívül szeretnénk egyedi látványvilággal egy sajátos atmoszférát teremteni. Ha össze szeretnénk foglalni, talán ettől válik egyedivé, felismerhetővé, mi is az a Projekt Akusztik” – vélik a srácok.

Az alkotási folyamatot kivesézve engem mindig érdekel, hogy egy-egy anyagnak mi a pontos genezise. Hogy s mint állnak össze, és a keletkezésükhöz köthető-e mondjuk valami érdekes sztori. A Projekt Akusztik esetében – mint a zenekar tagjai elmesélték – minden számnak megvan a maga egyedi története, saját tapasztalatok ihletik őket. A Vándor című darabot például egy horvátországi koncert ihlette.

„Furcsa érzés volt, hogy mikor Vörösmartra mentünk zenélni, az emberek hatalmas szeretettel fogadtak minket, de útközben még némelyik épületen jól láthatóak voltak a délszláv háború alatt kilőtt golyók nyomai. Ekkor ugrott be a dal ötlete Marcinak.”

Az Alkotó című számunk – ami egyelőre még csak koncertfelvételként érhető el, de a készülő lemezükön mindenképpen helyet kap – bár elsőre talán nem egyértelmű, egy szülő-gyermek kapcsolatról szól.

A zenekar a magyar nyelv mellett tette le a garast. Mint mondják, azért, mert úgy gondolják, ezzel sokkal több emberhez juthatnak el az országon belül és azon kívül is. A számok többségénél versszerű szerkezettel dolgoznak, ezért fontosnak tartják a rímeket és hogy alaposan megválogassák, miként fogalmaznak a dalszövegekben. Ha azonban a jövőben lehetőségük lenne megjelenni a nemzetközi porondon, szívesen írnának dalokat angol nyelven is, de egyelőre itthon szeretnék megállni a helyüket. Mint megtudtam, az azonban biztosnak tűnik, hogy a lemezen lesz egy angol nyelvű dal, amit koncerten már többször játszottak.

Ami pedig a strófaszerkezet-fabrikálást illeti, az a megállapodás bandán belül, hogy egy-egy szöveg koncepciójával bármelyikük előállhat. Többségében Anita és Marci írják a szöveget, de előfordult már olyan is, hogy mindketten előálltak egy ötlettel, és közösen döntötték végül el, melyik passzol jobban a zene hangulatához.

A csapat eddig több mint húsz számot írt, s az alakuló nagylemezhez ezekből válogatnak. Úgy tervezik, hogy a demó számaival kiegészülve egy tematikus lemezt szeretnének összehozni, így a szelekció is ezen elv mentén zajlik. A felvételek még jelenleg is folynak, azonban úgy gondolják, havonta egy számot jelentetnek majd meg.

– Ezzel az a célunk, hogy megháláljuk a rengeteg szeretetet és támogatást, amit a közönségünktől kapunk. A felvétellel szerencsénk van, mert a demó anyagát és a most lemezre kerülő számokat is baráti segítséggel tudjuk felvenni. Persze azért előfordul, hogy egyik-másik témánál többször neki kell futni a felvételnek, ám még így is jól haladunk, és az új számok közt garantáltan lesznek jóval pörgősebb témák is – mesélték a srácok.

Kérdés persze az is, hogy a „havi egy szám” filozófiának mennyire lehet köze ahhoz, hogy az emberek mostanság már egy háromszámos kislemezt se hallgatnak meg egyben, hanem szinte kizárólag dalfogyasztók, egy-egy darabra repülnek rá.

– Ezt mi is tapasztaljuk. Sajnos mindannyian foglalkozunk mással is a zene mellett, és készülünk a tavaszi koncertekre is. Így csak hetente, kéthetente van alkalmunk nekifutni a stúdiózásnak, a próbáknak. Az ötlet, hogy havonta fogunk megismertetni egy-egy számot, a demó kapcsán merült fel. Mivel az anyagot egyből feltöltöttük a netre, egyik-másik szám elmaradt a többitől és úgy érezzük, hogy időt kell adni a közönségnek az új dalok befogadására. Természetesen nem titkolt szándék, hogy kicsit ez által borzoljuk a kedélyeket – árulták el.

Apropó, új dalok. Itt érkezik a banda zsír új darabja, az Ember a Holdon, amit kifejezetten a titános megjelenésre tartogattak. Mielőtt pedig szépen szétcincálják a dalt, érdemes széthallgatnia mindenkinek, de a további lelkes olvasás aláfestőjeként is remek!

Csak egy picit utólag villant be, hogy a szövegnek – urambocsá! – még némi aktuálpolitikai, közügyi íze is lehet, méghozzá talán sokat asszociálhatnak az idei évet tematizáló migránsválságra.

– Igyekszünk minden számba belecsempészni valami mögöttes tartalmat. Ezzel a számunkkal kapcsolatban gyakran merül fel a kérdés koncerteken, hogy a bevándorlási hullám miatt íródott-e. Erre a kérdésre eddig nem válaszoltunk, de akkor most eláruljuk: a dal már jóval az előtt megíródott, hogy az említett eseményről tudomásunk lett volna, ettől persze nem különül el az eseményektől” – mondták a srácok.

„A szám mondanivalója, számunkra legalábbis, hogy egy eléggé zárt világban élünk. Néha az ember úgy érezheti, hogy kívülről nézi az események sodrát, és nincs ereje, hogy bekapcsolódjon. Nos, a Holdnál messzebbre eső helyet keresve sem találhatnánk, és valljuk meg, azért a kilátás is csodás lehet a Földre.”

Mint mondják, a kezdő strófa: „Egy ember eltévedt a Holdon, kezében kis üvegszilánk”, és a környezet bár elsőre szokatlan lehet, de jellemző, hogy valaki elmerül a problémákban, és azon kapja magát, hogy ahhoz, hogy visszatérjen a környezetébe, először kicsit tükörbe kell néznie, rá kell jönnie, miért is van ott.

Egy picit a logisztikára térve, a szervezés, az előrelépés lehetősége és az érvényesülés mindig is kulcskérdés egy friss csapat esetében. Ez a Projekt Akusztiknál sincs másképpen. „Valóban nem könnyű. Igyekszünk elérni, hogy felfigyeljenek ránk, mert a koncertszervezés rengeteg hasznos időt elvesz. Lehetőségek mindig adódnak, de van is ezzel kapcsolatban egy érdekes történetünk” – kezdtek bele egy valóban tanulságos történetbe, amelyre, úgy hiszem, érdemes minden, tapasztalatokkal s ebbéli rutinnal nem rendelkező bandának odafigyelnie.

„Megkeresett minket egy úriember, aki felajánlott egy országos turnét ismert zenekarokkal, egy adott összegért. Természetesen örültünk, már tervezgettünk, mikor felmerült, hogy sürgősen pénzt kellene utalnunk. Nos, ekkor megkérdeztük, mi a garancia, hogy ezért megkapjuk a lehetőséget, és felvetettük, írjunk szerződést. Az érdeklődés rögtön alábbhagyott, sőt a turné állítólagos szervezője azóta sem adott érdemleges választ.”

Mint mondják, van tehát csapda bőven, ugyanakkor úgy vélik, ha egy zenekar igyekszik mindent legálisan csinálni, akkor nincs mitől félni. „Voltak fesztiválok tavaly nyáron, mint például az Utcazenészek Versenye Egerben vagy a Szatmárnémeti Utcazene Fesztivál, ahonnan rengeteg támogatást, reklámot kaptunk. Szóval e téren nem panaszkodhatunk, főleg, hogy mindkét helyre vissza is hívtak minket jövőre. Az is igaz persze, ha holnap kopogtatna egy koncertszervező, esetleg lemezkiadó cég, nem zavarnánk el, de akárhogy alakul, ütjük a vasat, és nem adjuk fel” – meséltek az ellenpólusról is egy kicsit.

Ami pedig az egyéb médiamegjelenéseket, rádiós játszásokat illeti, a Projekt Akusztiknak is meg kell vívnia a maga háborúját. „Helyi szinten nagyon nehéz érvényesülni. Közismert, hogy Pécsett rengeteg sikeres és tehetséges zenekar van, amelyek ma már a hazai sajtó ikonikus szereplőivé váltak. Ha a helyi adók nem is, azért a Miskolci Civil Rádió élő interjú keretében játszotta a demót, és készült már velünk több tévés interjú is. Tavasszal például egy egész komoly anyag is felvételre került, bízunk benne, hogy abból is kisül valami. Az országos nagy rádiók is kaptak a demóból, de eddig még nem volt visszajelzés ezzel kapcsolatban” – kaptunk gyors összegzést a popdarálóról.

A zenekarban egyébként mindenkinek megvan a szerepe. Klasszikus, bandán belüli diktatúráról (Haha!) tehát nem lehet beszélni, ám úgy ítélték meg, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor szükség van egy vezetőre, ha gyors döntést kell hozni például egy fellépéssel kapcsolatban. Ez pedig jelenleg Marci feladata. „Ez azonban korántsem teljhatalmat jelent. Inkább egy amolyan békéltető, szószóló szerep. Ezenfelül leosztottuk egymás közt a feladatköröket. Anita például a dizájnmunkákért felelős, míg Balázs végzi a honlap és a Facebook-oldal moderálását és karbantartását. A fontosabb dolgokról pedig mindig közösen döntünk. Havonta rá szokott menni egy próbánk, hogy összeülünk és megbeszéljük az aktualitásokat” – avattak be a srácok.

Ami a jövőt illeti, erről gyakran folyt diskurzus. Balázs és Marci munka mellett csinálják, Anita pedig, ugye, egyetemre jár, Kaposváron.

„Inkább arról az oldalról fogtuk meg a kérdést, hogy a zenekar vajon a tagok miatt vagy a közönségért létezik. Mi abszolút úgy gondoljuk, a közönségért. Ha egyikünk kiesik, ahogy erre már korábban is akadt példa, akkor a kilépő tag keres egy megfelelő személyt a helyére, hiszen a zenekar mindegyikünknek szívügye. A Projekt így minden egyéb mellett inkább rugalmasságot, mint időszakos dolgot is jelöl. Persze így is eljöhet a pillanat, amikor a zenekar nem működik tovább, de abban mindenki teljesen biztos lehet, hogy amíg elbírjuk a gitárt és a mikrofont, addig folytatni fogjuk.”

Ez a beszéd! Mi pedig robogunk tovább a pécsi gyorson. Előre!

Ha magatokra ismertek, és úgy érzitek, ti is ilyen előadók, zenekarok vagytok, írjatok nekünk a [email protected] címre! Szívesen vesszük, sőt örülünk neki. Ha tudtok olyan bandát, amelyben valóban ott az a bizonyos sansz, írjatok! Nagyon érdemes követni a közösségi oldalainkat is (Facebook, Tumblr, Instagram és Twitter), ahol további hasznos információkról, hírekről, egyéb érdekességekről, koncertajánlókról lehet olvasni, illetve a hét zenekarának kampányát is itt lehet figyelemmel kísérni.

U. i.: Kedves zenekarok, jelentkezők! Nem hittem, hogy ennyire gyorsan ilyen népszerűek leszünk, aminek örülünk, ám ezzel párosul az, hogy a sok jelentkező miatt türelemmel kell lennetek. Fontos ugyanakkor aláhúzni, hogy szinte kivétel nélkül mindenkinek lehetőséget adunk, ám az „egy hét, egy zenekar” elvéhez ragaszkodunk, és mint írtam többször is, ennek épp a riportos, emberszagú közelség a lényege, nem a darálós, agyatlan „Ctrl+C, Ctrl+V” hentesmunka. Csüggedni tehát még csak véletlenül sem szabad, annál inkább követni, figyelni és jó zenéket hallgatni tehetséges magyar zenekaroktól. Nagyon nagy köszi nektek! Senkit sem hagyunk el, még csak véletlenül sem!