Kinyírta a gimis álmokat a Kipu

Gimis álmok mentek a levesbe a Kipu miatt. No, de miféle állatfajta ez a fura trió? Mutatjuk!

A dalok megírásának folyamata számonként változik. A legtöbbször a próbán születnek az ötletek, de voltak már otthonról hozott témáik is. Mivel az elején egyfolytában próbáltak, az otthoni zenélgetésre nem is nagyon maradt idő, így kialakult ez a munkafolyamatuk.

Mint megtudtam, most már azért az otthoni, számítógép előtti pepecselés, demózgatás is képbe került, mégis a legjobb dolgok továbbra is a próbán öltenek testet. Dalonként persze változó az az idő, amíg egy-egy darab elkészül. A Dömper című számuk például nagyon gyorsan megszületett. Akkor jött az az ötlet, hogy írjanak dalt drop-D-ben. „Elkezdtem pengetni azt az egy hangot ebben a ritmusban, és Bobó már érezte is, mit kell ütni. Egy próba alatt megszületett a dal. Ezért is az egyik kedvencünk” – mesélte Gyula.

A szövegeket amúgy az énekes-gitáros írja, amelyek – ahogy mondta – a saját érzelmi világát tükrözik. A zene adja meg az irányt, és ennek megfelelően készül rá a szöveg.

„A magyar nyelvű dalszövegírás egyértelmű volt, mert nagyon szeretem a magyar nyelvet, lehet vele játszani. Az angollal is, de ha valami nem az anyanyelved, akkor nem is fogod tudni úgy használni. Az angol szövegírás könnyít az énekelhetőségen, de nagyon kevés magyar zenekart tudnék mondani, akiknek ez jól áll. Ahol viszont ez zsigerből jön, ott miért ne használnák? Egy hamis ének vagy egy semmitmondó szöveg angolul és magyarul is rossz” – véli Gyula.

Mostanában gyakran elfelejtettem, de a Kipu esetében is észnél voltam már, és nem hagyhattam ki azt az érdekes aspektust, hogy vajon a zenekaron belül demokrácia vagy diktatúra uralkodik. Van egy frontember, aki fazont, nyomvonalat szab a csapatnak, vagy hogyan születnek meg a döntések?

Mint Gyula elmondta: „Ez nehéz kérdés, mert nálunk nem beszélhetünk hierarchiáról, hanem személyekről, akiknek megvannak a maguk kis harcai. Talán lehet ezt demokráciának hívni. Inkább azon vagyunk, hogy a dal legyen az első helyen, és ahhoz, hogy az a lehető legjobban sikerüljön, félre kell tenni néha az egót. Néha nekem, néha Attilának. Talán az a szerencsénk, hogy csak hárman vagyunk.”

Régen amúgy jóval többször, mostanában hetente egyszer-kétszer járnak le pár órára próbálni. Emellett ugyanis mindenkinek zajlik a saját kis élete is. Otthon viszont sokat foglalkoznak a zenével a próbákon kívül is, a hangjegyek kavalkádja így továbbra is igen jelentős szerepet tölt be a mindennapjaikban.

S mi a helyzet az érvényesüléssel? Segítség vagy épp átok a több, országos ismeretséget is elért banda alapbázisának számító Pécs ebből a szempontból? „No, igen, a zenekar kicsit megtorpant az utóbbi időben, nem is nagyon próbálkoztunk reflektorfénybe kerülni. A helyzet az, hogy nem is nagyon erőltetjük ezt” – mesélték a srácok

„Persze jó lenne ezreknek játszani, de nem ez a lényeg. A zenénkkel beszélgetést szeretnénk folytatni a közönséggel, és ehhez az kell, hogy amit csinálunk, az legyen hiteles és a lehető legjobb.”

A srácok szerint az internet lehetőséget ad, hogy a zene bárkihez eljusson, a koncerteken pedig odateszik magukat, ahogy tőlük telik. Azt vallják, a lehetőség mindenkinek adott, a kérdés az, hogy egy bandának mi a célja a zenével.

Mint mondták, a „csináld magad” kifejezés helytálló rájuk nézve. Jelenleg főleg Attila foglalkozik a szervezéssel. Úgy vélik, a pécsi közeg pedig nem is lehet kérdés, hogy előnyt jelent, mindig van inspiráció, mindig van kitől tanulni.

„A zene szeretete itt egyfajta kapocs, bár lehet, ez kicsit nyálasan hangzik, de így van. Az biztos, hogy nincs szó semmilyen versengésről a zenekarok között, mindenki örül a mások sikereinek.”

Ha pedig örömködés, lassan összeáll az új Kipu-lemez. Mikor idén májusban először beszélgettünk, még az őszt lőtték be célként a srácok, ám most úgy néz ki, 2016 tavasza lesz belőle. „A dalok 90 százalékos készültségi szinten állnak, a végső simításoknál tartunk, de már most érezzük, hogy nagyon erős anyag lesz. Ezért is szeretnénk minél jobb minőségben rögzíteni őket, ennek a mikéntjeit próbáljuk most kiötleni. Végre elkezdtük megtalálni az igazi hangunkat, mindenféleképpen szeretnénk, ha ez a hanganyagon is érezhető lenne” – összegeztek a fiúk.

Ami pedig a rádiós lejátszásokat illeti, az új anyaggal szeretnének nekifutni, akár az MR2 Petőfi rádiónak, de akkor sem szomorkodnak, ha nem sikerül.

– Szerencsére minket gyakran megtalálnak már, nem mondhatnánk, hogy könyörögnünk kell egy fellépésért, de ennek az oka a 30Y-nal és Vad Fruttikkal közös turnéállomásokban keresendő. Vendégeskedtünk a Kiscsillag, a Supernem és a HS7 koncertjein is, így az alapvető ismertség már megvan – avattak be a koncertrutinjukba.

„A fesztivál más tészta, a Fishing On Orfűn már a kezdetektől ott vagyunk minden évben, szívünknek nagyon kedves a fesztivál. A FEZEN és a Pannónia Fesztiválon is megfordultunk többször, de a többire még nem sikerült eljutni előadóként. Ez például valami, amin változtatni kell.”

Az elmúlt közel egy évtizedben voltak időszakok, amikor elgyengültek, de az alapelv, hogy addig csinálják, amíg élvezni tudják a közös zenekarozást. Most fontolgatják egy új tag bevételét, de – ahogy bevallották – ez kemény dió egy ilyen régóta trióként működő zenekarnál.

Az új arcnak ugyanis nemcsak zeneileg, de emberileg is bele kell férnie a kis családjukba. Most a keresés fázisában vannak, aztán majd meglátják, hogyan tovább. „Mondjuk az új dalok felvétele mellett nem lesz sok időnk összeszokni senkivel” – zárták rövidre az áramot a skacok.

Mielőtt pedig mi is zárjuk Miki mókatárát, ne feledjétek: Kipu november 28-én a székesfehérvári Nyolcas Műhelyben, majd december 10-án a Mikában! Ahoj!

Ha magatokra ismertek, és úgy érzitek, ti is ilyen előadók, zenekarok vagytok, írjatok nekünk a [email protected] címre! Szívesen vesszük, sőt örülünk neki. Ha tudtok olyan bandát, amelyben valóban ott az a bizonyos sansz, írjatok! Nagyon érdemes követni a közösségi oldalainkat is (Facebook, Tumblr, Instagram és Twitter), ahol további hasznos információkról, hírekről, egyéb érdekességekről, koncertajánlókról lehet olvasni, illetve a hét zenekarának kampányát is itt lehet figyelemmel kísérni.

U. i.: Kedves zenekarok, jelentkezők! Nem hittem, hogy ennyire gyorsan ilyen népszerűek leszünk, aminek örülünk, ám ezzel párosul az, hogy a sok jelentkező miatt türelemmel kell lennetek. Fontos ugyanakkor aláhúzni, hogy szinte kivétel nélkül mindenkinek lehetőséget adunk, ám az „egy hét, egy zenekar” elvéhez ragaszkodunk, és mint írtam többször is, ennek épp a riportos, emberszagú közelség a lényege, nem a darálós, agyatlan „Ctrl+C, Ctrl+V” hentesmunka. Csüggedni tehát még csak véletlenül sem szabad, annál inkább követni, figyelni és jó zenéket hallgatni tehetséges magyar zenekaroktól. Nagyon nagy köszi nektek! Senkit sem hagyunk el, még csak véletlenül sem!