Visszacsempészte a ’80-as éveket a Fénykorom

Nem kellett sokat várni, a ’80-as évek megérkezett. Terítéken az egyik első titánunk, a Fénykorom.

Az alkotómunkáról szólva Attila elmesélte, hogy a dalok főleg közös dolgozószobás stúdiómunkálatok során csiszolódnak össze, tehát nem próbákon készülnek. A menetrend pedig legtöbbször így néz ki: Gábor, pendrive, Attila, pendrive, Gábor, Attila, majd pedig meghallgatják és örülnek.

A dalszövegeket amúgy Attila írja. Néha-néha pedig Gábor kicsit átkölti, ha a zene úgy kívánja. Azonban ezekben sincs kötöttség, bár az mindig szempont, hogy legyen mondanivaló. „Mivel a mi közönségünk magyar, ezért a magyar nyelv is kézenfekvő volt számunkra. Annak ellenére, hogy manapság már sokan »törik« az angolt is, a mondanivalót kevesebben értenék; kifejezni, előadni pedig mi magunk sem tudnánk angolul. Bár felmerült, hogy egy-két slágeresebb dalunkat felvesszük angolul is, le is fordítunk már néhány szöveget, de meglátjuk még, hogyan tovább azokkal” – avattak be a srácok a saját – magyar kontra angol nyelvű – „háborújukba”.

Ha pedig alkotás, külön a titános hétre érkezett meg a csapat vadonatúj, háromszámos, patent kislemeze. A Szépséges pedig épp a cikkünkkel egy időben lett éles, úgyhogy uccu neki, lehet szépen rogyásig hallgatni!

S hogy a számok miként is álltak össze:

„Már pár hónapja nem csináltunk semmi újat. Kellett egy kis lendületet vennünk. A közben összegyűlt ötletekből elhatároztuk, hogy belátható időn belül leteszünk valamit az asztalra. Gondoltuk hát, legyen egy háromszámos EP, a Titánok pedig adott egy határidőt. Úgyhogy íme, elkészült!”

Már csak azt remélem, nem voltunk túl kemény despoták. Ha azonban a végeredményt nézzük, szerintem megérte.

Amúgy a csapatnak az alkotást egyelőre könnyebb leszervezni, így most ez az erősebbik oldaluk. Ahogy azonban megjegyezték, „a zene lényege mégiscsak az, hogy előadjuk azt, élőben játszani mindig plusz töltettel bír, és a közönség reakciói is sokat hozzátesznek, ami mindig is nagy motiváló erő”.

Az persze sok banda esetében alapkérdés, hogy vajon a tagok, akik gyakran „jó munkásemberek”, mennyit tudnak foglalkozni szerelemgyerekükkel, s hogyan jönnek össze a próbák?

„Folyamatosan küzdünk. Családos emberek vagyunk, gyerekek és a munka mellett bizony hobbi szinten már nagyon kevés idő jut erre. Bár most mintha kicsit változna a helyzet. Egyrészt Gábor az énekesi feladatokat egyre bátrabban vállalja magára. Másrészt most talán jobban tudunk időt szakítani a próbákra, így ezeket is szépen be tudjuk ütemezni.”

Ez persze még inkább megnehezítheti egy-egy feltörekvő banda dolgát, hiszen látjuk, aki nem csókos, nem fekszik valahol, valakinél, akkor gyakorlatilag vért kell mindenkinek izzadnia, ha 1.0-ról akár csak 1.1-re akar lépni.

„Teljes egészében csináld magad módon próbálkozunk. Több-kevesebb sikerrel. Elég sok kiírás van, ahol amatőr zenekarok próbálkozhatnak, bár egy-egy ilyen tehetségkutató nem sok mindent hoz, azért lelkesen beküldjük az anyagunkat a legtöbbre. Nagyobb közönséghez eljuttatni a zenénket nem könnyű feladat” – mesélt tapasztalataikról Attila.

A rádiók nem kevésbé kemény diók. A zenekar Ha volna című dala (amely erre az EP-re is felkerült bónuszként) ment pár hónapig a paksi Fortuna Rádióban. Mint azonban megjegyezték, a rádiók nagyon válogatósak. „Az is igaz, hogy a felvételeink is saját erővel készülnek. Főleg a korábbiak nem is szólnak megfelelően egy rádiós játszáshoz. Persze igyekszünk fejlődni ezen a téren is, és ez remélhetőleg segít majd a rádiókba kerülésben is” – vallottak önkritikusan a technika ördögeiről a srácok.

Ha pedig élő, ami ugye mindennek az omegája, a tagok a kevés próba miatt egyelőre még nem érzik patent késznek az élő produkciót, ezért fesztiválokra még nem is igazán próbálkoztak be. Mint mondták, amúgy is nehéz dió, rengeteg jó és még több lelkes zenekar igyekszik érvényesülni.

Persze a Fénykorom sem adja fel, főleg, mert a tagok között nagyon jó az összhang, jól megy a munka, és nem érzik, hogy kifogynának az ötletekből, sőt!

Ami pedig a közeljövőt illeti, november 13-án a kalocsai Arizonában lép fel legközelebb a csapat, illetve januárra is terveznek egy koncertet. S mint megjegyezték, ha ezek jól sikerülnek, akkor jöhet majd egy komolyabb szervezés. Jöjjön!

Ha magatokra ismertek, és úgy érzitek, ti is ilyen előadók, zenekarok vagytok, írjatok nekünk a [email protected] címre! Szívesen vesszük, sőt örülünk neki. Ha tudtok olyan bandát, amelyben valóban ott az a bizonyos sansz, írjatok! Érdemes követni a közösségi oldalainkat is (Facebook, Tumblr, Instagram és Twitter), ahol hasznos információkról, hírekről, egyéb érdekességekről, koncertajánlókról lehet olvasni, illetve a hét zenekarának kampányát is itt lehet figyelemmel kísérni.

U. i.: Kedves zenekarok, jelentkezők! Nem hittem, hogy ennyire gyorsan ilyen népszerűek lettünk, aminek örülünk, ám ezzel párosul az, hogy a sok jelentkező miatt türelemmel kell lennetek. Fontos ugyanakkor aláhúzni, hogy szinte kivétel nélkül mindenkinek lehetőséget adunk, ám az „egy hét, egy zenekar” elvéhez ragaszkodunk, és mint írtam többször is, ennek épp a riportos, emberszagú közelség a lényege, nem a darálós, agyatlan „Ctrl+C, Ctrl+V” hentesmunka. Csüggedni tehát még csak véletlenül sem szabad, annál inkább követni, figyelni és jó zenéket hallgatni tehetséges magyar zenekaroktól. Nagyon nagy köszi nektek! Senkit sem hagyunk el, még csak véletlenül sem!