Sóley: egy jó fej lány Izlandról

Milyen esélyei vannak egy kezdő zenekarnak Izlandon? Erről s a lehetőségekről beszélgettünk Sóleyjal.

– Ezek szerint akkor Izlandon a közönség figyeli az új hangokat, követi az eseményeket?
– Izlandi zenekarok esetében sokszor előfordul, hogy a helyiek akkor kapnak észbe, amikor az adott előadó, banda már külföldön ismertebbé vált. Itt vagyok például én. Engem kábé nem ismer senki otthon, miközben telt házas koncertet adok itt, az A38-on is. Ez kész őrület! Mivel nem nagyon játsszák a dalaim otthon a rádiók, ezért nem is igen ismernek. No jó, persze tudják, hogy ja, te vagy Sóley, de mindössze ennyi. Ez vicces, de elvagyok vele.

– Hogyan lehet ez? Mármint miközben Nyugat- és Közép-Európában ilyen népszerű vagy, addig saját hazádban alig ismernek?
– Az a helyzet, hogy egy átlag izlandi nemigen hallgat például Björköt, mert túl fura nekik a zenéje. A többség nálunk is az unásig ismételt számokat nyúzza, s ugyan vannak, akik a kísérleti zenékre gerjednek, de azért ez nem általános.

– Akkor ezek szerint a rádiós lejátszás kulcsfontosságú lehet?
– Igen. Egy átlagos izlandi zenefogyasztó számára mindenképp.

– Közép-Európában is érződik, hogy a könnyűzenét óhatatlanul is rengeteg külső hatás éri innen-onnan a nagyvilágból. Főleg Nagy-Britannia és az Egyesült Államok irányából. Hogy áll ez Izlandon?
– Ez nálunk is abszolút érződik. Mivel mi egy olyan szigeten élünk, ami Európa és Amerika között fekszik félúton, ezért mindkét irányból érnek minket is hatások. Mégis azt mondanám, az izlandi bandák a saját útjukat, hangzásukat keresik, s nem egy brit vagy amerikai csapat klónjai. Én is azt szeretem, ha egy formáció egyedi hangzást hoz, új dolgot tesz le az asztalra.

– Ha egy picit rád fókuszálunk, tudom, nehezen összehasonlítható, de szólóban vagy egy zenekarban könnyebb érvényesülni, bemutatni, promótálni a zenéd?
– A szólóra jobban kell koncentrálnom. A zenekarban még fiatalabb voltam, s ha fogalmazhatok így, a buli hajtott. Ha tehát erre gondolok, jobban kell törődnöm a saját anyagaimmal.

– Érdekel, hogy hogyan állsz az ingyenes letöltésekhez? Támogatod, netán ellenzed a dolgot?
– Ez nehéz, főleg, mert minden gyorsan változik. Mondhatja az ember, hogy csináljuk régimódin: adjunk el CD-ket, lemezeket, miegymás, de az idők változnak. Azt hiszem, az előadóknak meg kell békülniük ezzel, mert nehéz harcolni a jövővel. Azt is fontosnak tartom, hogy a fiatalabb generációknak talán picit jobban kellene tisztelniük az előadókat. Mert ezzel a nagy ingyenes letöltéssel azt hiszik, hogy a zene úgy nő, mint a fa, s a dalok egy éjjel alatt stúdiókészek lesznek. Közben nagyon nem! Elképesztő munka áll egy-egy anyag mögött, amit tisztelni kellene.

– Ezen a nyomvonalon maradva, a Radiohead frontembere, Thom Yorke nemrég azzal kavarta fel az állóvizet, hogy igen brutálisan nekiment a YouTube-nak, mondván, a videomegosztó egy csomó pénzt keres, miközben a szerzők ebből alig látnak viszont valamit. Mi a véleményed erről? Nálad hogy van ez?
– Hm, nekem is van olyan dalom a YouTube-on, ami 20 milliós nézettség felett jár, s látod, mégsem vagyok milliomos

– Haha! Komolyan nem kapsz érte szinte semmit?
– Hát, kapok valami 0,000 eurócentet lejátszásonként, de ez őrülten kevés. Egy csomó megosztón kérnek havidíjat a felhasználóktól, miközben ebből maga az előadó szinte semmit sem lát. Többet kéne visszaosztani a szerzőknek, hogy ne érezzék már magukat olyan nyomorultnak. Főleg, hogy nekünk is ki kell fizetnünk a számláinkat. Ezért roppant kellemetlen, hogy más lehetőségek után kell néznünk, hogy némi forrást kapjunk az alkotómunkánkért.

– Pont ezért kérdeztem. Mert azt látjuk, hogy még így is oltári nehéz feladata van egy feltörekvő csapatnak, mialatt az „ipar” többet rak zsebre, mint ők maguk.
– Igen. Valóban furcsa, ahogy a világ így darabokra hullott, és azt látjuk, míg egyes bandák tök jól profitálnak az egészből, jól tudnak érvényesülni, addig sok tehetség kallódik. Ez szomorú. De bízzunk a legjobban, hisz annyi jó zene vesz minket körbe a világon.

Érdemes követni minket Facebookon, Tumblren és Instagramon is.