A betyárvilágba repít a Kuttya

Saját fesztiválja után itt a Kuttya! De hogy a banda miként kötődik az olaszliszkai tragédiához, kiderül.

Ám ahogy Levente nekem elmesélte:

Nagyot fordult a világ a kilencvenes évek óta, és nem én mondom először, hogy átrendeződött a zenei piac. Nincs az a klubélet, ami volt, de hát Keith Richards szavaival élve mást nem nagyon tehetünk, „csak játszunk, és reméljük a legjobbakat”!

Pedig a debreceni banda is kifejezetten élvezetes hangulatot tud teremteni zenéjével. Én például nem vagyok ennek a népdalokból is építkező etnofolknak a hatalmas fanatikusa, de például a csapat Béke és Szabadság című száma nagyon nagy kedvencem, s nemcsak a kemény társadalomkritikus szövege miatt. Ahogy ez a számaikon végigvonuló, hortobágyi betyárok világát idéző hangulat is feléleszti bennem a dacos döbrögit.

– Az alapötlet a kezdetektől annyi, hogy olyan zenét kell játszani, amibe semminek nem kell bekerülnie vagy abból kimaradnia csak azért, hogy valamilyen stílusba beleférjen. Emellett mindig vonzódtunk a népzenéhez, úgy az egyszerűsége, mind a tökéletessége miatt – ismertette a koncepciót Levente.

Épp a folkos vonal, és a hangulat miatt is húztam egy leheletfinom hullámos egyenlőségjelet a Kuttya s a húszéves jubileumát nemrég egy tényleg remek A38-as koncerttel ünneplő Kerekes Band között. Az énekes-gitáros szerint a Kerekestől talán annyiban különböznek, hogy nem használnak népi hangszereket, hanem egy pop-rock hangzásban szólal meg a zene, amit hasraütésszerűen kevernek bármivel.

Levente úgy véli, az is jó bukét ad a zenéjüknek, hogy nemcsak szövegében, hanem a zenei élményt tekintve is próbálnak elgondolkodtatni. Igyekeznek úgy játszani, hogy az is elégedetten mehessen haza, aki nem csak bulizni megy egy koncertre. Saját bevallásuk szerint pedig azon zenekarok táborát erősítik, amelyek az alkotási folyamatot is élvezik.

Én például külön szeretem, ha egy-egy dalban akad olyan rész, amelyik 30 másodperc, de tudom, hogy két teljes próbánk ráment. Abban benne van a munka rendesen, és általában ez hallatszik is. Minden számunk egy történet. Mindegyik mögött áll egy személy, egy mese, egy titok Még az instrumentális dalunk esetében is!

– avatott be a részletekbe az énekes-gitáros.

Ez a szövegekre is igaz, amelyek túlnyomó hányadát ő írja, de a csapat korábbi billentyűse, Sárvári Géza vagy épp a jelenlegi dobos, Laci keze is benne van olykor a sorokban. Mint megtudtam, mindig van egy központi téma. „Néha csak egy lány vagy egy érzés, de gyakran engedek meg társadalomkritikus hangot is magamnak” – mondta Levente.

A csapat a saját magát menedzselők népes táborának is lelkes tagja. „Sajnos egyikünk sem az a cápa típus, és ezért többet foglalkozunk a zenével, mint az üzlettel, ám a könnyűzenei pályázatokon azért el szoktunk indulni, többnyire kevesebb sikerrel” – meséltek tapasztalataikról.

Ennek ellenére a srácoknak saját fesztiváljuk is van. Ez pedig, akárhogy is nézzük, elég menő! Ráadásul épp múlt szombaton ment le a hetedik Kuttya feszt. S hogy mi fán is terem eme remek csődület, a srácok így meséltek:

A Kuttya fesztivál koncepciója éppen az, hogy az igényes, emberek által alkotott zenéket népszerűsítsük úgy, hogy több bandát hozunk össze egy estére, alacsony beugróval, pont azért, hogy a valódi zene rajongói jöjjenek össze, és hallgassanak mindenféle műfajt. Eredetileg csak olyan zenekarok léptek fel, amikkel volt közös tag, aztán bővült a csapat baráti körre.

Az ideiről pedig a rendezvény után így beszéltek: „Be voltunk egy kicsit ijedve a létszám miatt, mert a Facebook-eseményt nem túl sokan igazolták vissza. Hála Istennek, csalódnunk kellett. Közel telt házzal ment le a buli, és megvolt a koncertjeinkre jellemző igen nagy szórás mind nemek, mind életkorok tekintetében. Figyelő, értő, remek közönségünk volt, ezúton is köszönjük nekik!”

Ez azért is pozitív visszajelzés, mert nekik is vért kell ugyanis izzadniuk ahhoz, hogy felkerüljenek egy-egy fesztivál fellépőlistájára. Mint megtudtam, mindig igyekszenek, de nem könnyű. Levente – ahogy erről én is kismilliószor írtam már és morogtam érte – ugyancsak úgy látja, ha valaki kereskedelmi alapon csinál fesztivált, akkor törvényszerű, hogy kerülni fogja a kockázatot, és akár saját ízlésével nem feltétlenül összhangban olyan produkciókat hív meg, amelyek behozzák a közönséget.

„Kevés olyan szereplő van a piacon, és nemcsak a fesztivál-, hanem a teljes zenei piacon, mint például az Ígéretes titánok, amely az értéket keresi a műfajban.”

A fesztiválhoz hasonlóan a rádiós dolgok is kemény fejtörők. „A helyi rádió szokott minket játszani, de országos adóba bekerülni azzal, amit mi játszunk, szinte lehetetlen. És ebben semmi vádaskodás vagy sértettség sincs. Nem vagyunk az a 2 perc 30-as közönségslágereket szerző csapat. El kell fogadni” – véli a Kuttya frontembere.

A srácok pedig még csak véletlenül sem csüggednek, sőt! Az új kvartett összeszokási folyamata, azaz a meglévő dalok mellett alakul az új anyag is. Mint megtudtam, egy kislemeznyi anyag már összegyűlt, de ahogy viccesen megjegyezték, lehet, mire összejön a felvételhez szükséges pénz, addigra már egy újabb nagylemez lesz belőle.

A koncertek mellett a csapat tavasz végén szeretné megismételni a 2013-as erdélyi miniturnéját, aminek sikeréért mi is szurkolunk. S reméljük, az új Kuttya-anyagokról is beszámolhatunk majd!

Mikor Levente először arról beszélt nekem, „sajnos kellett már emlékdalt is írnom egy olyan dolog miatt, ami akkoriban sokakat kavart fel Magyarországon”, nem is sejtettem, milyen megrázó, tényleg azóta is komoly, a magyar társadalomban a mai napig is jelenlévő élmény is kapcsolódik így a zenekarhoz. „Szögi Lajos személyes jó barátom volt, és a halála után, a lányai kérésére készült a Ballada című számunk” – tudtam meg Leventétől, aki még azt is elárulta, az édesapja temette a 2006. október 15-én Olaszliszkán bestiális módon meglincselt tiszavasvári földrajz-biológia szakos tanárt. Ilyen fájó emlékek felbukkanásakor pedig nincs, mit írni, hanem a szavak helyét átveszi a csendes megemlékezés.