Valahogy így kezdődhetett az izmusok kora is jó bő egy évszázada, amikor az számított nagyvárosi menő hipszterségnek, ha valaki a Nyugatot szorongatta a hóna alatt valamelyik trendi kávéház teraszán, miközben tipp-topp zsakettjében a rakott szoknyás csajokat kukkolta.
Nos, a Sungazers valami ilyesmit hozott most el nekünk. A Géczi Gergőt rejtő egyszemélyes formáció bemutatkozó anyaga roppant változatos, és éppen ez adja az erősségét. Már az első, ugyancsak nálunk debütáló dala, a Preserved Wings is sokat ígért, most pedig így egyben a tizenegy szám tovább fokozza az izgalmakat.
Már a bemutatkozó cikkében megelőlegeztem Gergőnek a magyar Beck jelzőt, s az Eye Can’t Act névre keresztelt lemezt mostanára már legalább vagy százszor meghallgatva még inkább igaznak tartom ezt a véleményemet. Egyrészt ő is amolyan gitáros-dalszerző arc, másrészt pedig olyan szerteágazó zenei repertoárt gyúrt bele a lemezbe, ami nem igen jellemző. Így a kifejezetten komoly, már-már a csupasz grunge- és a metálzenét idéző gitártémáktól az egészen elektronikus dallamokig szinte minden itt van egy helyen.
Mielőtt pedig elkezdek icipicit elemezgetni, érdemes elindítani a korongot. A hajtás után Gergőt is faggatom pár dologról.
Már az indulás, a Stomach Invader Butterfly gitármenete odavág, s külön tetszik, ahogy fel-le utaztatja a hallgatót dalaival az amúgy a Pixel Cranes duóban is utazó Gergő. Nincs megállás, az impulzusok intenzitása pedig pont annyira diszharmonikus, hogy fenntartsa a folyamatos figyelmet.
S hogy személyes, külpolos énemnek is kedves darabom külön kiemeljem: a kilencedik, Silver Ships című darabban felcsendülő, a nukleáris támadások és egyéb vészhelyzetek esetére rögzített, akkor sugárzandó amerikai elnöki figyelmeztetés hatalmas. Mintha hirtelen egy párhuzamos dimenzióba csöppennénk, ahol Reagan elnök épp arról tájékoztatja a hidegháborút évtizedek óta nyögő lakosságot, hogy „ez itt az amerikai kormány figyelmeztetése, nem gyakorlat”. Egyszerűen óriási!
A lezárás, a Colouring Book For Adults pedig annyira simán lehoz a szerről, mintha csak könnyed kora tavaszi sétára indulnánk a Tisza-parton.