„Kissé szélsőségesebbek és színesebbek lettünk, vannak egészen metálos vagy a korai dolgainkhoz hasonló, táncos dolgok. [ ] Az alap persze maradt a taplópop, reszelős Telecasterek, punkrockos összetettség.”
Így sommázta a Fish! zsír új albumát nemrég egy titános interjúban nekünk a banda porondmestere, Kovács Krisztián. Az Idő van egy nyomokban a nagyvárosi, kivagyi, nyafi, poszthipszter közösségnek beszólogató pörgős cucc, s egy közel egyévesre nyújtott felvezetést követően landolt a húsvéti nyuszi mellé.
A tizenkét számos korongra is felkerülő Egy perc még tavaly áprilisban nálunk debütált, s nagyjából kijelölte a zenekar legfrissebb irányvonalát. A metáltérből igazolt új dobossal, Hámori „Dáci” Dáviddal felfegyverkező Fish! a sokkal kompaktabb Konzervzene után szemmel láthatóan belevetette magát a kettőharmincas slágergyárba. Egymás után jönnek a patikamérlegen kiszámolt dalok, ám korántsem az erőlködés érződik rajtuk.
Mi több, pont arra jó, ami: egy könnyed, nyár- és fesztiválfelvezető harmincöt perc.
Ahogy Kovács „Spanish Necc Wax” Krisztán mondja:
„Nem kell nagy megfejtésekre gondolni, a magunk módján hívjuk fel a figyelmet különböző dolgokra, amelyeknek idejük van: a pillanatok megélése, teendők halogatása, de szó esik környezetvédelemről is.”
Ha pedig konkrét számokról ejtünk pár szót, így első körben három halas anyagot érdemes picit közelebbről is szemügyre venni!
Sose gondoltam, hogy kilenc év után a Fish!-nek sikerül megírnia a kedvenc Fish! számomat. Pedig most épp ez történt. A Gyújtsuk fel ugyanis nálam leváltotta a Magasan száll című korábbi szerzeményüket a privát halas toplistám éléről. Jó, biztos azért, mert annak a klipjét is egy fesztiválturnéból vágták össze, s a celebrockerekkel pózolást tökélyre fejlesztő új videoanyag is pont e tematika mentén halad. A fesztivál meg nálam egy örök szerelem, a csiholjunk tüzet dal pedig pont ezt a nagyra nőtt napközis rajongást hozza.
A másik, több szempontból is szívhez szóló pötyögés az a Kockásinges lányok, ahol leginkább a szöveg az, ami mosolyt csalhat a szemfüles társadalomkritikusok arcára. Pont azt a műanyag, Deák téri kamu poszthipszter, favágó szakállas, londoni online fashionista showroomokból rucikat rendelgető társaságot csiklandozza, amely életében nem látta még a Budapest lehúzva táblát.
