„Kissé szélsőségesebbek és színesebbek lettünk, vannak egészen metálos vagy a korai dolgainkhoz hasonló, táncos dolgok. [ ] Az alap persze maradt a taplópop, reszelős Telecasterek, punkrockos összetettség.”
Így sommázta a Fish! zsír új albumát nemrég egy titános interjúban nekünk a banda porondmestere, Kovács Krisztián. Az Idő van egy nyomokban a nagyvárosi, kivagyi, nyafi, poszthipszter közösségnek beszólogató pörgős cucc, s egy közel egyévesre nyújtott felvezetést követően landolt a húsvéti nyuszi mellé.
A tizenkét számos korongra is felkerülő Egy perc még tavaly áprilisban nálunk debütált, s nagyjából kijelölte a zenekar legfrissebb irányvonalát. A metáltérből igazolt új dobossal, Hámori „Dáci” Dáviddal felfegyverkező Fish! a sokkal kompaktabb Konzervzene után szemmel láthatóan belevetette magát a kettőharmincas slágergyárba. Egymás után jönnek a patikamérlegen kiszámolt dalok, ám korántsem az erőlködés érződik rajtuk.
Mi több, pont arra jó, ami: egy könnyed, nyár- és fesztiválfelvezető harmincöt perc.
Ahogy Kovács „Spanish Necc Wax” Krisztán mondja:
„Nem kell nagy megfejtésekre gondolni, a magunk módján hívjuk fel a figyelmet különböző dolgokra, amelyeknek idejük van: a pillanatok megélése, teendők halogatása, de szó esik környezetvédelemről is.”
Ha pedig konkrét számokról ejtünk pár szót, így első körben három halas anyagot érdemes picit közelebbről is szemügyre venni!
Sose gondoltam, hogy kilenc év után a Fish!-nek sikerül megírnia a kedvenc Fish! számomat. Pedig most épp ez történt. A Gyújtsuk fel ugyanis nálam leváltotta a Magasan száll című korábbi szerzeményüket a privát halas toplistám éléről. Jó, biztos azért, mert annak a klipjét is egy fesztiválturnéból vágták össze, s a celebrockerekkel pózolást tökélyre fejlesztő új videoanyag is pont e tematika mentén halad. A fesztivál meg nálam egy örök szerelem, a csiholjunk tüzet dal pedig pont ezt a nagyra nőtt napközis rajongást hozza.
A másik, több szempontból is szívhez szóló pötyögés az a Kockásinges lányok, ahol leginkább a szöveg az, ami mosolyt csalhat a szemfüles társadalomkritikusok arcára. Pont azt a műanyag, Deák téri kamu poszthipszter, favágó szakállas, londoni online fashionista showroomokból rucikat rendelgető társaságot csiklandozza, amely életében nem látta még a Budapest lehúzva táblát.
Mondjuk, a szövegek talán sose lesznek annyira politikailag inkorrektek, mint egy jó Szabadtéri 4akkordos Perforanasz (Sz4P) cucc, de valljuk be, a pótlóbuszon utazó, rovatunknak is egy pöpec kis indulót író Csóré Zoltánnal nehéz versenyezni. Krisztián meg már nekem is nem egyszer mondta, annyira nem rajong a szövegírásért, de a kockás inges dolog parádés!
Érdemes még kiemelni a tavalyi nyár egyik legnépszerűbb magyarországi slágerét, a Ne is figyelj rám című szösszenetet. A Wellhello-fricskának induló dal igen nagy karriert járt be, hogy végül a Class FM lejátszási listájának élén landoljon. Ezt nevezik szép munkának. Így lehet fityiszt mutatva jobbról előzni a kereskedelmi gagyit.
Arról nem beszélve, hogy láttam olyan miniruhás, irodai tündérkéket, akik csak emiatt jöttek el Fish! koncertre. Egy szám szövegét sem ismerték, de ezt végig visítva énekelték.
S hogy ezután mi lesz, az ördög tudja! Egy telt házas vasárnapi A38-as lemezbemutató tuti! A jegyek már csütörtökön elfogytak, így legfeljebb csak a jegyüzérektől lehet a feketepiacon beszerezni a belépőt, nyilván aranyáron. Sajnos már a huszonötödik órába értünk... Haha!
A kemények amúgy Sz4P pólóban mennek majd topogni a Hajóra. Legalábbis én biztos.
Zárásképp, remélem, hogy a streamer promó picit jobban ráerősít, mert az iTunes és a Spotify mellett az Idő van egyelőre csak Deezeren érhető el, ám az oda ukmukfukk, nagyjából fű alatt felpakolt albumot csak regisztrálva lehet végighallgatni. Máskülönben csak félperces bemutatókat hallgathatunk. Pedig ennél sokkal, de sokkal többet ér a cucc! (Aki szeretné, itt fizikai valójában is szerezhet egyet.)
Már csak abban bízom, hogy vasárnap többet kapunk élőben a számokból. Addig meg lehet tojásokat pingálni! Cshaó!
