– A dalokat boncolgatva, a megjelenés előtt már megfuttatott Anthem for the Bastion című remek a szépreményű budai zugborozó, a Bástya siratója. Hol helyezkedik el a személyes koordináta-rendszeretekben e bezárásra ítélt kultikus italkimérő szuterén?
Szabó Marci: Mindenképpen szomorúan érintett, hiszen itt nőttem fel. De ha a másik oldalról nézzük, akkor egyszer minden jónak vége szakad, ráadásul az utóbbi években csak pangott a Bástya, péntek esténként is legfeljebb három-négy ember lézengett lent, így azt lehet mondani, az, amit nekünk jelentett sajnos már néhány éve megszűnt, úgyhogy boldogok vagyunk, hogy hagyhattunk egy „utolsó nyomot” ezzel a dallal.
Libárdi Levi: Gimnazistaéveim egyik „kultpontja” volt a Bástya, mint nagyjából mindenkinek szerintem, aki az első kerületbe járt gimnáziumba.
– A szövegek egyelőre elsősorban a különféle egzotikus finom italok és az ifjú hajadonok között csaponganak. Ezt a csajozós, „érezzük jól magunkat” hangulatot akkor ezek szerint a zenében élitek ki?
Szabó Marci: Szeretjük lazán venni az életet, jól érezni magunkat, ezt az életérzést igyekszik bemutatni a zenénk. Ehhez a hangulathoz természetesen társulnak különféle boldogságforrások, amit szerintem nem érdemes – és nem is szokásunk – véka alá rejteni sem az életben, sem a dalainkban.
– A You Are Almost a Better Choice than a Jägerbeer kicsit olyan, mintha a manapság elképesztően trendi, Deák téri, Budapest-belvárosi kamugíkek tünci-bünci világának lenne az antihimnusza. Ez a „nesze nektek” fricska valóban ott bujkál a sorok között?
Szabó Marci: Abszolút ott bujkál, vannak bizonyos dolgok, amiket nem habozunk kimondani. Úgy gondolom, ez mindenkire vonatkozik a bandából.
Petróczi Ádám: Ez kicsit új értelmezésnek vehető, valószínűleg ha megjelent a zenénkben, akkor valahol ránk is igaz lehet. De igazából nem szeretnénk lelőni semmilyen poént, az a jó, ha mindenki megtalálja azt, hogy számára mit jelentenek a dalok.
