Mindjárt itt van június 15., amikor is kiderül, kit viszünk majd az EFOTT-ra. Mielőtt azonban elválik, ki lép fel zenerovatunk, az Ígéretes titánok mezében a Velencei-tó partján, leültünk a Titánok az EFOTT-on sorozatunk zsűritagjával, Rusz Andrással. Míg másik ítészünk, Cseh Attila korábban a fesztiválok oldaláról mesélt a trendekről, addig az egykor a Fish!-sel, ma pedig a The Biebersszel dolgozó Andrást a másik „parton” bebocsátást keresők nyűgjeiről faggattuk.
– Jó pár fesztszezonnal, turnéhegyekkel a hátad mögött melyek azok a dolgok, amelyek elengedhetetlenek egy zenekar számára, hogy fesztiválkompatibilis legyen?
– Szerintem nem feltétlen létezik ilyesmi, hogy „fesztiválkompatibilis” zenekar. Egy fesztiválon való fellépés fő szempontjai, hogy van-e már jól összerakott műsora, elég tapasztalt-e egy nagyobb színpadon való szerepléshez Rengeteg oldalról megközelíthetjük. Egy zenekart előrevihet egy jó színpadon, jó időpontban elkapott koncert, de önmagában nem ettől lesz sikere vagy közönsége a produkciónak. Ami ezektől függetlenül fontos lehet ahhoz, hogy fesztiválon szerepelhessenek: a jó kommunikáció. S fontos az is, hogy legyen már kialakult közönsége, online nézettsége. Nem utolsósorban óriási előny, ha van valamilyen rádiós játszása, jelenléte
– Ezt egy kicsit megfordítva: melyek azok az alaphibák, amelyeket érdemes elkerülnie egy feltörekvőnek, illetve figyelni arra, hogy ne lépjen a csapdájába?
– Szerintem kisebbfajta csapda, ha a zenekar nem tudja magát a megfelelő helyre pozicionálni. Ha olyan fesztiválokon szeretne játszani, amelyeken a zenéjének, a zenekarnak nincs célközönsége. Alapvető probléma, ha a zenekar nem készül fel rendesen a feladatra: nem kommunikál megfelelően a csatornáin, nincs koncepciója a színpadi megjelenésre, és nincs rendes műsora.
– Bármennyire szeretnénk is, tudjuk, sok bandának kell a koncertrutin, hogy fesztiválközelbe érjen. Viszont nagyon sok feszt esetében azt is látjuk, még a hajlandóság sincs meg az új hangok szerepeltetésére. Szerinted van valamilyen arany középút? Mármint, mondjuk, jó lenne, ha a bandák 20 százaléka nem a megszokott, Magyarországot szétturnézó száz formáció közül kerülne ki.
– Valószínűleg meg fog lepni a válaszom, de azt gondolom, hogy nem nagyon fogunk találni arany középutat. Egy fesztiválnak az alapvető kulturális célokon túl gazdasági szempontjai is vannak. Figyelembe kell venniük a szervezőknek, hogy az adott zenekar mekkora közönséget, fizetővendéget mozgat, mivel a fesztivál sem mehet tönkre. Szervezői részről azt látom, hogy rengeteg fesztivál van itthon, hatalmas a verseny, senki nem szeretne lemaradni, így bizonyos produkciókat muszáj meghívnia a siker érdekében. Amit kicsit sajnálok, hogy nincs túl sok tematikus fesztiválunk (Fishing On Orfű, Bánkitó, Rockmaraton stb.), ennek okait szintén a gazdasági mutatókban kereshetjük. A Nagy-szín-pad! verseny első két évében vettem részt zenekarjaimmal, és az ott megfogalmazott célokkal alapvetően egyetértek: nem tehetünk be indokolatlanul, azaz megfelelő közönség nélkül zenekarokat a fesztiválok színpadaira, főleg, ha nincs elég elhivatottságuk sem a szerephez. Ez egy közös cél kell hogy legyen mind a fesztiválok, mind a zenészek részéről. Nem lehetetlen, de rengeteget kell rajta dolgozni. Azt látjuk, hogy ma bizonyos nagyszínpados produkciók akár több mint egy évtizedet tettek bele ebbe a munkába, és csak az elmúlt pár évben élvezhetik a sikereit.
